2000. január 30-án az erdélyi Nagybánya mellett átszakadt egy zagytározó gátja, melynek következtében százezer köbméter cianidos szennyvíz került a Szamos közvetítésével a Tiszába. Az aranybányászattal foglalkozó vállalatnál nem létezett kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet sem a szennyezés lokalizálására, sem enyhítésére. A cián akut, szinte azonnal mérgező hatást fejt ki minden élő szervezetre a sejtek légzésének meggátlásával. A becslések szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. Két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán a szennyezés, felmérhetetlen károkat okozva az élővilágban. A katasztrófa oka, hogy a zagytározó falait nem a helyszínnek megfelelően építették meg, és az üzemeltetés során nem volt megfelelő a monitoring.
A tározót úgy hozták létre, hogy nem készült környezeti hatástanulmány. A cég katasztrófaelhárítási terve csak a felszín alatti vizek megóvásával foglalkozott, a környékbeli folyókkal, patakokkal nem.
Ebben az időben sok eső és hó esett akkor a környéken, de a jelentés szerint ez nem tekinthető extrém időjárásnak. A cég ugyanakkor azzal védekezett, hogy a gát „előre nem látható körülmények” miatt szakadt át. Az Aurul jogutóda, a Transgold évekkel a katasztrófa után csődöt jelentett, így a kárt nem volt kin behajtani. Azóta február 1-je a Tisza Élővilágának Emléknapja...
2010. október 4-én egy ehhez kísértetiesen hasonló esemény következtében tíz ember meghalt, százak sérültek meg, és horribilis kár keletkezett. Tíz év különbség. A magyar kormányt mindkét esetben Orbán-kormánynak hívták. Ha az első Orbán-kormány a ciánt komolyan vette volna, a második alatt a vörösiszap el sem folyhatott volna. Felelősök egyik ügyben sincsenek...újabb tíz év, vagy egy újabb katasztrófa kell, hogy tanuljunk belőle?