A Dél-Dunántúlon, a Paksi járásban található, nem egészen 1900 fős falu életében ugyanis, ha ebből most még nem is látszik sok minden, nagy változás készülődik: ugyanis, ha minden a befektetők tervei szerint zajlik, hamarosan homok- és kavicsbánya nyílik a falu határában. Nemsokára pedig az is kiderül, hogy a lakosság véleményt nyilváníthat-e az elképzelésről egy helyi népszavazáson.
A kivételes februári napsütésben egy tipikus Tolna megyei kistelepülésen járunk, ahol a legnagyobb életet a rögtön három élelmiszerbolttal is büszkélkedő faluközpontban leljük.
Míg szerény reggelinket fogyasztjuk az utastérben, a helyiek érdeklődve mérik végig idegen autónkat, azonban az embereknek nincs sok idejük velünk foglalkozni, láthatóan mindenki siet a maga dolgára, úgyhogy mi is gyorsan nekilátunk a kérdezősködésnek, mielőtt riportalany nélkül maradunk.
"Kétszáz százalékig ellenzem!"
- válaszolja egy idősebb, biciklis hölgy, amikor a tervezett beruházásról kérdezzük.
"Hallani hallottam róla, és szerintem a fejlődés szempontjából használni fog a falunak"
- ezt már egy negyvenes évei végén járó, megtermett férfi válaszolja érdeklődésünkre, de ő sem lelkesedik annyira a bányáért, mint első ránézésre gondolhatnánk:
"A vízkészletünk miatt aggódom, kérdéses ugye, hogy honnan fognak föltelni a bányagödrök, a Dunából, vagy máshonnan..."
Mielőtt a buszhoz siet, annyit még elárul: ha lesz népszavazás, elmegy, és inkább a nem opció mellett teszi le a garast.
Mélyfúrás az időben
A Madocsa melletti homok- és kavicskészletek kiaknázása nem új keletű történet, az érdeklődés akkor kapott igazán erőre, amikor már tudni lehetett, hogy a környékre olyan beruházás érkezik, ahová jócskán lesz szükség mindkettőre:
a Paks II. atomerőmű-bővítés.
2015 decemberében már akadt is egy vállalkozó szellemű cég, a PALM-FOOD Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., ami a Baranya Megyei Kormányhivatal valamint a Pécsi Bányakapitányság áldásával kutatási engedélyt kapott a kiszemelt területre.
A próbafúrások nagyjából a község határában lévő volt szovjet repülőtér környékét érintették volna. A műszaki üzemi tervet jóváhagyó hatósági határozatból az is kiderül, hogy a kitermelésre szánt kavicsréteg egyértelműen a talajvíz szintje alatti agyagos földrétegben található.
A vérszagot azonban nagyobb vadak is megérezték: 2016. július 7-én a szekszárdi székhelyű BET-BAU Építőipari és Kereskedelmi Kft. csapott le a kutatási engedélyre, amit végül meg is szerzett a Bányafelügyelettől. A cég 2016 októberében és novemberében le is zavarta a 27 próbafúrást, majd hatósági jóváhagyással a zsebében tavaly nyáron megkereste az önkormányzatot annak érdekében, hogy a beruházás kedvéért módosítsák Madocsa településrendezési tervét.
Elképesztő paraméterek
A madocsai önkormányzat honlapján elérhető környezetei hatástanulmányt terjedelmi okokból sajnos nincs lehetőségünk végigelemezni, de a lényegesebb pontjait igyekszünk bemutatni.
Az okirat tanúsága szerint a tervezett bányatelek nagysága 138 hektár lenne - ami közel akkora mint a település lakott területe -, a projekt pedig 160 földtulajdonost érintene a faluban.
A bánya éves hozamát 1 millió tonnára tervezik, ami naponta 2750 tonna kitermelt kavicsot és homokot jelentene, amit 25 tonnánként, napi 110 fordulóval szállítanának el a területről.
A tanulmány által bemutatott közúti szállítás esetén ez tehát azt jelentené, hogy 110 esetben megrakva, 110 esetben pedig üresen száguldanának át Madocsa külterületén - rosszabb esetben a falun - a teherszállító gépjárművek, ahonnan "a piaci igényektől függően" két irányba folyhat a szállítás:
- észak, tehát Bölcske felé, vagy
- délnek, egy "megerősítendő" földúton, majd a Madocsát Paks-Dunakömlőddel összekötő 5111. számú úton, végül a 6-os számú főúton, Paks irányába.
