A majdnem 100 százalékos feldolgozottság melletti ideiglenes eredmények a következők jelen állás szerint: Khan a szavazatok 44 százalékát, Zac Goldsmith a szavazatok 35 százalékát, Sian Berry a szavazatok 6 százalékát, Caroline Pidgeon a szavazatok 5 százalékát, Peter Whittle a szavazatok 4 százalékát, Sophie Walker a szavazatok 2 százalékát szerezte meg (96.6 százalékos feldolgozottságnál).
Még a másodlagos preferenciális szavazatokat is összeszámolják, de több médium és kutatóintézet szerint is vitathatatlan Khan győzelme.
Sadiq Khan a „minden londoni polgármestere" hívószóval kampányolt, egy pakisztáni bevándorló buszsofőr gyermeke, aki mielőtt politikai pályára adta a fejét, és egészen fiatalon közlekedésügyi miniszteri pozícióig vitte, emberi jogi ügyekkel foglalkozó ügyvéd volt, akinek fő témája a rendőri túlkapások elleni fellépés volt, ami az őshonos angolokkal, és különösen a hatóságok embereivel szemben nem túl engedékeny jogi környezetben nem lehetett eszeveszett vesszőfutás.
Programja alapvetően a tömegközlekedési díjak változatlanságára, új otthonok építésére, illetve az albérletáraknak a bérlők jövedelméhez alakítására épített.
Khant több orgánum, politikai ellenfelei, sőt, David Cameron miniszterelnök is azzal vádolta, hogy hívő muszlimként túl közeli viszonyt ápol szélsőséges nézeteket valló imámokkal. A vita odáig fajult, hogy munkáspárti képviselők lerasszistázták a miniszterelnököt, pedig ez a fajta, a jelöltek származását firtató vádaskodás a brit politikában korábban nem volt megszokott (arról a logikai bukfencről ne is beszéljünkk, hogy az iszlám nem egy népcsoportot, hanem egy vallást jelöl... - a szerk.).
Sadiq Khan a vádakat tagadta, és jó munkáspárti jelöltként hangsúlyozta, hogy azoknak a muszlim briteknek a szószólója kíván lenni, akik fellépnek és tesznek a szélsőségesek ellen.
A győzelem jól mutatja, mennyire megnőtt a muszlim lakosság súlya a brit fővárosban, de a kormánnyal szembeni elégedetlenség megnyivánulásának is tekinthető az eredmény. Ami már csak annak fényében sem meglepő, hogy Cameronnak az offshore-botrányban való részvételével remekül sikerült magára haragítania a brit közvéleményt, akik most ütöttek is a torykon egy nagyot.