A 2008-ban megkezdett felújításon magyar és román származású segédmunkások egyaránt dolgoztak, arról hírt eddig még nem kaptunk, az európai uniós támogatáson kívül vajon igényelte-e valamelyik feleségük életáldozatát a vár falainak újraépítése. A felújítás részét képezte a várkapuk, a külső várfalak, a keleti oldali csigalépcső, a nyugati nagy híd, a felvezető utak újjáépítése és nem utolsó sorban a közműhálózatba való becsatlakoztatás. A belső várudvar a felújításból kimaradt, de a tervek szerint a későbbiekben erre is sor kerül (amióta lezárták a belső várudvart, egyedül a magyar unitáriusoknak volt megengedve a látogatása, egy évben egyszer, zarándoklatuk alkalmával). A felújítás színvonalasra sikerült, a felvontatható fahíd, az újra álló, körbesétálható falak minden látogatót lenyűgöznek.
Nekünk, magyaroknak azonban nem felhőtlen az örömünk… az április eleji átadó ünnepségen „természetesen” (Egyébként hogy lehet ez természetes?!) sikerült a lehető legcsekélyebbként feltűntetni a felújított vár magyar történelmét, vonatkozásait. Igaz lehet, hogy a IV. Béla idején épült vár előtt az ókorban római erődítmény állt e helyen, de erről egyébként sokat nem tudunk, nem úgy, mint az ezt követő több mint fél évezredbeli, immár magyar vonatkozású, történetéről: véres, sorsdöntő ütközetekkel, jeles várurakkal, többszöri ostrommal, a ’48-as forradalom fegyverletételével…stb. Az ünnepségen résztvevők közül nemcsak a magyarok, de néhány román nemzetiségű is nemtetszését fejezte ki a valós történelem nyilvánvaló elhallgatása, eltagadása. „Az ünnepségi előadásra meghívott egyesületek között is sok dák és római volt, sőt, még a számos erdélyi középkori lovagrend közül néhány szintén a dák és római örökséget hangsúlyozta, nem a középkori jelleget. Részletesen mutattak be dák fegyvereket – noha kiderült, hogy többségük római vagy germán utánzat –, a rómaiak harci módszereit, noha a római légiók 271-ben hagyták el Erdély területét, vagyis majdnem pontosan ezer évvel Déva várának első okleveles említése előtt.” – így tudósított az „nacionalista rögeszmékre épített” ünnepségről a nyugatijelen.com portál. Mielőtt szomorúságunk vagy dühünk lángra kapna, megjegyezzük, az ünnepély színvonalát emelte azért a szász hagyományőrző néptáncos, illetve a várhoz illő Dévai Magyarok Dél-Erdélyért Kulturális Társaság "Renaissance" együttesének műsora. (A felújításról, ünnepségről többet itt olvashat.)
A vár, melyet valószínűleg IV. Béla építtetett, mivel első okleveles említése 1269-re datálható, a magyar történelem több jeles pillanatának volt tanúja.
1264 augusztusában itt győzte le István ifjabb király a IV. Béla oldalán harcoló kunokat. Ebben az időben a dévai várral az erdélyi vadja rendelkezett, ő nevezte ki várnagyait. Hunyad megye legjelentősebb erődítménye volt ez időben. Korabeli dokumentumok tanúskodnak róla, hogy a vajda a vár alatti udvarházban lakott. Evlia Cselebi így ír Déva várának jelentőségét, jó fekvését méltatva: „Erdélyországban ilyen igen erős magas vár nincs, mintha a Mindenható teremtette volna.” Neves tulajdonosai között szerepel Hunyadi János, Bátori István, Szapolyai János később pedig Ferdinánd királytól Dobó István kapta meg jutalmul az egri diadalért. A 19. század elején rohamos romlásnak indult, elárverezett vár jelentőségét újra I. Ferenc császár ismerte fel, aki fel is újíttatta. A sors azonban nemigen hálálta meg tettét, a vár az 1848-as forradalom idején, amikor lőporraktérként használták, felrobbant. Lábainál tette le a fegyvert Bem tábornok megmaradt serege.
Ha van olyan, hogy női vár, mondhatjuk: Déva vára az. A magyar nőkkel való titokzatos kapcsolata építésétől datálódik. Ki ne ismerné Kőmíves Kelemenné titokzatos és szívszorító legendáját?
Egy kevésbe ismert, ám annál fordulatosabb történet, a „Márssal társalkodó Murányi Vénusz”, azaz Széchy Mária története; avagy a várostrom, amelyből házasság lett; avagy a ledér nőszemély, aki hű feleséggé lett. Széchy Mária több házasságon és özvegységen keresztülment, mire végül Wesselényi Ferenc hű, megértő társa, birtokain szigorú, precíz, munkaadó, az osztrákellenes felkelésben pedig bajtársa lett. (A történetről bővebben itt.)
A vár sokszor őrzött hol védelemből, hol fogságból asszonyokat, feleségeket. Déva várában raboskodott Dobó felesége, akit Izabella királyné Erdély 1556-os elszakadása okán, férjét letartóztatván, tartotta fogságban. Bethlen Gábor is dévai katonákra bízta első feleségét, amikor Bátori Gábor elől menekült a törökökhöz. Barcsai Ákos fejedelem, amikor elhagyta Erdélyt, feleségét, Szalánci Erzsébetet ugyancsak Déván helyezte biztonságba.
Nem csak a várnak, de a dévai várnagyoknak is jelentős, példaértékű szerepe volt, több jelentős katona és mecénás fordult meg itt. Közöttük például Geszti Ferenc, aki országos főkapitány volt, saját költségén román nyelvre fordíttatta az Ószövetséget (1582-ben jelent meg). (Már csak ebből is kitűnik a felújítás megnyitó ünnepségének hálátlan volta…)
Érdekességként jegyezzük meg, hogy tavaly a történelmi Magyarország közepén fekvő szarvasi interaktív makettpark Déva várának 1:50 méretarányú makettjével bővült. Az ünnepélyes makettátadás 2015. augusztus 8-án volt, a szarvasi Mini Magyarország ez alkalomból az enapi teljes bevételt és egyéb adományokat a dévai Szent Ferenc Alapítvány számára ajánlotta fel.
Sok titkot őriz e vár, igazi emlékbástyája ez a magyar történelemnek, Erdély sorsának. Egyszer még talán örülhet magos Déva vára, hogy visszakapja ékszerét, a fennen lobogó magyar trikolort. Addig is a kövek, és azok asszonya, Kőmíves Kelemenné, és persze a dévai árvaház apró lelkei énekelnek halkan egy büszke nép történetéről és egy régmúlt, legendás királyság dicsőségéről.