A mai régészeti álláspont alapján az alföldi kurgánok nagy része rézkori és kora bronzkori temetkezés, de nem ritkák a szkíta, szarmata, majd honfoglalás kori temetők sem. A leghíresebb sírok nem nálunk, hanem a kelet-európai síkságon vannak, és a szkíta korból rengeteg értékes kincslelet került elő. Maga a szó a keleti pusztákról származik. A kipcsak török népeknél sírhalmot jelentett. Ezt a szót vették át a kurgánok első feltárói, az oroszok és ez terjedt el széles körben.
Újrahasznosított temetők
Az eddigi kutatási eredmények alapján a kelet-európai lovas nagyállat-tartó népek halottaik fölé halmot emeltek. Azonban vannak olyan helyek, ahol nem találtak temetkezést. Néhányukról azt gyanítják, hogy őrhelyek voltak, ahonnan üzeneteket továbbítottak. A volt Szovjetunió területén nagyon sok olyan kurgánt találtak, amely nem temetkezőhely, hanem ősi áldozóhelyül szolgált, valószínűleg az ősöknek, valamint a természeti erőknek mutattak be rendszeres áldozatokat.
A mai Mongóliában a településhatárok elé emelt kőhalmok, obók már messziről jelzik az utazóknak, hogy hamarosan lakott településre érnek. Állítólag hasonló célt szolgálhatott a kurgán is, amelynek szerepe a középkorban és az újkorban felértékelődött. A korabeli határvitákat sokszor a határban álló halmok döntötték el. Ahol nem volt jól kiemelkedő kurgán, oda a modern emberek földhányást emeltek, hogy azzal is kijelöljék, hol húzódnak a települések határai.
Kései feladatok
Az ősi, akár rézkori kurgánokat sokféle célra használták a középkori vagy éppen újkori emberek. Voltak, akik lakóhelyet alakítottak ki a halmokból. Sokszor előfordult, hogy a halmok tetejére szentélyeket emeltek. Vannak olyan helyek, amelynek tetejére templom épült vagy csak feszülettel tették kereszténnyé a területet. Talán az egykori ősi, táltoshitű áldozóhelyet így vette birtokba a keresztény egyház. Voltak olyan halmok, ahová nemcsak egyszer temettek embert, hanem többször is. A már kialakított helyen újabb és újabb temetkezést is találtak a régészek.