Kötélen lógva, dobbal a nyakban

Az ex-Ossian ütős Hornyák Péter többek között a Drumsters dobzenekarról, valamint az általa végzett hangszerkészítésről és -felújításról mesél.

 - Mikor és hol születtél?
 
 - Budapesten születtem 1971. szeptember 20-án.
 
 - Dióhéjban összefoglalnád, hogy az Ossian előtt milyen csapatokban, lemezeken játszottál? A Seneca és a Wellington előtt volt valami komolyabb csapatod is már?
 
14 éves koromban kezdtem mindenféle helyi zenekarokban püfölni a bőröket, aztán az első, országosnak mondható turném egy Euphoria nevű együttessel zajlott, még időszámításunk előtt. (nevet) Ebben a bandában gitározott többek között Cserfalvi Töfi Zoli is, aki később szintén megfordult az Ossian-ban. 
 
 - Az 1997-es megszűnése óta (teljesen megérdemelten) már-már kultikus státuszba került Seneca-ba hogyan kerültél be? Egy lemez után miért lett vége a csapatnak?
 
 - Ennek a zenekarnak az alapítója voltam Reményi Ferenc (Röme) ex-Necrofight énekessel, valamint Rubcsics Ricsi gitárossal. Hogy miért lett annyira hamar vége a Seneca-nak? Szerintem túl korán voltunk jelen a hazai zenei színtéren, nem túlzok, ha azt mondom, hogy megelőztük a korunkat. Úgy gondolom, ha mostanság jönne ki a Brutal című lemez, nagyobb megértéssel, ezáltal szélesebb befogadó táborral találkozhatna.
 
 - Az utána következő wellingtonos időszakra – ahol már együtt játszottál Paksi Endrével, akivel aztán 1998-ban újraindítottátok az Ossiant – hogyan emlékszel vissza?
 
 - Mi egy komplett zenekar-lecserélés után kerültünk Endréhez, mert hallott rólunk, hogy egy akkoriban szervezett tehetségkutatón sikeresen szerepeltünk. Ricsivel és Ivanov Péter basszusgitárossal játszottam együtt, és ezen a megmérettetésen a dobosok közül első helyezett lettem. Endrével a harmadik Wellington lemez idején jöttünk össze, utána pedig már az Ossian következett.
 
 - Ott 14 évet töltöttél. Ezt az időszakot hogyan értékelnéd?
 
Fantasztikus korszaka volt az életemnek, minden muzsikusnak azt kívánom, legalább fele ennyi jót éljen át zenészként. 
 
 
 - 2012-ben mégis kiléptél és pár hónap múlva már az Invader dobosa lettél, ahol azóta is játszol. Miért fogadtad el az ő felkérésüket? Hogy érzed magad ebben a csapatban? 
 
 - Az Ossianból nem én léptem ki, hanem ezt hozta az élet. Többszöri felkérésre fogadtam el Puccer Zotyó meghívását az Invaderbe, és első körben csak kisegíteni mentem az akkori lekötött bulik teljesítéséhez. Aztán ott ragadtam. (nevet) Jó a hangulat a zenekaron belül, igyekszünk a lehetőségekhez képest minél többször színpadon állni és muzsikálni. Most márciusban négyszer is fel fogunk lépni, 13-án Miskolcon a Corner-ben, 20-án Budapesten a Josefina-ban, 21-én a bonyhádi művelődési házban, 28-án pedig az esztergomi Sportalsóban, de a további hónapokra is már elég szép számmal vannak lekötött bulijaink. 
 
 
 - Azt meg szabad kérdezni, hogy az ossianos zenésztársaiddal milyen a viszonyod most?
 
 - Mondjuk úgy, hogy semmilyen viszonyom nincs velük. (nevet) De részemről nem lenne akadálya.
 
 - Kicsit aprólékosabban szétnézve a Facebook oldaladon, látszik, hogy hangszerfestéssel, felújítással is foglalkozol. Ez a civil foglalkozásod?
 
 - Igen, dobok készítésével, illetve egyéb más hangszerek felújításával, fényezésével foglalkozom civilben.
 
 
 - Ezt hogyan kezdted el? Konkrétan hazai zenészektől vannak megrendeléseid?
 
 - Régi nagy álmom volt, hogy a dobok gyártásának valamelyik fázisában részt vegyek, mindig is érdekelt, hogyan is készül ez a hangszer. Első körben csak régebbi dobok felújításával kezdtem, rengeteget tanultam, gyakoroltam a dobok fényezésével, felületkezelésével kapcsolatban. Mára már saját dobok is készülőben vannak, de ez még egyelőre műhelytitok. (nevet) Jó néhány magyar élmezőnybeli dobosnak is dolgoztam már (például Nagy Feró fiának, Hunornak, az ex-Pokolgépes Tarca Lacinak, vagy éppen a Quimby dobosának) de Németországból és Szlovákiából is kaptam már megkeresést. Ez a munka nekem abszolút stílusfüggetlen, és teljesen mindegy, hogy híres zenész, vagy magánember keres meg, én magát a feladatot szeretem.
 
