Ahogy mi is beszámoltunk róla, a közelmúltban négy ország teljesen megszakította diplomáciai kapcsolatait Katarral, blokád alá vonva az országot, földön-vízen-levegőben. Ezek az államok Bahrein, Szaúd-Arábia, Egyiptom, valamint az Egyesült Arab Emírségek voltak. Később csatlakozott hozzájuk Jemen, Líbia, Mauritius, Mauritánia és a Maldív-szigetek. Rajtuk kívül csökkentette diplomáciai kapcsolatait Katarral több afrikai ország is, Niger hazarendelte nagykövetét, de például Gabon is, igaz óvatosan, de a szaúdiak vezette koalíció mellé állt.
Mi a probléma?
A blokádot hirdető négy állam külön-külön is kifejtette, hogy miért szakítják meg kapcsolataikat Katarral, valamint miért igyekeznek elszigetelni az országot, bár ezek az érvek gyakorlatilag ugyanabból az ügyből következnek, ami a terrorizmus finanszírozása. Azzal vádolják Dohát, hogy terrorcsoportokat támogat, de a helyzet egyáltalán nem ilyen egyszerű. Több verzió is van arra, hogy mi lehet az elszigetelés valódi oka. Katar nagyhatalmi ambíciói? Az Iránnal való szoros viszony? Tényleg a terrorizmus finanszírozása?
Az általunk megkérdezett szakértő úgy véli, hogy alapvető fogalmakat is tisztázni kell ebben a helyzetben és sokkal távolabbról kell megközelíteni a kérdést. Katarral már a '90-es évek közepe óta bajok vannak szaúdi szemszögből. 1995-ben jutott hatalomra Hamad emír, ő teljesen más külpolitikába kezdett, mint az elődei. Ezután jött létre az Al Jazeera televízió, az ottani közvetítések sem tetszettek Rijádnak, az emír ellen később puccskísérlet is volt. Később viszonylag nyugodt volt a helyzet, a feszültségek az Arab tavasz során újultak ki, amikor Katart a Muszlim Testvériség támogatásával vádolták, ami tulajdonképpen igaz is volt.
Itt elérkeztünk egy másik fontos kérdéshez: teljesen szubjektívvé vált, hogy kiket tartanak terrorista csoportnak. A Muszlim Testvériség Rijád szemében annak minősül, míg például Európában sem tartják terroristáknak őket, így elég nehéz értelmezni a terrorizmus finanszírozása fogalmat. 2014-ben emiatt volt is diplomáciai válság, de sikerült rendezni, fenyegetés szintjén már akkor felmerült Katar elszigetelése. Szalmán szaúdi király 2015-ös hatalomra kerülésével ráadásul már nem is a Muszlim Testvériség támogatása volt a legnagyobb probléma, hanem a katari-iráni szorosnak mondható viszony. A szakértő szerint összefoglalva azért kezdődött a mostani válság, mert a szaúdiak azt szeretnék, hogy Katar külpolitikája simuljon bele az ő nemzetbiztonsági érdekeik közé.
Az okokhoz tartozik, hogy a katari emír állítólag mondott egy beszédet egy átadón, amiről a katari sajtó lehozott egy összefoglalót, a vezető elvileg dicsérte Iránt, Doha viszont azt mondja, hogy kibertámadás érte a Qatar News Agencyt. Ezután következett a kommunikációs hadjárat, de még a blokád előtt történt egy nem elhanyagolható esemény. Feltörték az emírségi washingtoni nagykövet e-mail fiókját, ebből pedig kiderült, hogy az emírségek folyamatosan Katar rossz hírét keltik Washingtonban, ráadásul együttműködnek egy izraeli think-tankkel. Az emírségiek úgy gondolják, hogy ez az akció Katar műve volt.
Az is érdekes adalék, hogy a válság szinte közvetlenül Donald Trump rijádi látogatása után robbant ki, aki el is büszkélkedett vele Twitteren, hogy ez neki köszönhető. Később ezt több amerikai tisztségviselő is árnyalta, például Rex Tillerson külügyminiszter. Erre később visszatérünk az Amerika-szerepe résznél.