A közúti opció kiváltására még a Dunán történő hajós fuvarozás lehetősége is fölmerült, ám erre a tanulmány nem tér ki túl részletesen.
Az irat 42 évben határozza meg a létesítmény működési idejét, a bányaterületen pedig 7 munkagép üzemeltetésével számol, a szállítást a vásárlók által megbízott fuvarozók végzik majd.
A dokumentumok szerint a BET-BAU még idén, de legkésőbb 2019-ben meg szeretné kezdeni a kitermelést.
Anomáliák az áskálódás körül
"Ha Paks II. 42 évig épül, akkor nekünk régen rossz"
- ezt már a helyi önkormányzat működésére és a közügyekre rálátó, névtelenséget kérő forrásunk mondja, akit nem sokkal a megérkezésünk után keresünk föl otthonában.
Informátorunk nem érti, ha a beruházó az erőmű-bővítéssel indokolja a bánya létjogosultságát, akkor miért számolnak mégis ekkora élettartammal, hiszen az új blokkok építési munkái legfeljebb négy évig tartanak, a többit a szerelés teszi majd ki.
Ő ráadásul úgy tudja, hogy a kutatófúrások során felszínre került minta alapján a madocsai sóder annyira löszszennyezett és fatörmelékes, hogy a megfelelő deponálás és rostálás után is
csupán néhány százaléka lenne felhasználásra alkalmas egy nukleáris építményben, ami komoly biztonsági kockázatot vethet föl.
Ráadásul informátorunk szerint a mintavétel sem megfelelően történt: ugyanis a teljes vizsgálathoz csigafúrót használtak, holott a kvarckavicsos rétegben már kanálfúró, talajvíz alatti kavicsréteg esetében pedig iszapoló kellett volna.
Az első ránézésre még a laikusok számára is rengeteg kérdőjelet tartalmazó környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatban így fogalmaz:
"Az egy durva becslés, és egy sor ígéret arról, hogy mi lesz. Nyilván a befektető tudja, hogy minek kell benne szerepelnie ahhoz, hogy meggyőző legyen, így azt ír bele, amit nem szégyell. Hisz nem környezetvédelmi hatástanulmányról van szó, annak sokkal szigorúbbak a megkötései."
Forrásunk a kibányászott nyersanyag válogatását végző osztályozógép zajától és a bánya talajvízre gyakorolt hatásaitól is félti a községet, és szerinte az ezekkel kapcsolatos mérési eredményeket, becsléseket is fenntartással kell kezelni. Nem beszélve arról, hogy a bánya szerinte akár a Duna mellett húzódó árvízvédelmi töltést is veszélyeztetheti.
Merénylet a falu és a kistérség ellen
Az eddigi adatok ismeretében szinte biztosra vehető, hogy a tervezett kavicsbánya nem csupán Madocsa és közvetlen környezetének életét befolyásolná negatívan.
A legnyilvánvalóbb problémák a közúti szállításból erednének:
sem az 5111-es út, sem a 6-os főút nem alkalmas arra, hogy naponta 220-szor, ennyi teherautó haladjon át rajta.
Az még hagyján, hogy valószínűleg egyik út burkolata sem bírna el ekkora terhelést, forgalmi szempontból sem lenne szerencsés ez a megoldás, hiszen a 6-os út Tolna megye egyik legforgalmasabb útvonala, ráadásul Paks és Dunakömlőd között több mint egy éve permanens útakadály nehezíti a közlekedést:
az állami szervek ennyi ideje nem voltak képesek ugyanis megszüntetni az útra omlott löszfal által okozott félpályás útzárat.
Boldog születésnapot, félpályás útlezárás! - Egy éve keseríti a paksiak életét a 6-os útra omlott löszfal
Bizarr évfordulót "ünnepelnek" a paksi internetezők: pontosan egy éve, 2016. november 19-én omlott a 6-os főút Paks és Dunakömlőd közötti szakaszára a Sánchegy löszfalának egy része, és bár a törmeléket azóta nagyrészt eltakarították, az út felét továbbra is betonelemek zárják el. Az ügyben tapasztalható tétlenség azonban jóval baljósabb jeleket fest a jövővel kapcsolatban, mint azt elsőre gondolná az ember.
