A Magyar Nemzet is futott egy kört, hogy olvasói elé tárja a határzár kiépítésének tavalyi költségét, pontos elszámolását, ám az állami titoktartás csúcsra járatott gépezetéről egyelőre ők is ugyanúgy lepattantak, mint Nyakó István a népszavazni szándékozó szekusokról: az állam vagy titkolja, hogy pontosan mire, mennyit és hogyan költ, vagy fogalma sincs róla. Nem tudjuk, melyik a rosszabb.
Ki kell adni a déli határzár költségeinek tételes elszámolását – mondta a Magyar Nemzet érdeklődésére az adatvédelmi hatóság elnöke azután, hogy csütörtökön a Miniszterelnökség egy olyan listát adott át a lapnak tételes elszámolás címén, amelyből szinte semmilyen részlet nem derül ki. Az ügyben közérdekű adattal való visszaélés gyanúja miatt tett bejelentést - ki más - Tényi István.
Mint ismert, tavaly Apáti István, a Jobbik országgyűlési képviselője hónapokon keresztül küzdött azért, hogy megkaphassa a kerítés és a hozzá kapcsolódó munkákról szóló tételes és pontos elszámolást, ám a portálunkhoz is eljuttatott dokumentumokban sok köszönet nem volt, egy elsőéves pénzügyhallgató is röhögőgörcsöt kapott volna, ha kézbe veszi a néhány oldalnyi, össze-vissza, kézzel javított, toldozgatott és hiányos papírkupacot.
Értelmezhetetlen tételek, átláthatatlan elszámolás
A Magyar Nemzet szerint vannak olyan elemek, amelyek többször is szerepelnek, máshol pedig a darabszám megadásának hiányában nem lehet eldönteni, hogy túlárazottak-e vagy sem az egyes beszerzések.
Az ugyan kiderült, hogy összesen több mint 12,6 milliárd forintba került tavaly a határzár építése, ám az továbbra is átláthatatlan, pontosan hogyan költötték el az adófizetői forintokat - írják. Az adatokból kiderül például, hogy sátorépítésre több mint 132 millió forint ment el, de az nem, hogy ebből pontosan hány darab és milyen típusú sátor épült. Jól jellemzi az összesítés elnagyoltságát, hogy a magyar–szerb kerítés költségeinél jelzett 6,5 milliárd forint részletezésénél egy 5,4 milliárdos tételt a „szakmai anyagok" kifejezéssel intéztek el - írja a Magyar Nemzet, amely megkereste Péterfalvi Attilát, aki emlékeztetett: mivel közpénz felhasználásáról van szó, ki kell adni a tételes elszámolást. Hozzátette: ugyanez a helyzet a kvótaellenes népszavazás kampánypénzeivel, amelynek tételeit a Miniszterelnöki Kabinetiroda nem teszi közzé.
Teljes káosz
Ahogyan cikkünk elején is írtuk, a tavalyi elszámolásokból hasonló következtetésre jutottunk mi is, a részletes adatsorokból gyakorlatilag a teljes káosz bontakozik ki. Sok adat beazonosíthatatlan, vagy egyszerűen "csak" nem részletezett: nem lehetett tudni, hogy egyes alapanyagokból - például horganyzott lágyhuzalból - a különböző cégektől mikor, mennyit rendeltek, az eltérő végösszegek hogyan jöttek ki. Sok helyen hiányoztak a bizonylatok összegei, a kifizetések dátumai. Az egyik helyen kilométerhosszban jelzik a megvásárolt készterméket, egy másik helyen tekercsben, megint máshol tonnában adják meg, de sok helyen még így sem, ezért aztán az egyes adatokat egyszerűen képtelenség összehasonlítani.
Az adatokból végül nagy nehezen kibogarásztuk, hogy összesen több mint egymilliárd hatszázmillió forintért vettek NATO-drótot, ugyanakkor csak az egyik elszámolásban adták meg a megrendelt mennyiséget - kilométerhosszban -, a másiknál ilyen aprósággal már nem is pepecseltek. Ahogyan az is furcsa volt, hogy miközben az egyik cégtől rendelt NATO-drót métere 841 forint volt, egy másiktól csak 618 forint, míg egy harmadik esetén már 2800 forint. Kissé látványos a különbség - már persze, ha hiszünk a csapnivaló minőségű elszámolásnak.
Személyes kedvencünk mégis a karbantartó csoportok tervezett költségénél megjelent "szervizautó" sora, amelyből az egyiket a Legjobbkocsma.hu-tól 5 millió 588 ezer forintért vásárolt meg az állam. De ugyanúgy igazi csemege lehetett a gyártónak 350 darab lakatot leszállítani 1 millió 255 ezerért, vagy - bár pitiáner összeg az egészhez képest, mégis jól mutatja az állami túlköltekezést - 100 darab láthatósági mellényt eladni 240 ezer forintért. Darabját sikerült tehát 2400 forintért megvenni - bevásárlóközpontban ez 300 forint +/- 100 forint), nagy tételben meg nyilván még olcsóbb. Lenne.
De nem lehetett rossz üzlet az 1 950 darab figyelmeztető tábla sem - 15 millió forintért. A két darab vasúti vonatkapu darabját több mint négymillióért csinálták. Bár az nem derül ki, hogy ezek a híres Mad Max-kapuk, vagy a rendes, nyitható-zárható kapuzattal rendelkező vasúti átkelőhely, mindkét esetben kissé túlárazottnak tűnik a kialakításuk.
Tavaly ősszel mi 10,4 milliárd forintot számoltunk össze, ám az sosem derült ki, mi az a költség, amit csak terveztek elkölteni, és mi az, amit már ki is fizettek.
Amennyiben a Belügyminisztérium valóban ezekből a számokból dolgozik - amit most a Magyar Nemzet kutatása is megerősített - akkor nagy valószínűséggel halványlila elképzelésük sincs, hogy pontosan hogyan és mire költötték az adófizetők pénzét a határzár építése során.
Hogy ez még ne legyen elég, a most közölt 12,6 milliárd forintot némi fenntartásokkal kell kezelnünk, hiszen tavaly Varga Mihály egy interjúban már 40 milliárd forintról beszélt. A pénzügyminiszter pedig nem arról híres, hogy nem tudna számolni...