Katar nagyhatalom szeretne lenni?
Doha törekvései egyre erősebbek arra, hogy minden területen az elitbe emelkedjenek. A sportban játékosokat honosítanak, 2015-ben világbajnoki második helyezett kézilabdacsapatukban mindössze négy született katari volt. 2019-ben az atlétikai világbajnokságnak adnak otthont, 2022-ben a labdarúgó vb-nek, mindkettő esetében felmerültek korrupciós vádak. Ezzel szemben az országban nagyjából csak a solymászatnak és a teveversenyeknek van sporthagyománya. A katari befektetési alapnak rengeteg pénze van Európában. Részesedésük van a Volkswagenben, a Shellben, a Barclaysban, a Deutsche Bankban, a Credit Suisseben, övüké a PSG focicsapat, London egyik leghíresebb luxusáruháza, de még a magyarországi Kopaszi-gáti felhőkarcolós projektben is katari pénz lehet. Sőt, egy filharmonikus zenekart is összevásároltak.
Fegyverkezésben is erősítenek a térségben, az Egyesült Államoktól vásárolnak Patriot rakétaelhárító rendszert, valamint F-15-ös vadászgépeket.
A szakértő szerint Katar nagyon hamar megértette, hogy a világhatalmi pozíció nem a hadsereg nagyságától függ, hanem a kapcsolatoktól. Doha elképesztően komoly soft power hálózattal rendelkezik, a szaúdiak erre most hard powerrel reagálnak, de a szakértő szerint ez nem fog működni. Katar már most is egy nagyon erős középhatalom, ami flexibilis pozíciókkal rendelkezik, így könnyebben tud reagálni a nagyhatalmaknál. Nyilvánvaló, hogy az ilyen irányú katari növekedés megakadályozása Rijád fontos célja, erről már 2014 óta cikkeznek.
Miért csatlakoztak a többiek Szaúd-Arábiához?
Egyiptom csatlakozása még érthető is volt, a Muszlim Testvériség miatt ők is érintettek ezekben az ügyekben. Bahrein biztonságpolitikailag is rá van szorulva Rijádra, a gazdaságuk nagyban függ az olajexporttól, a szaúdi segélyektől, közös bizniszük az olajfinomítás, így szinte teljes a kiszolgáltatottság. Arról nem is beszélve, hogy 2011-ben Bahreint is elérte az Arab tavasz, azóta szaúdi és emírségbeli katonák és rendőrök is tartózkodnak az országban. A többieknél valószínűleg gazdasági szempontok voltak döntőek: így mutatják lojalitásukat Rijád felé, amitől kedvező kapcsolatot remélhetnek. Az emírségek szerepét érdemes kiemelni, ezt az államalakulatot hét emírség alkotja, a legerősebb Abu-Dzabi – ők nagyjából ugyanúgy gondolkodnak, mint a szaúdi államvezetés. Dubaj vezetése viszont sokkal liberálisabb Abu-Dzabinál, ráadásul a Muszlim Testvériséggel sincs annyi problémájuk. Sokan azt is mondják, hogy az emírségek szervezték a Katar elleni akciót, mert ők mindig haragszanak Dohára, az uralkodócsaládok gyakorlatilag évszázadok óta rivalizálnak.
Terrorizmus elleni harc vagy Irán-ellenes egységfront?
Az sem elképzelhetetlen, hogy Katar a szaúdi-iráni ellenségeskedés része és ez fontosabb aspektusa a történetnek a terrorizmus finanszírozásánál. A szakértő kifejtette, hogy 2015 óta a szaúdi külpolitika alapvetése, hogy legyen egy szunnita összefogás Iránnal szemben. Azt is nehéz eldönteni, hogy az Iránnal vagy a Muszlim Testvériséggel való katari jó viszony fontosabb Rijád szemében, de valószínűleg Teherán jobban érdekli őket, mert a testvériség jelenleg nem annyira erős.