Az Alfahír által megkérdezett logisztikai és szállítmányozási szakértő szerint csak akkor tartható a hatástanulmányban felvázolt ütemterv, ha egyet kivéve az év minden napján, szünet nélkül folyik majd a fuvarozás, és a fogadóhelyen is van kellő kapacitás az érkező rakományok tárolására.
A szakember arra is rávilágított, hogy a földúton való fuvarozás megtízszerezi majd a teherautó-flotta karbantartási és javítási költségeit, ezért kérdéses, hogy lesz-e olyan cég, ami bevállalja ezt a kockázatot.
De szerinte az útburkolatok felújítási és karbantartási költségeit sem lenne szabad úgy figyelmen kívül hagyni, ahogy azt a hatástanulmány teszi.
A hajóval történő fuvarozás lehetőségét ő egyértelműen kizárta, mivel
az extra rakodási költségek és a rövid távolság miatt ez nem lenne versenyképes, a kikötők át-, illetve kialakításához szükséges ráfordítás pedig ennél a volumennél nem térülne meg.
Kész átverés show?
Az eddigi információk birtokában nagyot nézünk, amikor informátorunk elénk teszi egy 2017. augusztus 10-ei lakossági fórum jegyzőkönyvét.
Ezen részt vett Schumann Róbert vízépítő mérnök, a BET-BAU egyik tulajdonosa is, aki a cég nevében elég kérdéses érvekkel győzködte a madocsai polgárokat. Schumann augusztusi állításai ugyanis szöges ellentétben állnak a 2017 novemberében íródott hatástanulmánnyal.
A vállalkozó hangsúlyozta, hogy ők hajón történő fuvarozással számolnak, holott egy, a saját bevallásuk szerint is "több milliárdos befektetés" elindulása előtt lehetetlen, hogy ne kértek volna ki legalább egy olyan logisztikai szakvéleményt, amit az Alfahírnek nem egész egy nap alatt sikerült.
Schumann szerint csak a környezeti hatástanulmány és a szükséges engedélyek miatt kellett kijelölni szárazföldi útvonalat.
Érdekes kijelentés az is, hogy szerinte a kutatási adatok alapján 15-20 hektáron is kivitelezhető lenne a beruházás. A kérdés csak az, hogy akkor a hatástanulmány és az eredeti elképzelés miért 138 hektárral számol.
A kitermelési idővel is voltak némi zavarok: amikor szóba került, hogy a bánya akár 8-10 évig is működhet, Schumann kijelentette, hogy szerinte akár 50 év is lehet az üzemidő.
Schumann a bánya előnyeiként sorolta föl, hogy a létesítmény 20 embernek adhat új munkát és 8 millió forintos iparűzési adót generálhat a településnek. Nem elég, hogy a kockázatokhoz és a beruházás méretéhez képest ezek a számok elég alacsonynak tűnnek, a cég által a helyi postaládákba nemrég kiszórt tájékoztatóban szereplő adatoknak is ellentmondanak:
ebben már csak 5-10 új munkahely szerepel, az iparűzési adóról pedig már szó sincs benne.
A BET-BAU tulajdonosa többek szerint ráadásul burkoltan meg is fenyegette a lakosságot: ha helyiek nem akarnak bányát, ő készséggel eláll a tervtől, ám akkor
vagy egy másik vállalkozó, vagy a magyar állam kezdi meg a kitermelést, utóbbi pedig nem fog bajlódni a gazdák kompenzálásával, hanem kisajátítja a területet.
A madocsai önkormányzat még aznap egy rendkívüli testületi ülésen egyhangúlag el is fogadta a településkép módosításáról szóló határozatot, amit aztán a lakosság tiltakozása nyomán egy szeptember 4-ei ülésen azonnali hatállyal vissza is vont.
A helyi civilek azonban mindenképp biztosítani szerették volna, hogy semmiképp se épüljön meg a sóderbánya, ezért szervezkedésbe kezdtek, és folyamatosan napirenden tartották a beruházás ügyét.
