- Bizonyára sokan feltették már Önnek a kérdést, de én is kíváncsi vagyok. Honnan jött a gyűjtőszenvedélye a rendőri egyenruhák iránt?
- Valóban sokszor kaptam meg ezt a kérdést és mindig ugyanazt válaszolom. Én soha sem értettem az embereket, amikor általánosítva szidták a rendőröket. Minden hivatáson belül vannak fekete bárányok. Olyanok, akik nem oda valóak. Más szakmabelieket azonban nem szoktak általánosítva szidni. Megnevezik, hogy melyik személlyel mi volt a probléma. Nem értem, hogy ezt miért nem lehet a rendőrök esetében is megtenni? Miért kell mindegyiket szidni? Azok az emberek, akik adott esetben az életüket is feláldozzák azért, hogy megvédjenek minket, nem ezt érdemelnék. Tehát a rendőrségi relikviák iránti gyűjtőszenvedély a tisztelet kifejezése részemről.
- Mikor kezdte el a gyűjtést?
- 25 éve kezdtem el gyűjteni. Először öt európai országot kerestem meg és kíváncsian vártam a válaszokat. A dán királyi rendőrségtől rögtön érkezett egy levél, amiben azt tudakolták, hogy milyen nyelven kérek majd információt, de hamarosan válaszoltak mások is. Így indult tehát már mintegy negyed évszázada gyűjtői karrierem.
- Hány darabból áll a kollekciója?
- Erre a kérdésre nehéz választ adni, mert Istennek hála a gyűjteményem napról napra bővül. Eddig a világ 127 államából sikerült beszereznem rendőrségi jelképeket. A birtokomban van 1360 karjelzés,70-80 tiszti sapka, 50-60 egyenruha, zakó, vannak komplett összeállítások is, melyik ország ép mit küldött. Rengeteg sapkajelvényem és kitüntetésem és egyéb tárgyaim is vannak. 1994-ben kaptam meg például a rendőri ezred dísztermében Túrós András vezérőrnagy Úrtól, a Kossuth kardot. Így ismerték el a rendvédelmi szervezetek népszerűsítéséért tett munkámat. 2001-ben pedig Pintér Sándor belügyminiszter egy gyönyörű szép dísztőrt küldött el nekem, külön futárral Budapestről. De ezek mellett még számos olyan elismerés, gesztus ért, ami nagy örömöt jelentett számomra.
- Hogyan szerzi be a relikviákat?
- Először általában írok egy levelet, amit természetesen lefordítok angol nyelvre. Ebben többek között az áll, hogy szeretnék egy nemzetközi rendőrmúzeumot létrehozni, a világ rendvédelmi dolgozóinak munkája iránti tiszteletként, ehhez pedig szívesen fogadnám az általuk felajánlott tárgyakat, jelképeket. Szerencsésnek érzem magam, mert azért elég szép számban érkeznek válaszok. Vannak olyan országok, ahonnan hiába vártam erre. Kínából és Észak-Koreából például semmilyen visszajelzés nem érkezett. Vietnamból pedig abban az esetben tudnák teljesíteni a kérést, ha a magyar belügyminiszter erre őket hivatalosan megkérné. Valahol megértem félelmüket, mert ezekkel az egyenruhákkal, sapkákkal, jelvényekkel vissza is lehetne élni, amitől bizonyára tartanak. Érdekese volt azonban, hogy a kommunista Kubából gyorsan reagáltak a megkeresésemre. A budapesti nagykövetségről küldték el részemre a kubai forradalmi rendőrség jelvényét. Megemlíteném még, hogy Alabama állam tiszteletbeli rendőre címet is elnyertem, maga az állam kormányzója járt el ügyemben, miután értesült a gyűjteményemről. Az erről szóló díszes okiratot postán küldték el ide Esztergomba. Kansas állam egyik megyéjében pedig tiszteletbeli seriffje címet kaptam.
- Melyik a legkedvesebb darabja, melyikre a legbüszkébb?
- Erre lehetetlen válaszolni, olyan ez, mintha egy édesanyától megkérdeznék, hogy melyik gyermekét szereti a legjobban. Minden darab szívemhez közel áll. Inkább egy-egy gesztust szeretnék kiemelni. Moldáviából egy rendőrnő érkezett Magyarországra, a rendőr olimpiára. Ő személyesen hozta el nekem és itt adta át Esztergomban a moldáv rendőrség sapkáját, karjelzését és egy órát is. De ugyanígy tett a perui rendőrség egyik tábornoka is. Ő Bécsben volt katonai attasé, és külön eljött ide, hogy átadhassa országa egyenruháját és zászlaját. Jordániába Noor királynénak küldtem egy levelet és egy magyar népviseleti terítőt. A férje akkor beteg volt, szívproblémákkal küszködött, így kívántam neki mielőbbi gyógyulást és tájékoztattam a gyűjteményemről. Hamarosan jött is egy csomag, rajta az aranyozott jordán királyi címer, két rendőrsapkával gazdagították a kollekcióm.
- Tervez-e valahol állandó vagy ideiglenes kiállítást a jövőben, ahol a nagyközönség is megcsodálhatja a gyűjteményét?
- Igen, 25 éve célom egy állandó jelleggel működő múzeumot létrehozni. Mivel lokálpatrióta vagyok, ezért természetesen azt szeretném, hogy ez itt legyen majd Esztergomban. Ebben az ügyben már felvettem a kapcsolatot a város önkormányzatával, egyelőre a válaszukra várok. Optimista vagyok, a Mária Valéria híd is évtizedekig csonkán állt a Dunán, aztán egyszer csak csodák csodájára felépült és újra összekötötte az anyaországot a Felvidékkel. Ugyanígy bízom benne, hogy egyszer ez a múzeum is meg fog valósulni Esztergom város önkormányzatának a segítségével. Amíg ez nem történik meg, Országjáró Rendvédelmi Szimbólumok címmel vándorkiállításon állítom ki kollekcióm. Magyarországon eddig tíz megyében mutattam be ezt az anyagot, de volt már kiállításom a Felvidéken is. Ha érkezik valahonnan megkeresés, én örömmel teljesítem.