A helyzetet bonyolítja, hogy Irán és Katar viszonya is meglehetősen érdekes. A szíriai háborúban különböző oldalon állnak, de így is szövetségesek. Az egyik fontos kapcsolódási pont a közös tengeri földgáz-kitermelés. Irán a blokád meghirdetése után rögtön élelmiszer-szállítmányokat indított Katarba, mert eddig az ellátás jelentős része Szaúd-Arábián keresztül érkezett. Katar és Irán viszonya évtizedek óta jó, nem feltétlenül a közös földgáz-projekt miatt. Ennek inkább történelmi okai vannak, az államok megszületése előtt kikötővárosok léteztek az Perzsa-öböl mentén, a mai Irán és Katar területén található városok között folyamatos volt a kereskedelmi kapcsolat, már csak a viszonylag kis távolságok miatt is, az ottani városok a mai napig sokkal kozmopolitábbak, mint a szaúdiak. Az öbölben mindegyik ország attól tart, hogy a saját síita kisebbsége összefog majd Iránnal és szembeszállnak a mindenkori hatalommal. Katarban viszont nem annyira magas a síiták aránya, ráadásul meglehetősen jól integrálták őket a társadalomba.
Hiteles Szaúd-Arábia részéről a terrorizmus támogatását emlegetni?
Korábban Rijádot is rengetegszer összefüggésbe hozták terrorcsoportok finanszírozásával, hogy mást ne mondjunk, már a 9/11-es támadásoknál is előkerült ez a vád. A szakértő szerint nem hiteles ez a retorika, de a Közel-Keleten lassan semmi nem az, főleg a terrorizmus témájában, mert ez, ahogy fent is említettük, nem objektív fogalom. Gyakorlatilag attól kezdve, hogy a terrorizmus szó megjelenik egy mondatban, teljesen szubjektív lesz. Rijád nagyjából úgy láthatja, hogy az általuk terroristának ítélt szervezeteket támogatja Katar, Doha viszont nem biztos, hogy terrorista csoportoknak tartja ezeket, ez viszont fordítva is igaz. Ebből a szempontból akár lehet hiteles is a szaúdi kommunikáció, de ha az összképet nézzük, már nem az.
Hogyan kerül Törökország a képbe?
Törökország is küldött segélyszállítmányokat Katarba a blokád óta, ráadásul török katonák jelenleg is tartózkodnak az országban, méghozzá kétszáz fő, tanácsadói státuszban. A parlament a közelmúltban szavazta meg, hogy akár további ötezer fegyverest is az országba küldhetnek. A katari-török viszony elég erős, Erdoğan pártja még a Muszlim Testvériséggel is jóban volt, a két ország az Arab tavasz során is együttműködött. A külpolitikájuk is hasonló, mind a céljaikat, mind az eszközeiket tekintve, különösen a soft power befolyásszerzési taktikát látva. A jó viszonnyal soha nem büszkélkedtek annyira, mert a török társadalomban van egy eredendő ellenérzés az Öböl-menti kultúrákkal szemben. Az is összekapcsolta őket, hogy mindketten kicsit izolálva érezhetik magukat a Közel-Keleten, még az is tervben volt, hogy Katarban létesítsenek török katonai bázist. Ez azért is fontos, mert Törökország által NATO-katonák vannak az országban, ez pedig akkor is így lesz, ha Trump úgy dönt, hogy kivonják az amerikai erőket Katarból, mert ugye ők már most is működtetnek ott egy támaszpontot. Ez egyébként visszatarthatja a háborútól Szaúd-Arábiát. Korábban arról is lehetett hallani pletykákat, hogy Katar a török puccskísérlet idején különleges egységet küldött Erdoğan személyes védelmére, bár ennek az igazságtartalma erősen kétséges.
Mi a szerepe Amerikának ebben a képletben?
