A korrupció dühítő természetéről, elkeserítő hazai sajátosságairól és viszonyaink között meglehetősen reménytelen kezeléséről beszélt Ligeti Miklós. A Transparency International (TI) jogi igazgatója a Szabad Európának nyilatkozott, álláspontját amiatt is érdemes megismerni, mert a TI mérései szerint a korrupció globális szintjén Magyarország Kelet-Timorral és Vietnámmal van holtversenyben, és 2022-ben az unió legkorruptabb állama lett.
Nem számítanak Magyarországon újdonságnak a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás kudarcai az olyan kiemelt kockázatú, nagy súlyú ügyeiben, amelyek büntetőjogi értelemben korrupciónak vagy valami más cselekménynek, például adócsalásnak vagy egyéb közpénzügyi hűtlen kezelésnek minősülnek. 2010 előtt is számos ilyen eset történt. Ligeti Miklós példaként az eredeti tőkefelhalmozásra a 90-es évek olajszőkítés ügyét említette, amelyet nem követtek semmiféle számottevő, hiteles, komoly tisztázást és felelősségre vonást eredményező eljárások. Ezekre egyszerűen nem került sor, vagy kudarcot vallottak, holott lehet tudni, hogy nagyon sokat ebből szerezték az első komolyabb összegű vagyonukat. Másodikként a Postabank-ügyet hozta föl, ami 25 évvel ezelőtt 180 milliárd forint összegű közpénzt emésztett fel, ennyibe került ugyanis konszolidálni az akkor a fizetésképtelenség szélére sodródott állami tulajdonú bankot. A hatalmas összeg ellenére ugyancsak senkinek a komolyan vehető büntetőjogi felelősségre vonását nem eredményezte.
„Ezek nehezen megragadható magatartások, a büntetőjogot nem ilyen rendszerszintű csalásokra találták ki, hanem a tízparancsolat-jellegű magatartásokra, ahol valaki mégis lop, mégis öl, mégis csal. Azokban az esetekben, amelyekben a hatalom maga hozza létre a visszaélések, csalások és a korrupció lehetőségét, vagy maga biztosítja a büntetlenséget, a jog, különösen a büntetőjog tehetetlenné válik"
– vonta le a következtetést TI jogi igazgatója.
Ligeti átevezett Lánczi András NER ideológus már sokat idézett mondata által fémjelezte mai viszonyokra is miatt:
„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.”
A nemzeti együttműködés rendszerének az a sajátja, hogy a korrupciónak és a visszaélésnek azokat a megnyilvánulási formáit, amelyek a hatalom érdekeit szolgálják, büntetlenül hagyják működni, sőt, maguk teremtik meg ennek a lehetőségét mondta. Példaként a politikához, állami vezetői körhöz közel eső, azzal személyében átfedő vállalkozói csoport gazdagodását említette, azokban az ügyekben nem indulnak jellemzően hatósági vizsgálatok, vagy ha indulnak is, akkor általában eredmény nélkül zárulnak. Ilyen volt Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios-ügy, ahol az EU Csalás Elleni Hivatala észlelte személyi összeférhetetlenséget, a magyar hatóságok azonban nem láttak visszaélésre utaló jeleket és megszüntették a nyomozást. Mint mondta, ugyanígy nincsen jogilag megfogható szabálytalanság, hatósági kivizsgálás abban, hogy vállalkozói csoportokat gazdagító, közpénzből megfinanszírozott vagyonátcsoportosítások zajlanak. Így például a Vodafone esetében, amely 400-450 milliárd forintot kitevő közpénzhányaddal felvértezve, közpénzzel megtámogatva a 4ig nevű csoportosulás tulajdonába és érdekeltségébe kerül, de említette bankok összeolvadásából létrejövő új, Mészáros Lőrinchez köthető óriásbankot, vagy a takarékszövetkezetek sorsát.
„Ezekben az ügyekben közös, hogy a gyanúsnak tűnő mozzanatokat a hatalom vagy tolerálja, vagy meghajlítja az előírásokat annak érdekében, hogy ne kelljen senkit felelősségre vonni”
– szögezte le.
A hatalomról leválasztható, egyedi ügyként említette Ligeti a Farkas Flórián által „menedzselt” Híd a munka világába programot, amely összegazdasági szinten nem jelentős a maga 1,6 milliárd közpénz buktájával. Ebben a roma önkormányzat EU-s forrásokat nyert, hogy hátrányos helyzetű, rossz munkaerőpiaci esélyekkel rendelkező embereknek segítsen a munkaerőpiacra jutni. Ami persze nem csak, hogy nem valósult meg, de jelentős részük elkallódott, más részét pedig lenyúlták. A szabálytalanságokat a kormány is megállapította, és ugyan elrendelte a visszafizetést, de mivel a pénz eltűnt, ezért az állam kölcsönt adott a roma önkormányzatnak a visszafizetéshez. Az abszurd ügyben 7 évig folyt a nyomozás, ami végül úgy zárult, hogy nem történt bűncselekmény. Farkast az ügyben meg sem hallgatták. Ez olyan ügy volt, amelyben a hatalomnak nem érte meg érvényesíteni az igényét és börtönbe juttatni azokat, akiknek ott a helyük, mert valószínűleg a szavazatukra, politikai szövetségükre, vagy a hallgatásukra nagyobb szükség volt.
„Tehát azt, hogy a törvény kire sújt le, nem a magatartása dönti el, nem a törvény mindenkire egyenlően mért rendelkezése határozza meg a felelősség mértékét, hanem a lehetséges gyanúsítottnak, a lehetséges elítéltnek a politikai érdekérvényesítési helyi értéke”
– mondta.
A korrupció ellen felállított állami intézményről, az Integritás Hatóságról szólva Ligetinek az a véleménye, hogy Magyarországon jellemző, hogy a hatalom ötletszerűen bevezet egy új hatóságot, hogy egy létező társadalmi problémát kezeljen, ám ennek oka többek között az időhúzás. Annak ellenére a TI részt vesz a hatóság mellett működő korrupcióellenes munkacsoport munkájában, hogy
„nagyon szűkre szabott e hivatal hatásköre, nincs önálló vizsgálati lehetősége, nem járhat el saját maga, ki van szolgáltatva a gyenge teljesítményt mutató állami hatóságoknak. A gyakorlatban majd dől el, hogy hajlandó-e a kesztyűt felvenni a korrupció elleni küzdelemben.”
Ligeti szerint áttörést az Integritás Hatóság nem fogja hozni, de az elképzelhető, hogy szívós munkával a középsúlyú korrupció középszintű elkövetőit le tudja kapcsolni, és néhány, a Fidesz számára elengedhetetlenül fontos figurát a korrupciós „tápcsatornából” ki tud venni. Középtávon pedig akár meg is roppanthatja a NER korrupciós utánpótlását. „Ezzel messze szaladtam, mert már a spekuláció és a fantáziálás határvidékén mozgok” -, mondta, ami nem épp derűlátásra ad okot.
Arról, hogy a NER legfőbb politikája – amely tehát az, amit korrupciónak neveznek – milyen eredményeket ért/ér el a magyar társadalom életében, a Válasz Online kitűnő összefoglalójában lehet elolvasni. A cikknek az az utolsó mondata, hogy
„számukra ezért nincs semmilyen bocsánat”.
Címlapkép: Béli Balázs - Alfahír