Ottjártunkkor a helyi választási bizottság épp azt mérlegelte, hogy a madocsaiak kinyilváníthatják-e helyi népszavazáson véleményüket a beruházással kapcsolatban.
Tapintható az ellenérzés
Zúgó fejjel jövünk ki vendéglátónk házából, alig tudjuk feldolgozni a rengeteg információt, amivel elhalmozott minket.
El is látogatunk gyorsan a falu határába, ahová az ominózus bányát álmodta a BET-BAU, hátha a természet közelsége kissé jobb kedvre derít minket.
Madocsa vízparti üdülőövezetében - ahol a vízi fuvarozás esetén nemhogy át kellene alakítani, hanem ki kéne építeni a kikötőt - újabb elégedetlenkedő falubeliekre akadunk.
Itt nem is kell kérdezősködnünk, az ártéri területen élő hölgy és férje maguktól jönnek oda hozzánk panaszkodni.
"Minket állandóan vegzálnak, régen az sem tetszett az önkormányzatnak, hogy pincét akarunk, mert azzal szerintük tönkre tettük volna a falu vízbázisát, bezzeg a bányával először semmi bajuk nem volt"
- panaszolja a fejkendős asszony, aki szerint Madocsának semmiképp sincs szüksége a bányára.
Férje a házuk mellett futó töltés miatt aggódik, de a földúton való szállításról is megvan a maga véleménye:
"Hát a gazdák hol viszik majd a terményt, ha ezek a földúton akarják járatni a gépeket? Ezeket az utakat régen legfeljebb lovaskocsi-, vagy traktorforgalomra szánták, nem erre."
Amikor a sóder minősége kerül szóba, csak lemondóan legyint, szerinte azzal nem lehet kezdeni semmit, olyan apró szemű és annyira agyagos.
A faluközpontba visszatérve még szóba elegyedünk azzal a kevés emberrel, akit kora délután az utcán találunk:
akivel csak szót váltunk, ellenzi a beruházást.
Mondják, ahol eddig ilyesmire sor került, ott egyik település sem úszta meg, hogy ne rajta keresztül vigyék át a teherautó-forgalmat. Ebből ők nem kérnek, ha lesz népszavazás, ott is kifejezik a véleményüket.
Az emberekkel beszélgetve sajnáljuk csak igazán, hogy sem Gelencsérné Tolnai Klára független polgármester, sem a bánya ellen tiltakozó civilek nem kívántak nyilatkozni nekünk, mondván túl korai lenne még érdemben beszélni a projektről, illetve nem szeretnék, hogy politikai felhangot kapjon a helyi népszavazás.
Információink szerint Madocsán április 12-én kerül sor a legközelebbi közmeghallgatásra a bánya ügyében, addig nagyrészt maradnak a találgatások, és mi is némileg borúlátóan veszünk búcsút a kis dunántúli falutól.
A lényeg a tisztánlátás
"Nagyon sok lakossági visszajelzést kaptunk a madocsaiaktól, és közelről szemmel tartjuk az ügyet"
- ezt már Bencze János, a térség jobbikos országgyűlési képviselőjelöltje mondta érdeklődésünkre.
Az ellenzéki párt jelöltje portálunknak leszögezte, hogy a lehető leghatározottabban azok mellett áll, akiknek kételyeik vagy ellenérzéseik vannak a kavicsbányát illetően, mert ő sem tartja megfelelőnek a beruházást, ami szerinte az egész kistérség életére káros lehet.
"Érdeklődve várjuk a legközelebbi fórumot és a közmeghallgatást, kíváncsiak vagyunk, hogy a befektető színt vall-e a rengeteg ellentmondással kapcsolatban, és remélhetőleg attól kezdve tisztábban látunk majd a bánya ügyében. Így pedig a madocsai lakosok érdekeit is hatékonyabban tudjuk majd képviselni"
- adott hangot reményeinek Bencze János.
Iszonyból jó szomszédi viszony?
Természetesen az ügy kapcsán a beruházót is megkerestük, a BET-BAU ügyvezető igazgatóját e-mailben értük utol.
Vass Péter kérdéseinkre válaszolva többször is határozottan leszögezte, hogy az ő céljuk a vízi úton történő fuvarozás kivitelezése. Mint fogalmazott:
"A versenyképesség határáig el fogunk menni annak érdekében, hogy ezt a megoldást alkalmazhassuk."
