Lengyelország válaszúton

Minden közvélemény-kutató intézet szerint legalább tíz százalékkal vezet a köztársasági elnök pártja, a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS), habár érdemes hozzátennünk, hogy a rendszerváltás utáni Lengyelországban még nem fordult elő, hogy egy párt egyedül többséget tudott volna szerezni a Szejmben. Így ez a tény, valamint a PiS lehetséges koalíciós partnereinek kis száma is fenntartja még a lehetőségét, hogy a kormányzó jobbközép Polgári Platform (PO) hatalomban maradjon.

 

Azonban a lengyel közhangulat rendszerellenes és kormányváltó annak ellenére, hogy a lengyel gazdaság a PO kormányzása alatt látványos eredményeket ért el, és a lengyelek talán jobban élnek, mint valaha. Ehhez a megítéléshez nagyban hozzájárultak az elmúlt egy év lehallgatási botrányai, melyben vezető kormánypárti politikusok, miniszterek és kormányközeli emberek beszéltek trágár, cinikus és a társadalmat felháborító módon közügyekről.

 

A jelenlegi politikai helyzet visszavezethető májusig, amikor a tavaszi választás nagy meglepetése volt Andrzej Duda, az ellenzéki PiS jelöltjének a győzelme, annak ellenére, hogy a legtöbb közvélemény-kutató intézet a regnáló Bronisław Komorowskit, a 2007 óta kormányzó PO jelöltjét tartotta esélyesebbnek. Ennek a vereségnek azonban az elmúlt időszak botrányain túl számos egyéb oka is volt, mint a kormánypárti politikusok cinikus viselkedése, és a társadalmi realitásoktól való elszakadásuk.

 

Duda a választási győzelme után aktív politizálásba kezdett, kényesen figyelve arra, hogy nyíltan ne támogassa saját pártját, de megfelelő politikai környezetet teremtsen neki.

 

Az új lengyel köztársasági elnök rendkívül fontos még egy szempontból. Habár nem elnöki rendszer van Lengyelországban, a köztársasági elnöknek mégis nagyobb a befolyása, mint magyar kollégájának, így a külpolitikai irányvonalat is megszabhatja. Ahogy meg is fogja szabni, hiszen augusztus elejei beiktatási beszédében, majd az első hivatalos külföldi látogatásán, mely Észtországba vezetett, pontosan a Molotov-Ribbentrop paktum évfordulójára időzítve elmondta, hogy egy, a Baltikumtól az Adriáig és a Fekete-tengerig tartó közép-európai összefogást tartana üdvösnek. Duda és a PiS azt szeretné, ha régiónk egy olyan egységes politikai és gazdasági blokkot alkotna, mely mind Németországtól, mind Oroszországtól képes függetleníteni magát.

 

Ez első hallásra természetesen rendkívül csábítóan hangzik, azonban azt figyelembe véve, hogy a lengyel elnök által javasolt régió egybe esik azon kelet-közép-európai államok területével, ahol az Egyesült Államok egyfajta cordon sanitaire-t épít, NATO-parancsnokságokat és gyorsreagálású erőket telepít, máris árnyaltabbnak tűnik a helyzet. Mindazonáltal ez remekül rámutat Lengyelország stratégiai szerepére.

 

A PiS a korábbi szimbolikus politizálása helyett a tavaszi elnökválasztás óta az emberek mindennapjait érintő témákat vállalt fel, így megtámadva a kormány rendkívül népszerűtlen nyugdíjkorhatár-emelését, támogatva a szegények és nagycsaládosok számára nyújtott családi pótlék megtartását.

 

A pártot az is segítette a népszerűség-növekedésben, hogy a mérsékelt tömegek megnyerése érdekében, kevésbé ismert, másodvonalbeli politikusokat helyezett előtérbe. Így lett miniszterelnök-jelölt Beata Szydło, míg a megosztó személyiségnek számító Jarosław Kaczyński bölcsen háttérbe vonult.

A kormánypárt főleg a kormányzásuk alatt elért gazdasági eredményekre koncentrált és azzal kampányoltak, hogy az átlagemberek is jobban részesülni fognak a jövőben a gazdasági eredményekből, növelni fogják az életszínvonalat.

