Alapjaiban megváltoztatta az Orbán-kormány az oktatás rendszert az elmúlt nyolc évben, de így sem javultak a diákok szövegértési és matematikai készségei. Drámai különbségek vannak az iskolák között. A szakközépiskolákban óriásiak a problémák - ez olvasható ki az országos kompetenciamérés eredményeiből. Mutatjuk a részleteket.
Az Oktatási Hivatal értékelésében arra igyekezett a hangsúlyt fektetni, hogy a teljesítménymérésre szolgáló adatok nem tanúskodnak semmilyen, statisztikailag alátámasztható változásról. Azt írták: “enyhe ingadozásokat láthatunk mindössze a szövegértés és a matematika területén is, amelyek évfolyamonként különböző irányban mutatnak kismértékű eltérést. A különbségek értéke akár pozitív, akár negatív irányban a skála értékeihez képest oly kicsi, hogy azokkal sem a fejlődésre sem a teljesítményromlásra vonatkozó következtetéseket nem lehet érvényesen alátámasztani.”
Dióhéjban ez annyit tesz: örüljünk annak, hogy nem lett rosszabb a helyzet. Ha megnézzük a részleteket, akkor ez sem feltétlenül állíthatjuk.
Kétszer negyvenöt perc
A 2017. évi kompetenciamérésben 2635 intézmény 4280 telephelye vett részt. Hagyományosan ilyenkor a 6., a 8., és a 10. évfolyamokon tanulók matematikai és szövegértési készségeit kutatják a feladatlapok segítségével. A tesztfüzetekkel 264546 tanulót állítottak kihívás elé.
Egy focimeccsnyi idő állt rendelkezésre a matematikai és a szövegértési feladatok megoldására. Emellett a szülők bevonásával önkéntesen kitöltöttek egy a családi hátteret is feltérképező kérdőívet.
Értő olvasás és alkalmazott tudás
A matematikai tesztek során azt vizsgálták, hogy a diákok az ismereteiket tudják-e alkalmazni valódi problémák, helyzetek megoldására. A szövegértésnél arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy képesek-e a tanulók készségeik révén alkalmazkodni a különböző kommunikációs helyzetekhez, tudják-e bővíteni ismereteiket.
Miért pont ide rakott le a gólya?
Több nemzetközi kutatás egyértelműen azt tükrözi - lassan évtizedek óta - , hogy hazánkban az iskolák közötti különbségek óriási mértékben befolyásolják a tanulók közötti teljesítményszintet. Régiós összevetésben továbbra is a Nyugat-Dunántúl, Közép-Magyarország intézményeiben tanulók jobb teljesítményre képesek, mint az Észak-Magyarország valamint az Észak-Alföld régióiban élő gyerekek.
A közoktatás szerkezete is befolyásolja az eredményeket, az intézményrendszer korai szelekciót hajt végre.
Az általános iskolai heterogénebb tanulói összetételt mutat, középiskolai képzésekben már a kiválasztás nyomán homogénebb tanulóközösségek alakulnak ki és megnőnek az iskolák közötti különbségek.
Döbbenetes különbségek
Megyei bontásban óriási szakadék figyelhető meg a faitalok között. A hatodikosok matematika felmérésén az összevetésben legjobban szereplő fővárosi diákokhoz képest, a borsodiak átlagteljesítménye 143 pontos lemaradást mutat, míg például a vasiaké csak 34-et.
Járási bontásban még jobban megmutatkozik a szétszakadás. A hatodikosok matematikai felmérésén a Budapest XI. kerületében a diákok átlagteljesítménye 1625 pont volt, míg a gönci járásban tanulóké 1312, ugyanakkor a baranyai Hegyhát járásban 1542 ponton teljesítettek a gyerekek.
A szakadék a 6. és nyolcadik osztályosok között tovább mélyül, az Oktatási Hivatal elemzése rávilágít, hogy a különbség 6. évfolyamról 8. évfolyamra növekszik, majd a 8. és a 10. évfolyam között még tovább emelkedik: matematikából 339, 448, illetve 684, szövegértésből 344, 385, illetve 567 képességpont a szóban forgó különbség az egyes évfolyamokon.
