A megbeszélésen az Egyesült Államok mellett Oroszország, Kanada, Norvégia, Finnország, Svédország, Dánia és Izland külügyminiszterei vettek részt.
A konferencia az 1991-ben alakult Északi-sarkvidéki Tanács kétévente megrendezett szokásos ülése volt, és rányomta bélyegét az új amerikai kormányzat környezetvédelmi kérdésekben tanúsított szkepticizmusa és esetleges kilépése a 2015-ben megkötött párizsi klímaegyezményből.
Az amerikai külügyminiszter tájékoztatta kollégáit, hogy a Trump-kormányzat jelenleg még áttekinti a környezetvédelemmel, s ezen belül is elsősorban a globális felmelegedéssel kapcsolatos problémákat, és nem sieti el a döntéseket. "Nagyra becsüljük, hogy mindegyiküknek megvan a saját álláspontja, mi is meg fogjuk hozni a mi döntéseinket, amelyek az amerikai érdekeket tükrözik majd" - fogalmazott Tillerson.
Finnország külügyminisztere, Timo Soini dicsérte az Egyesült Államok szerepét az Északi-sarkvidéki Tanácsban, de fontosnak tartotta leszögezni, hogy a párizsi klímavédelmi egyezmény fontos eszköz a klímaváltozás elleni küzdelemben.
A konferencia résztvevői a párizsi klímaegyezményt is megemlítik zárónyilatkozatukban, de csupán annak életbe lépésére és végrehajtására emlékeztetnek, s felszólítják az egész nemzetközi közösséget az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogására.
A globális felmelegedés folyamata különösen érzékelhető az Északi-sarkvidéken: olvadnak a jéghegyek és kiolvad a permafroszt, vagyis a nagyobb mélységig tartósan fagyott állapotban lévő talaj is. Elemzők rámutatnak: a felmelegedés és a permafroszt kiolvadása nemcsak a helyi infrastruktúrát (házakat, utakat) károsítja, hanem egyúttal feltár új olajlelőhelyeket és megnyit új hajózási útvonalakat is. Mindez pedig felerősíti az Arktisz természeti erőforrásaiért hosszú évek óta folyó harcot.
Az Északi-sarkvidéki Tanács tagállamai csütörtökön egyezményt írtak alá a térségre vonatkozó tudományos eredmények és adatbázis megosztásáról, és megállapodtak a további közös kutatásokban.