Ez irányú elkötelezettségüket saját bevallása szerint akár a faluval kötött szerződésben is rögzítenék.
Hozzátette:
amennyiben nem lesz lehetőség a vízi szállításra, "komolyan megfontolják", hogy egyáltalán belevágjanak-e a projektbe.
Ugyanakkor azt is megtudtuk tőle, hogy a vízi szállításra vonatkozó környezeti hatástanulmány még nem készült el, de a vizsgálatok már folyamatban vannak és már a helyszíni bejárásra is sor került.
Az ügyvezető igazgató egy jelentős változásra is felhívta a figyelmünket: a Madocsa honlapján elérhető koncepcióhoz képest ma már azzal számol a cég, hogy a depózás és az osztályozás sem a bánya területén történne.
A cégvezetőt Schumann Róbert 2017-es kijelentéseiről is faggattuk. Az állami kisajátítás lehetőségéről szólva Vass azt válaszolta, hogy ők csupán fontosnak tartották felhívni a figyelmet arra, hogy "talán jobb egy, a lakossággal, önkormányzattal együttműködésben megvalósuló bánya projekt, (...) mint elszenvedni egy esetleges közérdekből történő döntés következményeit".
Schumann-nak a terület nagyságára vonatkozó kijelentéseit Vass szerint szakmai kérdésként kell értelmezni: elmondása szerint a kutatási terület volt 139 hektár, ezen belül, a falutól több mint 1 kilométerre helyezkedne el a nagyjából 10 hektárosra tervezett bányatelek, ami évente megközelítőleg ugyanekkora területtel bővülne.
A munkahelyteremtéssel kapcsolatban Vass megerősítette a szórólapon szereplő számokat: a bánya 5-10 embernek adna munkalehetőséget, de szerinte a beruházás méreteiből fakadóan lesznek olyan járulékos szolgáltatások, amelyek szintén helybélieknek biztosíthatnak munkát, így akár 20 főre is növekedhet a bányához kapcsolódó munkahelyek száma. A leendő iparűzési adót ő 10 millió forintra becsülte, amire a településsel való megállapodástól függően pluszban rájönne a telekadó és az üzemi területen dolgozó gépek adója.
Az ásványi nyersanyag minőségével kapcsolatban Vass Péter alaptalannak nevezte azokat az állításokat, melyek szerint ne lenne megfelelő a kibányászott kavics a paksi bővítéshez. Állítása szerint a BET-BAU elvégezte a szükséges kutatásokat és a potenciális piaci szereplőkkel is egyeztettek a nyersanyag fogadásáról.
Az üzemidővel kapcsolatban megjegyezte: azt a kitermelés intenzitása befolyásolja - lassabb kitermelés esetén nyilván nő a működés ideje is.
Azt, hogy az önkormányzat visszalépett a településkép módosításáról, az ügyvezető nem kívánta minősíteni. Szerinte ők jó szomszédi viszonyra törekszenek a faluval, és minden érintettel jóhiszeműen járnak el, ennek ellenére azt tapasztalják, hogy "vannak, akiknek nem célja a valós tények megismerése, inkább csak a hangulatkeltés".
Vass Péter szerint "a madocsaiaknak joguk van megismerni a döntéshez szükséges információkat és dönteni arról, hogy a település együttműködjön-e egy olyan befektetővel, amely úgy kíván Madocsán beruházni, hogy ennek során figyelemmel kíván lenni a helyiek és a település érdekére is".
***
Mi ugyan nem foglalhatunk állást az ügyben, és azt sem tisztünk eldönteni, kinek van igaza, vagy jó lesz-e a bánya Madocsának. Csak azt írhatjuk meg, amit tapasztaltunk, az alapján pedig egy öntudatos vidéki település képe rajzolódott ki előttünk, ahol az emberek maguk szeretnék eldönteni, hogyan nézzen ki a falujuk elkövetkezendő 40-50 éve, és ezért képesek aktívan is tenni, ami valljuk be, a mai Magyarországon igencsak ritka dolog. Ezért mindenképp tiszteletet érdemelnek az ott lakók, az pedig, hogy sikerrel járnak-e, már a jövő zenéje.