Esélyegyenlőség, az elérhetetlen álom
Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikájában a legtöbbször elmondott mondat az volt, hogy az iskolának kell kiegyenlíteni a gyerek közötti otthonról hozott szocio-kulturális különbségeket. Az oktatás az a közeg, ami katapultként segítheti a felzárkózást, a tehetséggondozást, az esélyegyenlőség megvalósítását. Az Orbán-kormány sokat mantrázott tézise volt, hogy az oktatás központosítása, az államosítás elősegíti, hogy csökkenjen a leszakadók száma. Ehhez képest a kompetenciamérés ismét világosan megmutatja, hogy a helyzet több, mint tragikus.
Már a startnál nem sikerül a felzárkóztatás
A településtípusok közötti különbség már korán megmutatkozik. A 6. és a 8. évfolyamon matematikából 129, illetve 149, szövegértésből 144, illetve 139 pontnyi különbség van a községi és a fővárosi iskolák tanulói között. Az Oktatási Hivatal ezt a következőképpen magyarázza: “e különbségeket nagyrészt a különböző településtípusok eltérő gazdasági és szociális jellemzői magyarázzák.”
Az elmezés tovább is boncolgatja a helyzetet és megállapítja, hogy nem az iskolákban folyó munka minősége az oka a teljesítmények közötti óriási különbségnek, hanem a már említett tényezőkön kívül az, hogy a hatodik évfolyam végére már kialakult fejlettségbeli különbségek vannak.
Tuti gimi
A településtípuson, ahol az iskola működik kívül meghatározó az is, hogy a diák milyen képzésben vesz részt. A hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumok tanulói a 6. és a 8. évfolyamon mindkét mérési területen lényegesen (160–175 ponttal) jobb átlageredményt értek el, mint a hagyományos általános iskolai képzésben tanulók. A hagyományos négy évfolyamoshoz képest például a nyolc évfolyamos gimnáziumok tanulói matematikából 103, szövegértésből 85 ponttal értek el jobb eredményt; a szakgimnáziumi (korábban szakközépiskolás) tanulókhoz képest már egy szórás körüli (218, illetve 212 pont), a legrosszabb eredményt elérő szakközépiskolásokhoz (korábban szakiskolásokhoz) képest matematikából már 403 pontnyi, szövegértésből pedig 404 pontnyi az előnyük. Mindez azonban korántsem meglepő, hiszen a különböző képzési típusokba a tanulók komoly kiválasztást, szelekciót követően kerülnek be - állapítja meg a tanulmány.
Ingatag alapokon
A 21. század technológiai fejlődése, a globalizáció, a robotika megköveteli a folyamatos tanulást az emberektől. Mire számíthat az a tanuló, aki a korábbi szakiskolásként most szakközépiskolásként már a képzési rendszerben ledolgozhatatlannak látszó tudáshátrányt szed össze? Milyen lehetősége van ezeknek a fiataloknak mondjuk idővel egy diploma megszerzésére? Boldogulhat-e bárki anélkül, hogy biztos matematikai ismertekkel és alapos szövegértéssel rendelkezik? Aligha.
Hatodikos szint alatt a középiskolások
Az Oktatási Hivatal szakemberi is “komoly aggodalomra” okot adónak nevezik, hogy a 10. évfolyamos szakképzésben tanulók teljesítménye óriási lemaradást mutat a többi évfolyammal való összehasonlításban, megjegyzik, hogy ez az eredmény alacsonyabb a négy évvel fiatalabb, az általános iskola 6. évfolyamára járó tanulók átlageredményénél is.
A felmérési adatokból azt a következtetés vonták le, hogy:
” egy egész középiskolai képzési forma tanulói (a populáció 20%-a) nem képesek elérni a 6. évfolyam átlagos matematikaiés szövegértési képességszintjét sem.”
Középpontban a család
A tanulók szociokulturális hátterének önkéntes adatszolgáltatáson alapuló feltérképezéséből is kiderül, hogy bár az iskolák szelekciója elméletileg a képességek mentén történik, de a kiválasztás nem függetleníthető a gyerek családi hátterétől. Az elemzés szerint: “a gyermek iskolaválasztását nagymértékben meghatározza családja gazdasági-szociális helyzete.”
A kutatásból kiderül, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei 91-94, míg azokban a családokban, ahol az anyai legmagasabb végzettsége a szakiskola, ott mindössze 30-34 százalék szeretne diplomát szerezni.
Egy fiatal jövője születésétől egyre nagyobb pontosságal megrajzolható az alapján, hogy az országban hol és milyen hátterű családban születik. Kasztrendszer a 21. században?