Azt be kell vallanunk, hogy az elmúlt években igencsak felülkerekedtek a popkultúrában a fantasztikus világok. Azon könyvek, képregények szereplőiért, amiket néhány évtizeddel ezelőtt még csak néhány különc forgatott, ma a fél világ fogcsikorgatva izgul, a másik fele meg nem érti, hogy mit lehet élvezni a gyerekmeséken, amiben sárkányok, zombik, repkedő és egyéb furcsa képességekkel megáldott emberek vagy épp nem evilági lények küzdenek az életükért, sokszor egy teljesen irracionális világban.
Pedig nem mások ezek, mint modernkori legendák és mítoszok, amik nem mellesleg olyan ismeretlen társadalmakban játszódnak, amik sok tekintetben nagyon is ismerősek. A Star Wars világa például hiába játszódik egy messzi-messzi galaxisban, ha levesszük a mázat, valójában az antik kultúrák problémáiba pillanthatunk be, ahol a fejlődés helyett a terjeszkedéssel tudják csak növelni a piacot, ezáltal fenntartani a magállamok, jelen esetben Magvilágok jólétét, és ahol, akár csak egykor Rómában a köztársaságot felváltja a birodalom. Amit a jók és gonoszok csatájának látunk az valójában egy sokkal összetettebb folyamat, és mikor elhangzik a híres „Így száll hát sírba a szabadság, tapsvihar közepette” mondat, addigra az átalakulás már végbement, csak éppen a babérkoszorú kerül fel a császár fejére.
Vagy ha egy másik űrsztorit nézünk, akkor ott a Star Trek, amiben a Föderáció egy nagyjából jól működő Európai Unióra hasonlít. Igaz nem kontinentális, hanem csillagközi léptékben, de különböző országokat, nemzeteket, kultúrákat fog össze amiben igyekszik jólétet és egyenlő jogokat biztosítani a lakosságnak. Itt is előfordulnak ugyan a népek között viták, de háborúk helyett ezeket békében rendezik.
Nem úgy, mint a Trónok Harcában, ahol folyamatos a mészárlás. Ám nem biztos, hogy a mészáros rossz uralkodó. A hollywoodi kliséket jelentősen felbolygató sorozat nem félt fejetlenségbe hajszolni a mű legfontosabb és sokszor erkölcsileg leginkább elfogadható karaktereit, hogy olyanoknak adja a diadalt és a koronát, akiket józaneszű emberek messziről kerülnének. Ám realitása bemutatja azt is, hogy az egész társadalom szempontjából a jó emberből nem mindig lesz jó király, ahogy a rossz emberből sem lesz feltétlen rossz uralkodó. A jó kormányzásnak ugyanis rengeteg összetevője lehet, így a sorozatban is van olyan „jó”, aki győzedelmeskedik, ilyen Daenerys Targaryen és olyan is, aki elbukik, mint Eddard Stark. A „rosszak” oldalán szintúgy még mindig pozícióban látjuk az utolsó évad során Cersei Lannistert, de az embernyúzó Boltonok már a történelem feledésébe vesztek.
„Miért nem jobb száz embert megölni egy esküvőn, mint tízezret a csatatéren? Miért nem jobb az, hogy ezzel véget vetettem a háborúnak?”
-teszi fel a kérdést Tywin Lannister a vörös nász után, ami jól mutatja, hogy a mindennapi és a politikai erkölcs mennyiben eltér egymástól.
De mielőtt bárki azt hinné, hogy eluralkodott rajtam a sorozatfüggőség és ezért öncélúan többletértelmet adva szórakozásomnak elkezdtem volna mindenfélét belemagyarázni a képernyőn felvázolt világokba, annak jelzem, hogy bár előbbi állítás megállja a helyét, ez valójában egy könyvajánló akar lenni. Szombaton a könyvfesztiválon mutatták be ugyanis a Párhuzamos univerzumok című alkotást, amiben társadalomtudományi és természettudományi szakemberek is kifejtik véleményüket sci-fik, horrorok és fantasyk "politológiai, pedagógiai, jogi, közgazdaságtani, viktimológiai, pszichológiai, csillagászati, asztrofizikai vagy éppen geológiai" üzenetéről. A könyv előzményének tekinthető A sci-fi politológiáját három éve Tóth Csaba vetette papírra, majd azt követően már szerzőtársaival együtt alkotta meg a Fantasztikus világok című kiadványt, amely tanulmányai szintén különböző társadalmi vonatkozásaik szempontjából vettek górcső alá népszerű popkulturális darabokat.
