Úgy tűnik, ahogy a földbérleti pályázatoknál, a halgazdálkodási jog haszonbérbe adásakor sem egyértelmű szempont a helyi közösségek érdeke. Ezt a vélekedést erősítheti a lapunk által bemutatott eset is, ahol a pilisvörösvári halásztavat több évtizede működtető Háziréti Horgászegyesületek Egyesülése, bár megnyerte az FM által kiírt pályázatot, a tárca mégis úgy ítélte meg, hogy a budapesti címhelyű, mégis a környéken működő korábbi termelőszövetkezet jogutódja, a Rozmaring Vagyonkezelő az előhaszonbérletre jogosult fél, és a Kft-vel kötött szerződést 15 évre a minisztérium.
Pedig:
- a Rozmaring köteles 387 millió forintot fizetni az Egyesülésnek, amit a pályázatban is rögzítettek (és aminek nem teljesüléséig nem is tekinthető a vízterület medrének többségi tulajdonosának, így nem is lehet előhaszonbérleti joga az Egyesülés szerint);
- 300 millió forint jelzálog jogot jegyzett be a tóra, az azóta gyanús körülmények között felszámolás alá került Széchenyi banknál.
Az Egyesülés szerint ezen pénzügyi feltételek mentén nem képes a cég a szerződésben vállalt, a tó működésével kapcsolatos feladatokat ellátni, ebből kifolyólag úgy látják a helyi horgászok, hogy a Rozmaring
"tudatosan, anyagi haszonszerzés céljából vezette félre a haszonbérleti szerződés megkötésekor a minisztériumot".
Igaz, erről a korábbi levelezésekből már tájékozódhatott a tárca.
Még mindig kísért a rendszerváltozás: kerítésen kívülre kerültek a horgászok
Cikkünk megjelenésének időpontjában a Háziréti Horgászegyesületek Egyesülése a pomázi jegyzőtől kapott birtokvédelemnek próbálnak érvényt szerezni. A cég az elmúlt 30 évben a fővárostól alig 8 kilométerre található, 600 állandó tag, és a 7600 vendégnapot eltöltő napijegyes horgásznak a kikapcsolódását biztosító horgásztavat üzemeltette eddig, ám január 13-án a Földművelésügyi Minisztériummal (FM) szerződő Rozmaring Szövetkezeti Vagyonkezelő Kft.
Emlékezetes, a cég biztonsági emberei január 13-án megjelentek a Halásztónál, leverték a lakatokat, és birtokba vették az ingatlant. Az Egyesülés még aznap megtette a feljelentést. A pomázi jegyző február 7-én kelt határozatában viszont már azt rögzítette, hogy az eredeti állapotot kell visszaállítani, és "a panaszoltak kötelesek eltűrni, hogy Háziréti Horgászegyesületek Egyesülése a birtokon belül maradjon".
Azonban hiába a hivatalos papír, az ügyvédi jelenlét, a horgászokat ismét feltartották az akkor már megerősített létszámban fellépő biztonságiak. A kiérkező rendőr pedig a hatáskörének hiányára hivatkozva nem akart igazságot tenni a "vitás ügyben". Így a horgászok ismét csak a parkolóig jutottak, a Közösség pénzéből kiépült Halásztó közelébe nem kerültek.
Február közepén egy feljelentés-kiegészítés érkezett a Pest Megyei Rendőr-Főkapitányságra, amelyben az Egyesülés a nyomozó hatóság figyelmét felhívta egy Biobúza Kft. nevű cégre: az Opten nyilvános adatai szerint nemcsak az az ügyvezető személye, illetve a két cég budai címe egyezik meg, hanem maga a Rozmaring tulajdonos is benne. Viszont a Biobúza cégkivonatán igazoltan köztartozás szerepel.
Ez a szempont abban az esetben érdekes, ha tudjuk, olyan céggel, amelynek köztartozása van, nem köthet az állam szerződést, ám mivel a rendelkezésre álló adatok alapján a NAV tartozás-mentesnek ítélte meg a Vagyonkezelőt, így annak, hogy a Rozmaringot egy furcsa cégháló veszi körül, pusztán csak hírértéke van.
A napokban érkezik meg a Földművelésügyi Minisztériumba Magyar Zoltán írásbeli kérdése, amelyben azt firtatja a jobbikos agrárpolitikus, hogy
"kinek a hibájából kerültek kerítésen kívülre a horgászok a pilisvörösvári horgásztónál?"
Az ügynek tehát itt még biztosan nincs vége.