Nem tudjuk pontosan, hogy mi történt azon a rijádi látogatáson, ami után Trump azt mondta, hogy neki is köszönhető a válság kirobbanása. Az biztos, hogy mondott egy erős beszédet a terrorizmus finanszírozása ellen. A szakértő szerint az amerikai elnök valószínűleg nem látja át a képet teljesen, ezért simán elképzelhető, hogy mondott olyan dolgokat, amik felbátorították a szaúdiakat. Arról is lehetett hallani, hogy Rijád fegyverrendeléssel „vette meg” az amerikai elnököt, de ez azért nem valószínű, mert Katar is szoros viszonyban van a harcászati beszerzéseket tekintve Washingtonnal, elég csak a közelmúltban megkötött F-15-ös vadászgépekről szóló üzletre gondolni, vagy a 2019-ig teljesítendő Patriot rakétaelhárító-rendszer beszerzést említeni. A szakértő úgy látja, hogy nem teljesen biztos, hogy a szaúdiak itt konkrétan engedélyt kértek volna Trumptól az elszigetelési akcióhoz, ez elég fura lenne. A blokád nem lett túl jól előkészítve, kicsit mintha elhamarkodták volna az egészet. Ha az amerikai elnökkel egyeztettek volna ezzel kapcsolatban, akkor valószínűleg sokkal profibban előkészítették volna az akciót. A kilenc ország sem tűnik olyan soknak az elszigetelés esetében, a szaúdiak nem tudtak sok országot maguk mellé állítani, ez is a gondos tervezettség hiányát mutathatja.
Persze ezektől függetlenül elképzelhető, hogy Trump valamilyen szinten buzdította Rijádot, csak erről maga sem tájékoztatta a minisztereit. Az amerikai szerveknek fontos a Katarral való jó viszony, például közvetetten így tartják a kapcsolatot a tálibokkal vagy Iránnal, ráadásul Szíriával kapcsolatban is hasznos ez a vonal, Trump ezt viszont nem biztos, hogy látja.
Oroszország beleszólhat az ügybe?
Szergej Lavrov külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a helyzettel kapcsolatban, a békés rendezés mellett szállt síkra, de azt elvi kérdésnek tartja, hogy nem avatkoznak bele az országok belpolitikájába. Egy ilyen kijelentés ma Katar-pártinak minősül, Oroszországnak és Kínának is rossz a kialakult helyzet. Dohával Moszkva tud kommunikálni, már csak az iráni kapcsolat miatt is, emellett Szaúd-Arábiával és Katarral is energetikai együttműködésben állnak, ezért fontos nekik a térség biztonsága és stabilitása.
Kínának azért nem jön jól a válság, mert az emírségek és Katar is fontos szerepet játszik „Egy út, egy övezet” projektben. Bár Peking jól tud sakkozni a diplomáciában, Iránnal és a szaúdiakkal is jó viszonyt ápolnak.
Európát érintheti a válság?
Katar 2008 óta komoly befektetéseket vállal Nyugat-Európában, így Doha pénze ennek a piacnak is fontos lehet, Katar ezt most próbálhatja politikai támogatásra váltani. Emmanuel Macron inkább Katar-párti álláspontot képvisel, Németországban nincs olyan nagy tőkéjük, de Nagy-Britanniában abszolút. Az Öböl-menti országok a Brexit óta abban reménykednek, hogy szabadkereskedelmi egyezményt kötnek a szigetországgal, ugyanis erre az EU-val nincs reális esélyük, pedig voltak tárgyalások. Theresa May már kétszer is járt az öbölben, mindig nagy örömmel fogadták őt. A britek a közelmúltban adtak át egy tengeri kikötőt Bahreinben, így mindkét oldalhoz fűzik érdekek Londont.
Szaúd-Arábia direkt teljesíthetetlen feltételeket szab Katarral szemben?
Katar hajlandó lenne diplomáciai tárgyalásokban részt venni az ellene blokádot hirdető államokkal, de kapitulálni semmiképp nem fog. Az elmúlt napokban keringett a sajtóban egy hír, miszerint Rijád olyan feltételeket szabott a kiegyezéshez, mint például az Iránnal való diplomáciai viszony megszüntetése Doha részéről, ami gyakorlatilag lehetetlennek tűnik. Ez egy jól kitervelt taktika? A szakértő ezt lehetségesnek tartja, de ez az egész nem vall racionális gondolkodásra. Katarnak van légi és tengeri kapcsolata Iránnal, a blokád kicsit középkori módszernek tűnik. Ráadásul az emírségbeli földgáz jelentős része Katarból érkezik, Doha ezt bármikor leállíthatná, de nem teszi meg. A követelések valószínűleg léteznek, már 2014-ben is létezett hasonló, de enyhébb verzió. Katar akkor elviekben elfogadta ezt, de gyakorlatban nem nagyon történt semmi.
