(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr – bár állítólag nem kedveli internet világát - a Facebook után megtanulta kezelni az Excel-táblázatokat is. Nem, nem őrültem meg, csak megvilágosodtam. Szerintem úgy kezdődhetett az egész, hogy egy Fradi-drukker által kezelt adatállomány kerülhetett elé táblázatos formában, párhuzamosan a 2019 októberében (is) leszerepelt, de pár milliárd közpénzért bármit kikutató és elemző „százszor egy év vége” konzervatív extra keresztény jobboldali tudáscentrum anyagaival. Feltételezve, hogy a szoba megvilágítását az a géniusz tervezte, aki a közvilágítások magyar királya, és saját jogon lett tehetséges és szerény ifjú milliárdos, minden csillag együtt állt ahhoz, hogy rádöbbenjen, ha megnyomja a szumma jelet olyan számot lát, amit eddig nem mertek közölni vele.
Hiába tervezett meg rutinosan mindent a médiától kezdve a közpénzek átalakulásán át a jól tartott alkalmazottakon keresztül egészen az utolsó stadion székeinek színéig, egy dolgot nem vett számításba.
Azt, hogy vannak, akiken tartósan nem fog az óriásplakátok tömege, az MTV híradója, vagy a Pesti Srácok színvonaltalan agymosása, de még egy jól megfizetett állás sem. Létezik még olyan, hogy józan paraszti ész, és olyan réteg is, akinek a tisztesség és a becsület nem ismeretlen fogalom. Ők a normális kormányzásban hívő politikai árvák. Nem vehetők meg kilóra, de szeretnének szavazni. Vagyis amikor rádöbbent, hogy a 2022-ben várható, NER-re leadott szavazatok száma felülről korlátos, azonnal lépett. Mert okos, és nyerni szeretne!
Egyszerű volt a matematika: Hiába van a zsákban százezrével Mari néni és Pista bácsi, akik ugyan nem láttak még migránst, de nagyon félnek tőlük, hiába fizetnek Soros-módra közpénzből százezreket felesleges állásokban, valamint hiába bérmálkoznak rendszeresen a minisztereink, ez már 19-ben Budapesten is kevés volt Tarlós úrnak, és ugyanilyen kevés lehet 22-ben Orbán úrnak. Veszíteni senki sem szeret, egy vérbeli magyar focista biztosan nem.
Hova lehet ilyen esetekben nyúlni? Hát a kispadra ültetett klasszisokhoz. Fel is tűnt két régi motoros, öreg bölény a politikai színpadon. Mindketten megjárták a hadak útját és most újra csatába álltak, amint meglátták a véres kardot.
Először Navracsics úr jelent meg a színen. Elegánsan, értelmesen, a megszokott nyugodt erőként. Pont úgy, ahogy elvárják a megjelenését a fent említett árvák. Volt országgyűlési képviselő, frakcióvezető, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter és külgazdasági és külügyminiszter. (Majdnem olyan jolly joker, mint Lampert Mónika volt a túloldalon.) A kispadra 2014-ben került az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosaként. Tudom, sokan szeretnének ilyen kispadot. Neki megadatott.
A száműzetésből a Veszprém 2023 és az Északnyugat-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna kormánybiztosaként lép újra pályára. Azóta mindegy, hogy a Der Spigelnek, a Mandinernek vagy a HVG-nek nyilatkozik, mindig elegáns és nyugodt erőként szerepel, esetleg finom kritikát fogalmaz meg. Csak annyira, hogy ne fájjon, vagy éppen validáljon egy-egy kormánydöntést. Nem szól bele sem az SZFE ügybe, sem Szijjártó jachtozásába, sem pedig a járványügyekbe.
Január 8-án volt egy éve, hogy egy évet adott pártjának. Idézem a HVG-t: „A fideszes Navracsics Tibor volt uniós biztos szerint a következő egy évben eldől pártja és a kormány sorsa, sok múlik azon, hogy képesek-e a korrekcióra. A politikus erről az N1Tv-nek beszélt egy veszprémi rendezvényen.”
„A Fidesznek egy éve van arra, hogy megszólítsa azokat a szavazókat, akik eddig nem a kormánypártra voksoltak.”
„Mindenki tudja, hogy az ő gondolkodásmódja nem a mostani Fidesz főáramához tartozik.”
Az egy év letelt, és a „korrekciót” a következő kispados csere jelentette véglegesen. Megérkezett a pályára a másik bölény, Stumpf István - korábbi kancelláriaminiszter, egyetemi oktató - aki február elejétől az egyetemi modellváltásért felelős kormánybiztosként lépett pályára. Előtte kilenc évet húzott le a speciális Orbáni Gulágon, amit átmenetileg Alkotmánybíróságnak hívtak. Igen, vele is sokan cseréltek volna kispados helyet.
A miniszterelnök úr őt már terminátorként vezette fel Facebook-bejegyzésében: „Welcome back! Az egyetemek jövője Magyarország jövője. A következő évek legfontosabb programja az egyetemek korszerűsítése. Egész embert igénylő munka. Megállapodtam Stumpf Istvánnal, aki vállalta a felsőoktatási modellváltás koordinációját. István, üdv újra a fedélzeten!” Gondolom nem akart pályát írni, mivel a hajózás mégis egy ősi szakma. (Három is van belőle: tengerész, vámos, a harmadikról úriember nem beszél).
Először kicsit sokkolt a hír, hogy az egész életpályáját kockára teszi azzal, hogy elvállalta a kormánybiztosságot. Ennyire ugyanis ő nem lehet félős, mert már 1988-ban sem félt az akkori belügyminisztertől, aki a III/III-at is felügyelve jogalap nélkül figyeltette meg a demokratikus ellenzéket, így gondolom a Bibó szakkollégistákat is. De aztán megnyugodtam. Szerencsére kifejtette, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy Magyarországon a jövőben is legyenek új első generációs értelmiségiek. Remélem lesznek, ők meg szerintem azt remélik, hogy rájuk szavaznak, ha nem Palkovics stílusában szervezik ki alóluk a kutatóintézeteket és az egyetemi karokat.
Finoman eltartja magától - Parragh Lászlóhoz hasonlóan - Rogán Antalt is, így alakítva ki a maga autonómiáját. Magyarul elegánsan megkülönbözteti magát – pont, mint Navracsics - a jelenlegi rezsim szerény és szegény elvált élharcosaitól. Ezt jelzi később a Telexnek is: „Van számos pont esetemben, ahogy minden konzervatív eszmetársam esetében is, amihez kritikával viszonyulunk.”
Hoppá! Csak nem ezért látogat majd a Professzorok Batthyány Köréhez is? Azokhoz, akik egyszer véletlenül értelmes és támogató kritikát fogalmaztak meg, majd a kapott koki után visszaültek a helyükre. Lehet, hogy mégis kell az értelmiségi szavazat és háttértámogatás? Kár volt a Polgári Körök elfelejtéséért?
Mi meg vagy hiszünk nekik, vagy nem.