A könyv a fent említett hármon kívül még 12 művel foglalkozik. A Harry Potter világából főként a gyermekjogok, valamint a politika és a szabad egyetem kérdésköre, a Majmok bolygója kapcsán az emberek fajizmusa és az abból adódó alá-fölé rendeltségi viszony kerül középpontba. Az Alapítvány kapcsán viszont épp azt boncolgatja a könyv, hogy létezhet-e az emberiség a csupán néhány száz éve meglévő tudomány nélkül, és kinek a birtokában lesznek végül a tudomány vívmányai.
Athenaeum
Van, hogy leütsz egy legyet, nem? De ha valaki kezet emelne a kutyádra, tőből tépnéd ki a kezét az illetőnek. Pongrácz Máté és Zsótér Indi Dániel - újságíró a Párhuzamos világokban annak jár utána...
Itt meg is említeném, hogy amellett, hogy az íróknak nehéz dolguk volt abból a szempontból, hogy koherens képet adjanak a kitalált univerzumokról, hiszen hiába része a sci-fi, fantasy írásnak az univerzumépítés, alapvetően nem ezek adják a vezérfonalat, munkásságukkal még egy rendkívül akkut problémára is rávilágítottak. Méghozzá arra, hogyan lehetne a különféle tudományokat napjaink fiataljainak úgy prezentálni, hogy az megragadja képzeletüket és akár az iskolán kívül is szívesen foglalatoskodjanak vele. Hiszen, ahogy Tóth Csaba is nyilatkozta az új könyv kapcsán,
„Ma a westerosi uralkodóházakat majdhogynem jobban ismerik az emberek, mint az Árpád-házat”.
A politológus és szociológus az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében oktatási segédletként használja a populáris alkotásokat, amik egyre gyakrabban boncolgatnak olyan témákat, amik társadalmi, politikai vagy történeti szempontból fontosak és relevánsak.
Mindemellett nem szabad arról sem elfelejtkezni, hogy kedvenc regényeink és filmjeink sokszor alakítják is a valóságot. Az alkotás megemlíti például Orwell 1984 című regényét, amely az 1989-1990-es rendszerváltás kulcsregényévé vált és a mai napig vissza-vissza tér a privát szféra védelméről szóló vitákban. Vagy a hosszabb elemzést is kapó Éhezők viadalát, aminek háromujjas kézjelét a thaiföldi katonai junta betiltotta, miután a 2014-es katonai puccs után a diktatúrával szembeni ellenállás, a szabadság, egyenlőség, testvériség szimbólumává vált.
Számunkra a legközelebbi, politikában is megjelenő sorozatból merített elem talán a vörös egyenöltözet, ami A szolgálólány meséjében bukkan fel. A disztópiában az Egyesült Államok felett egy keresztény fundamentalista csoport, a Jákob Fiai veszi át a hatalmat, aminek tagjai egy polgárháborút követően a megmaradt területeken megalakítják a Gileádi Köztársaságot. Ám ez nem is állhatna messzebb a mai értelemben vett köztársaságfogalmunktól. Mivel egyre kevesebb a szülőképes nő, ezért jogaikat elveszik és azokat, akik még képesek életet hozni a világra eszközként használják egy olyan programban, ahol mások gyermekeit kell kihordaniuk. A könyvadaptáció nagyon gyorsan vált az abortuszszigorítások ellenzőinek jelképévé világszerte. A vörös köpenyek megjelentek a tavalyi írországi abortuszról szóló népszavazási kampányban, amerikai bíróságokon, Londonban várták benne Donald Trumpot a nőkről való visszatetsző kijelentései miatt, vagy épp a nők önrendelkezésének biztosítását követelő tüntetéseken öltötték magukra Argentínában.
Érdemes tehát képben lenni ezen a téren is, ha jobban meg akarjuk érteni világunkat, és a Párhuzamos univerzumok mindezt érdekes és szórakoztató formában mutatja be nekünk több mint 600 oldalon keresztül. A terjedelem azonban ne riasszon el senkit, mert egy-egy tanulmány nagyjából 50 oldal és mindenki kedvére válogathat, hogy azt szeretné-e megtudni, ki lenne Westeros legjobb uralkodója, hogy gazdasági hiba volt-e a Halálcsillag megépítése, lehetünk-e fiatalabbak saját gyermekeinknél vagy éppen hány neme lehet egy földönkívülinek.