 

Ezek mellett a kormánypárt már a korábbi választások alatt is megszokott módon negatív kampányba kezdett a politikai ellenféllel szemben, mely szerint, ha a PiS hatalomra kerül, az veszélyezteti Lengyelország stabilitását, ártani fog a külföldi megítélésüknek és autoriter rendszer kialakulásához fog vezetni. Ez a fegyverük azonban egyre hatástalanabb, egyrészt a botrányokban megtépázott szavahihetőségük miatt, másrészt a PiS bölcsen Kaczyński megosztó személyiségét a háttérbe tolta és helyette Beata Szydłot építette fel miniszterelnök-jelöltnek.

Habár a Lengyelországba eddig érkező menekültek száma elenyésző, a médiát így is dominálta a migrációs válság, ami kampánytémává is vált, természetesen segítve a jobboldali ellenzéket és a migráció-ellenes szervezeteket.

 

A kormányzó Polgári Platform megpróbált egyensúlyt találni a belföldi elvárások és a külföldi nyomás között, nem túl nagy sikerrel. A lengyel társadalom az egyik leghomogénebb Európában mind vallásilag, mind etnikailag, és ezekből kifolyólag sem látnak szívesen idegeneket. Általánosan magas a bevándorló-ellenesség a lengyel társadalomban. Azonban a kormányra több helyről is nyomást gyakoroltak a bevándorlás-ellenesség ellen, így Berlinből és Brüsszelből, a liberális médiából és a civil szférából is. Ennek tudható be Kopaczék viszonylagos különutassága a kvótaügyben, emiatt történik az, hogy a lengyel kormány véleménye ide-oda ugrál Berlin és a V4-ek között a migrációs válsággal kapcsolatban.

 

A Jog és Igazságosság a Fideszhez hasonló egyszerű kommunikációs paneleket használ, miszerint többek közt ellen kell állni a brüsszeli nyomásnak a lengyel érdekek védelmében, ha a bevándorlók nem tisztelik a törvényeinket, akkor ne jöjjenek ide, és nem akarnak a muszlim bevándorlás miatt kisebbségbe kerülni a saját hazájukban, így is apellálva a lengyel társadalom félelmeire.

 

A választásokon az jobboldali ellenzék győzelme várható, azonban a parlamenti többséget nem fogja tudni megszerezni, így a PiS-nek koalíciós partnerek után kell majd néznie, különben a kormányzó Polgári Platform fog egy instabil koalíciót összeállítani.

 

Vegyük sorba azon pártokat, melyek esélyesek a bejutásra.

 

Egyesült Baloldal néven hozott létre választási koalíciót a kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), a szélső-liberális Te Mozgalmad (TR) és más kisebb baloldali tömörülések. Habár a lengyel baloldal már a 2000-es években elszenvedett egy történelmi választási vereséget, az idén tavasszal tartott elnökválasztáson tragikusnak mondható a szereplése.

 

Az SLD jelöltje megalázó 2,4 százalékot szerzett, az egyházellenes, homoszexuális lobbi által támogatott Janusz Palikot, a TR jelöltje pedig csak a szavazatok 1,4 százalékát gyűjtötte be. A közös indulásukkal azonban megugorhatják a koalíciójuk bejutásához szükséges 8 százalékos parlamenti küszöböt, ám ha bejutnak is, kérdéses meddig fognak együtt maradni.

 

A Modern (Nowoczesna) párt egy, a kormánypártból kivált liberális közgazdász, Ryszard Petru pártja. Főleg jól képzett, városi szavazók támogatják őket. A PO platformból kiábrándult szavazókat gyűjti össze, melyek szerint a PO eltávolodott a szabadpiaci eszméktől. A PiS-szel kizárt a koalíciójuk, azonban egyes közvélemény-kutatók szerint meg fogják ugorni a parlamenti küszöböt.

A PiS kormányra kerüléséhez szüksége lesz koalíciós partnerekre, melyeket a jelen helyzetben a rendszerellenes kisebb jobboldali pártokból szervezhet meg. Most a lehetséges partnereket vesszük számításba.

