Érdekes, vagy inkább roppant tanulságos interjút adott Kövér László a Die Presse-nek.
Az Országgyűlés elnöke szerint az Osztrák Szabadságpártot nem lehet szélsőségesnek nevezni, mert akkor ez azt jelentené, hogy a választók 30 százalékát kéne szélsőségesnek tartani. Vagy butának, amiért nem tudják, hogy kire szavaznak.
A november 3-án megjelent interjút a magyar sajtó valamiért nem kapta fel (a kormánypárti hallgatása persze érthető), pedig a Fidesz egykori erős - de mára háttérbe szorított - embere vagy hatalmas kommunikációs öngólt lőtt, vagy csak azt gondolta, hogy a hirtelen bekövetkezett pálfordulás senkinek nem tűnik majd fel, elvégre a Lajtán túli részek csak akkor érdekesek, ha adventkor magyar vásárlók bús hadát nyögi Bécsnek büszke belvárosa.
Mert bár az osztrák sajtónak nyilatkozott, azért a szélsőségesezéshez, lefasisztázáshoz, kirekesztőzéshez szokott magyar fül számára roppant újdonságot jelenthet.
Képzeljük el ugyanis, hogy a nemzet (és a Parlament) pedellusa a fenti mondatot mondjuk a Népszabadságnak mondja tollba, csak az FPÖ helyett éppenséggel a Jobbikot használva.
A radikális pártot és ezzel együtt szavazóit rendszeresen leszélsőségesező házelnök komoly dilemmába kerülhetett, hiszen egyrészről osztrák politikai szövetségest lát (szeretne látni) az egyre erősödő FPÖ-ben, másrészről ugye szeretnének minél több embert lecsípni a Jobbik szavazótáboráról (illetőleg a tőlük elpártolókat visszaimádkozni). Ez az egyfajta politikai kognitív disszonancia jelentős szemöldökrángást okozhat a Fidesz vezérkarának egyes részeiben, hiszen korábban ők voltak azok, akik
mind a Jobbikot, mind a szavazóit állították be szélsőségesnek.
Teli szájjal.
Vagyis, ha én házibulit szervezek az osztálynak, ám az egyre népszerűbb Bélát korábban mind a csajok, mind az osztályfőnök előtt teljes súllyal szapultam, akkor eléggé átlátszó, vagy inkább visszatetsző meghívni.