"A nemzeti felszabadító küzdelem folytatódik." - kezdődik a sziget függetlenségéért harcoló szervezet közleménye. Ám a kemény szavakat ezúttal nem a halálos ellenségüknek tekintett francia kormánynak címezték -
hanem az Iszlám Államnak.
A nacionalista csoport azt állítja, ismerik a Korzikán működő szélsőséges szalafita csoportot, sőt, júniusban
megakadályoztak egy "forgalmas helyen" tervezett merényletet.
Hozzáteszik, hogy
"a szalafizmus egyértelműen az Iszlám Állam ideológiája,
és mi felkészültünk a harcra ellene."
"Középkori gondolkodásotok nem ijeszt meg bennünket. A zűrzavart a lelkek gyengesége okozza, de a korzikai nép erős."
- üzenik a dzsihadistáknak. A terrorszervezetként nyilvántartott FLNC rávilágít a különbségre köztük és az IÁ között:
"A legnehezebb politikai helyzet sem sarkallt minket olyan barbarizmusra, mint, amelyeket ti követtek el."
- írják a korzikai gerillák. Leszögezik, hogy elítélik a "rasszizmust és idegengyűlöletet", amely csak a "törékeny elméket" fertőzi meg. A szigeten élő muszlimokat arra szólítják fel, hogy foglaljanak állást a radikális iszlamizmussal szemben, és jelentsék, ha közülük "kilátástalan helyzetben levő fiatalok a szélsőséges eszmék felé sodródnak."
A dzsihadistáknak ugyanakkor véres bosszút helyeztek kilátásba, ha a szigeten akcióznának.
"Tudnotok kell, hogy, ha bármilyen támadást intéztek a népünk ellen, minden lelkiismeret furdalás nélkül könyörtelen választ fogunk adni."
A mozgalom nemrégiben bejelentette, hogy felhagy a függetlenségért folytatott fegyveres harccal, ám arzenáljuk tekintélyes részét azért megőrizték, s a jelek szerint, most a dzsihadisták ellen fordíthatják.
Nem viccelnek
A korzikai szakadár harcosok jó eséllyel nem a levegőbe beszélnek. Az FLNC tagjai Nyugat-Európa legzordabb arcai közé tartoznak. Az 1976-ban alakult szervezet az elmúlt negyven évben
több száz merényletet követett el
javarészt katonák és rendőrök, néha politikusok ellen. Az utóbbi kategóriába tartozott, amikor 1998-ban saját háza előtt végeztek a sziget prefektusával. A szervezet mélyen be van ágyazódva a helyi társadalomba és az alvilágba.
Ez nem is csoda, hiszen a sziget közel 300 éve harcol függetlenségéért. 1755-ben rázták le a genovai uralmat, a rövid életű Korzikai Köztársaságot (amely a világtörténelemben először adott szavazati jogot a nőknek) azonban 1769-ben bekebelezte Franciaország. (A megszállással szemben kibontakozó nemzeti ellenállás egyik vezetője Bonaparte Napoleon édesapja volt.) A korzikaiak innentől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal, de lényegében folyamatosan küzdenek az idegen uralom ellen.