Az ügy meglehetősen bonyolult és nem is mai, de mindenesetre arra alkalmas, hogy a keresztény egyházakon újra élcelődhessenek azok akik ebből űznek sportot.
A 2013-as eset a 444.hu-nak köszönhetően került újra a mainstream lapok címlapjára 's kétségkívül szürreális első és második hallásra is. A történet úgy kezdődik, hogy az aranyérmes és a bronzérmes csapat ifjú játékosai együtt ünnepeltek Budapesten, örültek egymás eredményeinek. Eközben az egyik szülő megrendelte az ominózus showt mert nagy meglepetést akart okozni fiának – akire a sporteredményei alapján alighanem büszke lehetett – illetve fia diáktársainak.
Hogy a többi szülő eközben mit tett vagy nem tett, azt nem tudni, a rendőrséghez mindenesetre állítólag utólag sem fordult egyikük sem.
A 444.hu újságírója azonban nagy élvezettel számol be arról, hogy a két csapatot fenntartó intézmény neve egész pontosan: először is az Éles József Kézilabda Iskola, másodjára pedig (a lényegesebb ez) az alsóörsi Endrődi Sándor Református (!) Általános Iskola. Külön kiemelte a sajtómunkatárs, hogy egy létszám-optimalizálás miatt elkövetett fuzionálás következtében mindkét oktatási intézménynek az egyház lett a fenntartója.
Ezen a mellékszálon felbuzdulva a liberális lap rálelt keményvonalas konzervatív, bigott katolikus hangjára.
Tudni kell, hogy az Éles József Kézilabda Iskola tanulói többségében kollégisták, akik a református életmódhoz (más kollégistákhoz hasonlóan) nem feltétlenül tudtak alkalmazkodni, „a kollégiumokban megszokott szívatások között voltak kifejezetten kegyetlenek, előfordultak lopások”, mi több a liberális lap epésen hozzáteszi, hogy az épületében
volt, hogy két meztelen fiút találtak egy ágyban.
A törvény betűje szerint egyébként a 12–14 éves között létrejött szexuális cselekményeknek nincs büntetőjogi felelőssége, néhány súlyosabb kivételtől eltekintve ugyanis nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A felügyelők felelőssége természetesen egy másik kérdés, amit érdemes feltenni, mint ahogy azt is, hogy mi ebben az esetben a teendő?
Ezzel együtt a 444.hu cikke is utal arra, hogy nagyvilági kollégiumi szokások ellenében – az intézményfenntartó képviseletében – Rásky Miklós református lelkész igyekezett fellépni az erkölcsösség érdekében, az említett showműsor után például maga tette meg a rendőrségi feljelentést, cserébe azonban pár hónappal később lemondatták.
Mellesleges mellékes
Rásky lemondása miatt a helyi polgármester és képviselő-testület nagyon boldog lehetett. Ennek magyarázata az, hogy Rásky az eset után a Klubrádióban elsősorban nem a meztelen táncoslányokról, hanem önkormányzati szinten tetten érhető anomáliákról, politikai szálakról beszélt teljesen más ügyekben.
Nyilatkozatát aztán a papíron független képviselőkből álló alsóörsi önkormányzati határozatban ítélte el, mint közönséges rágalomhalmazt. Az egyik nézőpontból tehát az erotikus showműsor megvalósulása nem feltétlenül ok, hanem inkább ürügy, mondhatni „hab a tortán” lehetett a lelkész eltávolítására.
Nem tudni a mai napig azt sem, hogy az Alsóörstől távoli budapesti Fáy utcában ki követett el hibát. A rendőrség szerint mindenesetre az edző nem felelős az esetért, Rásky feljelentését ezért egész egyszerűen elutasították. Jegyzőkönyvükben azt rögzítették, hogy „az elkövetési magatartás csak súlyos kötelességszegés lehet, mely jelen esetben nem állapítható meg. Az edző a táncos mulatság megrendezésére engedélyt adott, a tánc jellegéről azonban nem tájékozódott, az öltözőt pedig a gyerekek felszabadultabb ünneplése, és nem a felügyeleti kötelezettségének teljes körű megszegése miatt hagyta el.” A rendőrség, ami a jelek szerint nem lett erkölcsrendészet, hozzáteszi: „a táncos mulatság célja a fiúk szórakoztatása, és nem az erkölcsi züllöttség elérése volt."
Jelen esetben bár a táncoslányok műsora társadalmilag ugyan aggályos, a műsort megtekintő fiatalokban inkább élményt, mintsem érzelmi törést okozott.
- teszi hozzá a nyomozóhatóság, ami leírja azt is, hogy „a kor technikai fejlettségi szintje, az okostelefonokon, interneten elérhető – akár szexuális – tartalmak és a társadalmi gondolkodás enyhülése nyomán, a fiatalok mind testi fejlettsége, mind szexuális felvilágosultsága miatt a cselekmény társadalomra veszélyessége olyan mértékű, hogy bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg.”
Az eset kirobbanását elősegítő szabadelvű szülő elképzelhető, hogy megvezette az edzőt, de az is lehet, hogy az edző hagyta magát megvezetni. A lelkész tehát megtette a feljelentést, de a rendőrség egy meglehetősen bizarra sikerült jegyzőkönnyvezetés után a nyomozást megszüntette. Az edzőt nem tette felelőssé. A szülök hallgattak. A lelkész lemondott, a kör bezárult. A 444.hu és társlapjai az egyház-kritikában azonban nem álltak meg.
A lap cinikusan megkérdezte az egyház kommunikációs szolgálatát, hogy minden osztályra jut-e legalább egy tejszínhabparti.
Hogy mondjuk a közvetlenül érintett edzőt, a diákokat vagy szülőket megkereste -e a lap azt nem tudni.
Az alfahir.hu azonban megkereste Rásky Miklóst is aki megerősítette, hogy igyekezett fellépni a konkrét esetben is az erkölcsi kihágások ellen. Szavai szerint azonban az iskolaátvételek után az intézményekkel együtt megörökölt korábbi „garnitúrák” miatt nem feltétlenül könnyű rendet tenni a különféle részegységekben. Nem tudni azt sem, hogy jelenleg milyen körülmények jellemzik az említett intézmények mindennapi életvitelét.
Mint egyébként a konkrét ügytől teljesen függetlenül azt sem tudni, hogy 444.hu miként kommentálja azt, hogy a német oktatásügyi minisztérium bizonyos régiókban ki szeretné bővíteni az iskolai szexuális felvilágosítás témaköreit, olyan érdekességekkel, mint a homoszexuális aktusok, az anális szex, a szexuális játékszerek, a szadizmus, a meleg bárok „sötétszobái”, mindezt annak érdekében, hogy 13-14 éves iskolások körében leküzdjék a homofóbiát. De, azt legalább tudjuk, hogy a tejszínhabbal bekent táncoslányok – legalábbis a tinédzserek körében – ezek szerint nem férnek bele sem a református egyház, sem a liberális sajtó értékrendjébe.
Mindezek eredményéül egy nagyon helyes nemzeti minimum, társadalmi konszenzus született, amit remélhetőleg nem csak az egyházi iskolákban követelnek majd meg.