(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
"Szomorkodnék miatta, hogy vannak olyan keresztények, akik a frusztrációik kiélésére használják Krisztus nevét, de ez mégis a magánügyük volna. Más a helyzet azonban akkor, amikor mindezt a közvagyonból, kvázi a köz hangjaként teszik."
„Zoli bácsi abszolút morális tekintély, és az öregnek a politikai éleslátása is mindig megvolt. Ő neki a fő jellemzője az a szerénység, amihez hasonló szerénységet, meg kell mondanom, hogy politikusnál még nem láttam. Szerintem Zoli bácsi a szó teljes értelmében szent volt. Tehát az öreget szerintem nehézség nélkül boldoggá lehetne avatni”
– nyilatkozta Semjén Zsolt Kovács K. Zoltánról még a KDNP-t kutató szakdolgozatom számára. Lehetséges, hogy ezen oldal olvasóinak Semjén Zsolt méltatása önmagában nem ébreszt bizalmat Kovács K. Zoltán személyét illetően, ezt fogadják el mégis szabályt erősítő kivételként.
Kovács K. Zoltán nem a mai KDNP, hanem a valaha volt Barankovics István-féle Demokrata Néppárt politikusa volt, aki ’49 év elején, Mindszenty József letartóztatása után emigrált Nyugatra, ahonnan 1987 szeptemberéig nem is tért haza még rövid látogatásra sem. Mindvégig hű maradt volt pártelnökéhez, Barankovics Istvánhoz, akinek emlékezetét Kovács haláláig ápolta. Nyugdíjba vonulásáig a Szabad Európa Rádiónál dolgozott, Münchenben élt, onnan tért haza a rendszerváltás időszakában. Ezekben az években rengeteget segített az akkor formálódó Kereszténydemokrata Néppártnak az újraindulásban. Semjén Zsolt állítását megerősítve, teljesen önzetlenül, mindenféle egyéni ambíció nélkül vett részt a nem látványos, mégis annál fontosabb politikai szervezésben. Ő volt az ugyanis, aki a Kereszténydemokrata Néppárt és a nyugati kereszténydemokrata pártok között hidat épített.
Rengeteg személyi konfliktus mérgezte az akkor újjászülető pártot, sokáig indulása is bizonytalan volt – de ez így volt a rendszerváltás idején újjáéledő többi történelmi pártnál is. Kovács K. Zoltán – a levéltárban őrzött levelezéséből kiolvasva – tisztán látta a párt gyengeségeit, a belső konfliktusokban soha nem vett részt, mégis segédkezett a szervezésben, mert hitt abban, hogy szükség van a kereszténydemokrata gondolatra a magyar politikai palettán. Nemcsak technikailag segítette a pártot abban, hogy nyugati szövetségeseivel felvegye a kapcsolatot, hanem ő is egyfajta híd volt a szabad nyugat és a pártállami rendszerből ájultan ébredező Magyarország között. Hitt a demokráciában, hitt a kereszténység nyolc boldogságos lelkületében. Részt vett annak a Pax Romana közösség szervezésében is, amely mást hangot üt(ött) meg hazánk közéletében, mint a szintén keresztény értelmiségi szervezet, a KÉSZ.
És ő az a személy, akinek a nevét viseli a Kovács K. Zoltán Alapítvány, amely alapítvány kiadja a kereszténység megcsúfolására inkább, mint a kereszténység védelmére alkalmas Vasárnap.hu propagandaoldalt. Amikor felkeresem ezt a honlapot, mindig eszembe jut a névadó, és mindig összeszorul a szívem. Különösen az olyan pillanatokkor, amikor olyan cikkeket olvasok, mint Trombitás Kristófé, aki egy ízben az európai értelemben vett keresztényektől óvta olvasóit. Hát, Kovács K. Zoltán pontosan egy ilyen európai értelemben vett keresztény volt. Azaz nem nevezné a Sátán naiv áldozatának a Szentatyát (mint a Vasárnap.hu tette), ha az emberséges hangot üt meg a másként gondolkodókkal szemben, valamint házmester tempóban nem keresi az alkalmat (itt és itt), hogy jól meghurcolhasson másokat.
A Demokratikus Koalíció politikusa, Sebián-Petrovszki László írásban kérdezte volna Gulyás Gergelyt, mint a Miniszterelnökséget vezető minisztert, miért támogatják az oldalt kiadó alapítványt a polgárok adóforintjaiból. Gulyás helyett Orbán Balázs államtitkár válaszolt: „az érintett civil szervezet azért részesült támogatásban, hogy a keresztényüldözés jelenségét, az üldözött közösségeket, valamint a megsegítésükre indított programokat magyar és angol nyelven bemutassa médiafelületein”. A választ az államtitkár még megtoldotta egy rövidebb értekezéssel a szólás- és sajtószabadságról, ami hazánkban uralkodik „még akkor is, ha az ellenzéknek ez nem tetszik”.
Lehetséges, hogy van olyan ellenzéki politikus, akinek nem tetszik a Vasárnap.hu, sőt, ellenzéki szavazóból is van biztosan jó pár, ez azonban teljesen más síkja a kérdésnek, minthogy kap-e állami támogatást vagy sem. Szomorkodnék miatta, hogy vannak olyan keresztények, akik a frusztrációik kiélésére használják Krisztus nevét, de ez mégis a magánügyük volna. Más a helyzet azonban akkor, amikor mindezt a közvagyonból, kvázi a köz hangjaként teszik. Ebben az esetben a megrendelő, a köz is érintett abban, hogy adóforintjait mire költik.
Orbán Balázs keresztényüldözést emlegető válaszában arra utalhatott, hogy a Vasárnap.hu égisze alatt működik az s4c.news rovat, ami korábban önálló oldal volt, amely üldözött keresztények sorsára hívja fel a figyelmet, továbbá nem elhanyagolható módon a Hungary Helps kormányzati szervezet marketing rovata. A Vasárnap.hu, ahogy a Hungary Helps körül is sok olyan honfitársunk dolgozik, akikkel valaha a KDNP-sként együtt építettem a kereszténydemokráciát. Igaz, éppen azért is dolgoztunk, hogy a kereszténydemokrácia ne olyan legyen, mint amilyen a Vasárnap.hu lett. Ahogy Kovács K. Zoltán sem ilyen KDNP-ért dolgozott. Nem olyanért, amelynek frakcióvezető-helyettese még az Emberi Jogi Egyezményből is kiléptetne bennünket, hanem olyanért, amely számára a kereszténység nem egy általa gyűlölt embercsoporttól való megkülönböztetésre szolgál.
Kovács K. Zoltán 1989 szeptemberében így összegezte a Kereszténydemokrata Néppárt szervezése idején szerzett tapasztalatait:
„Sajnos otthon maradt barátaink az évek és a körülmények hatása alatt tönkre mentek, többet aligha lehet tőlük várni. A fiatal nemzedéket kell nyeregbe segíteni, csakhogy ez nem megy gyorsan és látványosan.”
Különösen akkor nem, ha ez a fiatal nemzedék tovább viszi, és még tetézi is elődei bűneit. A kereszténydemokrácia nem az, amit a Vasárnap.hu képvisel, a kereszténységet pedig nem lehet keresztényietlenül védeni.