Írásuk szerint az, hogy Vona Gábor politikai személyiségfejlődésének ez a fordulata vajon mennyire „őszinte”, talán mindegy is: „ha csak a nyilvánosságban történik meg, azaz ha eddig nyíltan zsidózó párt vezetése letesz a legdurvább fajelmélet […] propagálásától, és ezektől megtisztítja pártját is, akkor már ettől kicsit jobb lesz mindenkinek ebben az országban” – fogalmazott a publicisztika.
Vajon nem lett volna-e helyesebb némi türelmet és visszafogottságot mutatnia a rabbinak. […] Tényleg rögtön ki kellett-e rúgni Vona kezéből a karácsonyi képeslapot?
– teszi fel a kérdéseket a szerző. Hozzáteszi: „bizonyára akadtak volna szavak, mondatok, amelyek úgy fogalmazták volna meg Köves – még egyszer: jogos és megalapozott – fenntartásait, hogy nem akarják okvetlenül a sajátjai előtt is ronggyá alázni Vonát, és megőrzik a párbeszédben maradás lehetőségét.”
Mi több, arról értekeznek, hogy
nehéz szabadulni a gondolattól is, hogy épp a kormányzat kedvenc zsidó szervezete tett így szívességet a kormányzatnak.
A magyarázat az, hogy "Jól tudjuk, hogy a Fidesz propagandagépezete egyszerre igyekszik kompromittálni Vonát saját eddigi szavazói és azon tömegek előtt, akiket Vona becélzott: az előbbieknek azt üzenve, hogy lám, Vona behajolt a „zsidóknak”, az utóbbiaknak meg azt, hogy Vona hiába mondja azt, hogy már nem náci, ha egyszer náci volt. Leszögezik:
Ez utóbbi állítás hiteléért most már Köves Slomó bejelentkezése is kezeskedik.