Egy keveset hangoztatott, de fontos szempont
Az elmúlt években komoly gazdasági koordináció zajlott az öbölben, az áfabevezetés kapcsán. Ezekben az országokban eddig nem létezett áfa. Teljesen logikusan kitalálták, hogy egyszerre fogják bevezetni ezt, azonos szinten, hogy ne legyen adóverseny köztük. Ennek a bevezetése jövőre történne, legalábbis az eredeti tervek szerint. Ehhez mind a hat ország együttműködése kell, ha viszont Katarral megromlik a viszony, dugába dőlhet az áfaegyezmény. Ha viszont a válság ellenére életben marad ez az egyezség, azt sejteti, hogy a háttérben mégis együttműködnek.
Ez a kérdés nagyon fontos az arab monarchiákban, az uralkodócsaládok hatalomban maradásának egyik kulcsa, hogy nem igazán adóztatják a népet.
Lehet háború a válságból?
A szakértő szerint rövidtávon nem lehet, ha racionalitást feltételez a résztvevőktől. Amíg NATO-katonák vannak Katarban, addig nem várható támadás. Ha az amerikaiak meg is szüntetik a támaszpontot az országban, vagy csak ideiglenes kivonják a katonáikat, a török egyenruhások akkor is ott lesznek, akik szintén NATO-erőt jelentenek. Ha hatalomváltást akarnak elérni Katarban, akkor fontos kérdés, hogy ki lehetne az utód. A jelenlegi uralkodócsaládnak a társadalmi részaránya a legnagyobb a világban, így igen magas a legitimációjuk. Az valószínűbb, hogy Szaúd-Arábia azt szeretné elérni, hogy Katarnak a külpolitikája változzon, a hatalomváltás nem tűnik reálisnak.
Gyakorlatilag senkinek nem jó ez a helyzet, miért csinálják?
A szaúdiak komoly világhatalmi szövetségest nem találtak az elszigeteléshez, csak néhány Öböl-menti államot. Rajtuk kívül mindenki a békés rendezés mellett érvel. Így is van értelme ennek az egésznek? A szakértő szerint nem fog jól sikerülni ez az akció, hasonlóan a jemeni beavatkozáshoz, ami szintén előkészítetlen lépés volt.
Arra viszont mindenképp jó lehet, hogy a szaúdi államon belüli részérdekeket képviseljék. A rijádi hatalmi felállás jelenleg a következőképpen néz ki: a mostani uralkodó Szalmán király az utolsó első-generációs vezető, a nagy Szaúd királynak az utolsó fia, aki uralkodik. Ezután jön a következő generáció, ahol két prominens személy van, az egyik Muhammad bin Nayef, aki másnak a fia, valamint Mohammad bin Salman, aki a jelenlegi királynak a fia és védelmi miniszter. Bin Nayef belügyminiszter. Köztük jelenleg is zajlik a rivalizálás, bin Salman nagyjából 20 évvel fiatalabb bin Nayefnél, de már az is nagy váltás lesz, hogy nem idős uralkodója lesz az országnak. Bin Nayefnek sokkal erősebbek a pozíciói, bin Salman viszont folyamatosan próbál előrelépni, az ő ötlete volt a jemeni beavatkozás, ő az Irán-ellenes fellépés vezető arca. Valószínűleg Katar elszigetelése is hozzá fűződik, hogy a szaúdi érdekek védelmezőjeként léphessen fel, így erősítve pozícióit.
Mi lehet a megoldás?
A szakértő szerint a következő verziók lehetségesek: 2014-hez hasonlóan Katar azt csinálja, hogy megígéri a feltételek teljesítését, de nem történik semmi. Az is lehet, hogy a szaúdiak valamilyen indokkal meghátrálnak, ahogy elviekben az is, hogy Doha fúj visszavonulót, de ez meglehetősen elképzelhetetlen. A negyedik opció a háború. Az első kettő verzió valamelyike tűnik a legesélyesebbnek.