Az Aral-tó környékén elterülő termékeny vidék nagyon sok ősi szkíta és hun emléket rejt.
A szakák szülőföldje
Ma már tudományos körökben elfogadott tény, hogy a kelet-európai és az ázsiai szkíta és hun népek szoros kapcsolatban álltak egymással, sőt a hatalmas eurázsiai sztyeppe területét ők tartották uralmuk alatt több ezer éven keresztül. Ezt az egységet csupán rövid időre szakították meg nyugatról betörő hadak, így a Kr. e. 6. században perzsa Nagy Kürosz vagy két évszázaddal később Nagy Sándor, de ők is csak egyes rokon törzseket tudtak adófizetésre kényszeríteni. A Kr. e. 3. századtól a pártusok, majd a kusánok vették vissza területeiket és egyesítették birodalmaikban a rokon szkíta népeket.
Amikor a két birodalom elemeire hullott szét, Attila elődei, a pártusok korábbi szövetségesei fogták össze az ott élő szkíta népeket, megakadályozva ezzel, hogy ismét idegenek tegyék be lábukat a gazdag közép-ázsiai városokba és falvakba.
Különös házasság
Apja halála után a Szkítiába visszatérő Csabáról megemlítik, hogy keletről, Korosmiából, vagyis Horezmből hozott feleséget és a tőle született fia, Ed és Edemén, előbbi lett a mi Árpád fejedelmünk ősapja.
Másik fiától, Edeméntől pedig a középkor egyik leghatalmasabb nemzetsége, az Aba sarjadt. Edeménről a krónikások feljegyzték, hogy a korosmiaiak sokaságával visszatért Pannoniába. Ez nem más, mint az avarok betelepedéséről szóló nagyon rövid krónikai adat, Baján kagán népét ugyanis főleg közép-ázsiai hunok és szkíta népek alkották.
OB