 

A Lengyel Néppárt (PSL), melyet gyakran Lengyel Parasztpártként említenek, 2007 óta a PO mellett a kormánykoalíció kisebbik tagja. Rétegpárt, főleg vidéki támogatói bázissal, ami miatt több helyen ugyanazon szavazókért versengenek, mint a PiS. Habár a fent említett okok miatt nem a legideálisabb szövetséges a PiS számára, mivel azonban egy deklaráltan vidéki-agráriánus rétegpártról van szó, egy miniszteri helyért pragmatikus és rugalmas tárgyalópartnere lehet a PiS-nek. A közvélemény-kutatások szerint az öt százalék körüli parlamenti küszöbön mozog a támogatottságuk.

 

Paweł Kukiz a tavaszi elnökválasztásokon robbant be a lengyel közéletbe, ahol az első fordulóban 21 százalékot kapott a lengyel szavazóktól. A jobboldali, rendszerellenes rockzenész mozgalmát közvetlenül az elnökválasztás után 20-25 százalékra mérték a biztos szavazók körében, ami a hónapok alatt egy stabil 5-10 százalék közötti támogatói bázisra csökkent, biztosítva ezzel a parlamenti küszöb megugrását.

 

 

A Kukiz '15 néven létrehozott választási együttműködés az egyik legvalószínűbb és legkézenfekvőbb koalíciós partnere lehet a PiS-nek a választás után. Pontosabban a Kukiz listáján bejutott egyes képviselők lehetnek majd potenciális szövetségesei a PiS-nek. Hiszen Kukiz meglehetősen ellentmondásos és sokszor botrányos szereplője a lengyel közéletnek, valamint azt is kijelentette, hogy nem fog szövetségre lépni senkivel. Ezt a helyzetet rontja a csoporton belüli ideológiai sokszínűség, ami gyorsan Kukiz mozgalmának a parlamenten belüli széthullásához vezethet.

 

Külön érdekesség még Kukiz listájában, hogy a kisebb nemzeti radikális csoportok aktívan támogatták a kampányban, aminek eredményeképpen több, az Alfahír olvasói számára sem ismeretlen lengyel politikus szerepel befutó helyen a listájukon, mint Roberet Winnicki, a Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) vezetője, vagy Adam Andruszkiewicz, az Összlengyel Ifjúság (Młodzież Wszechpolska) elnöke.

 

A másik lehetséges koalíciós partner a PiS számára a Kukizhoz hasonlóan kiszámíthatatlan, Janusz Korwin-Mikke, aki korábbi pártját hátrahagyva új pártot alapított minden szerénytelenség nélkül KORWiN néven. Korwin-Mikke gazdasági téren radikálisan piacpárti, szociális téren viszont konzervatív és euroszkeptikus. A választási kampányuk szokás szerint bővelkedett a botrányos kijelentésekben, melynek fő témája Lengyelország iszlamizációjának megakadályozása volt, annak ellenére, hogy az őslakos muszlim vallású lengyel tatárokon kívül nem nagyon érkeztek még muszlimok Lengyelországba. A kampányuk mindenesetre sikeresnek mondható, hiszen felküzdötték magukat a közvélemény-kutatásokban a parlamenti küszöb felé.

Mivel sem a PO, sem a PiS nem fogja megszerezni előreláthatóan a parlamenti többséget, így a bekerülő kisebb pártok fogják meghatározni, hogy lesz-e kormányváltás Lengyelországban vagy sem. Ha a rendszerellenes jobboldali pártok elég parlamenti helyet szereznek, hogy a legnagyobb ellenzéki párttal, a PiS-szel megegyezve többséghez jussanak, akkor mindenképpen lesz. Ha nem így alakul, akkor a jelenleg is kormányzó Polgári Platformnak egy meglehetősen ingatag és sokszínű koalícióval kell nekivágnia az új ciklusnak. Akárhogyan is fog történni, a lengyel választás befolyásolni fogja régiónk eseményeit, hisz Lengyelország az egyik legmeghatározóbb állama térségünknek.