 - Egy fontos hír veled kapcsolatban még az, hogy a kuriózumnak számító Drumsters doboscsapat tagja is vagy már elég régóta. Mit kell tudni erről a formációról? Hogyan kerültél be hozzájuk?
 
 - A Drumsters egy kifejezetten ütős hangszerekre épülő csapat, ritmusos, latinos, olykor show jellegű, máskor szinte már akrobatikus produkcióként levegőben ugrálós és közben dobolós műsorokkal. A formáció létrejöttéről túl sokat nem tudok, jómagam egy állandó kisegítő szerepet töltök be itt. Az Ossianból való kikerülésem után kb. egy hónappal, tehát már lassan három éve, szólt egy ismerősöm, hogy egy külföldi munkához sürgősen plusz tagot keresnek a fiúk. Elmentem egy meghallgatásra és engem választottak, így kerültem a csapatba. A Drumsters egyébként alapból hat tagú, de néha nyolc főre is bővülünk, és mivel mindenki dolgozik, vagy éppen egy betegség vagy családi okok miatt nem ér rá, ezért kell állandó kisegítő is.
 
 - Ezt a kötélen lógó, nyakban dob mutatványt hogy, kell elképzelni?
 
 - Ez a látványos produkció kimondottam egy dubai meghívásra készült. Két daru állt egymással szemben, az azokat összekötő állványról voltak lelógatva a kötelek, és egy számítógép vezérelte koreográfiára mozogtunk, süllyedtünk, emelkedtünk kb. 20 méteres magasságban, miközben persze doboltunk. Erre a mutatványra három hónapot készültünk! 
 
 
 - Milyen helyeken, milyen jellegű rendezvényeken szoktatok fellépni?
 
 - Mivel én már egy működő gépezetbe kerültem be, ezért nem tudok túl sokat a Drumsters múltjáról. Az biztos, hogy sok megkeresést kap a társaság, és már én is megfordultam velük jó pár helyen. Itthon is, és külföldön is dolgozik a csapat, számtalan helyen tud működni ez a produkció. Falunapokon, bálokon, céges rendezvényeken, esküvőkön, születésnapokon szoktunk fellépni, de például futóversenyen, koncerten is játszottunk már, ott is üde színfolt tud lenni a Drumsters. Dobbal a nyakban vonulunk a saját zenénkre, párszor táncos lányokkal is kiegészülve, tehát elég szórakoztató a dolog, vannak lehetőségeink bőven.
 
 
 - Hamar felvetted a ritmust itt is?
 
 - Mondhatom, hogy igen, és jól érzem magam ebben a csapatban is, nagyon jófej embereket ismertem meg itt. 
 
 - Mely országokban játszottatok már eddig? Mik a közeljövő kilátásai, tervei?
 
 - A Drumsters már több országban is megfordult, jómagam Dubaiban voltam velük többször is hosszabb időre, illetve Németországban. Idén Szlovákia és Németország már biztos helyszín, de itthon is sok helyen láthatóak, hallhatóak leszünk. Minden fontos és aktuális információ megtalálható a zenekar Facebook oldalán.
 
 - Az Invader vagy a Drumsters az első számú zenekarod? Egyeztetésnél melyik élvez elsőséget?
 
 - Mint említettem, a Drumstersnél én kisegítő szerepet töltök be, ezért az Invader az első számú, de eddig nem volt egyeztetési problémánk. 
 
 - Hol élsz most?
 
 - Budapest közelében lakom egy faluban. Szeretem a kertes házat, az erdőket, a horgászatot, és ez itt mind adott. 
 
 - A dobosoknál nem éppen hátrány a jó kondíció. Téged elnézve az utóbbi időkben elég tevékenyen dolgozol ezen is.
 
 - Igen, a dobolás is karban tart, de az utóbbi időben konditermeket is látogatok még pluszban. (nevet) Semmilyen komolyabb tervem nincs ezzel, senkire nem akarok hasonlítani, csak egyszerűen így érzem jól magam a bőrömben.
 
 - 2015-re milyen célokat tűztél magad elé?
 
 - A zenélés mellett a dobok gyártására, felújítására szeretnék most több időt szánni.
 
 - Mit szeretnél elérni magánemberként, és mit zenészként?
 
 - Magánemberként a saját készítésű dobok most a cél, zenészként pedig megmaradni embernek, és jókat muzsikálni, ha van rá lehetőség.