Amióta a MÁV 2006-tól kezdődően - és főleg az uniós források lehívásának felpörgetésével - folyamatosan vásárolja a modern motorkocsikat (túlnyomórészt Stadlert Flirt-ket), úgy válnak egyre feleslegesebbé a régi kocsik, mozdonyok. Ezeket a "saját lábukon" hozzák ide, majd hosszabb-rövidebb "elfekvős" tartózkodás után szétvágják őket, bár egy helybélivel beszélgetve azért kiderült, mostanában inkább hosszabb az a tartózkodás. Mivel a dögsor gyakorlatilag a személypályaudvar mellett van, ez nem kis feszültséget okoz a MÁV és az utasok között.
Bár mint tudjuk, a feszültség területén vasúttársaságunk komoly rutinnal bír.
Bár mint tudjuk, a feszültség területén vasúttársaságunk komoly rutinnal bír.
Sátoraljaújhelyen a 70-es évek óta vágják a kocsikat, mozdonyokat, hogy aztán fémhulladékként továbbértékesítse a társaság azokat.
Az állomáson hosszú sorban kígyózó, csupasz, rozsdásodó, sorsára váró kocsik látványa persze valahol szomorú, az elmúlás, a szétmálás hangulata árad belőlük (különösen, ha az egyik képen, egy mellékvonalra tervezett MD sorozat mellékkocsijának gyári táblájára pillantunk, ekkor ugyanis egy kicsit még a magyar ipart is sirathatjuk), ugyanakkor a bontás azt is jelenti, hogy végre valahára lecserélhetővé váltak a használóik által csak - a karbantartás minőségéről mindent eláruló - "húgyszagúnak" hívott Bhv kocsik.
A málló, széteső, lecsupaszított vagonok között és bennük mászkálva (igen, nem szabadna az balesetveszélyes kocsikra felmászni, persze ehhez esetleg egy kerítés is jól jönne) az embernek néha az volt az érzése, hogy a szerelvények aktív szolgálatuk idején sem voltak sokkal jobb állapotban, legfeljebb volt hová ülni.