Megoldottuk a hiányzó ablaktörő kalapácsok rejtélyét

Ön is találkozott már azzal, hogy a vészhelyzet esetére biztosított ablaktörő kalapács léte egyáltalán nem biztosított, és annak hűlt helyére egy aranyos kis tábla figyelmeztet, miszerint baj esetén a vezetőfülkében lelhető fel? 

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy amint békésen vonatozgatott Szeged felé, a szokásos módon bámulva az elsuhanó tájat, megakadt a szeme az ablaktörő kalapácson, illetve pontosabban annak hűlt helyén. Ilyenkor persze az álmosan zakatoló szerelvény szélvédőjén kilapult cserebogár egykedvűségével hasít belénk a gondolat, hogy ebben az országban tényleg mindig mindent ellopnak. Mi a fenére használ valaki egy lopott ablaktörő kalapácsot? - morfondírozhatnánk, de mielőtt - ahogy Fábry fogalmazott egy klasszikus Napkelte-szívatásában - a hegeli dialektikát egy végtelen Guttmann-nadrággá alakítanánk, ugorjunk a kleptománia és a megélhetési bűnözés kényelmetlen talajáról a MÁV jelzésének üdítő strandmedencéjébe. 

"Az ablaktörő kalapács a vezetőfülkében"

 - olvasható a funkciótlanul lifegő kalapácstartó gyomrában. Mielőtt még megírnánk a második legjobb MÁV-panaszlevelet, amelyet kesergésbe átforduló kínos kacagásunk közepette küldenénk el, játsszunk el a gondolattal, hogy megtörténik az, amire titkon azért senki nem számít egy vonatút során! Nem, nem arra gondolunk, hogy lesz WC-papír a mosdóban, hanem hogy történik - ne adja Isten - egy baleset, és a kevés túlélők egyikeként van még annyi lélekjelenlétünk, hogy a kocsiban síró gyermekek, jajveszékelő nagymamák és káromkodó vendégmunkások megmentőjévé támad kedvünk előlépni, és az ilyen esetekre biztosított kalapácsot felhasználva egy erőteljes, de elegáns mozdulattal kitörjük az üveget, hogy így a legcsinosabb utastársunkat ölben vigyük ki a szikrázó napsütésben játszadozó mezei nyulak lábnyomától lelapuló harmatos pázsit gyengéd lepedőjébe.

De rohadtul nem tudjuk ezt megtenni, mert a kalapács nincs ott.

Természetesen megkerestük a MÁV sajtóosztályát, hogy megtudjuk, mi a kóc- és tizenhathengeres dízelmozdony negyven szétkaristolt kerekének hetven évre titkosított görbülete okán rakták el a kalapácsokat a vezetőfülkébe. A válasz az volt, amiért tudtuk, hogy nem kell a Mória bányáinak legmélyebb zugába rejtett kalapácskezelői kézikönyv titkos utalásait megfejtenünk, hogy a kalapácsokat bizony lopják, és a régi jó orosz gyártmányú szerelvényekhez készített orosz kalapácsok utánpótlása már nem megoldható. Naivitás lenne azt gondolunk, hogy megoldható művelet az, hogy egy ne orosz gyártmányú kalapácsot tegyenek az orosz gyártmányú szerelvények utasterébe, de nem is firtattuk ezt a kérdést, ha lopják, akkor lopják, verje agyon a nászéjszakáján a romnyija azt, aki ilyenre vetemedik. Na, de olvassuk tovább az indoklást:

"Baleset vagy járműtűz esetén a menekülés megszervezése és a menekítés végrehajtása a járműveken szolgálatot teljesítő mozdonyvezető és jegyvizsgáló feladata. A személyzet számára biztosított a hozzáférés a vezetőállásokon elhelyezett ablaktörő kalapácsokhoz és tűzoltó készülékekhez."
Tehát felejtsük el a hálás csókokat és derék vállveregetéseket, koszos kis életünket se akarjuk mi magunk menteni, majd jön a kaller, és megment. Ennyit a hősiességről.
"Valamennyi motorkocsin és motorvonaton a szabályoknak megfelelően a tűzoltó készülékeket a vezetőálláson helyezték el, ezért a tűzoltó készülékekhez hasonlóan az ablaktörő kalapácsok vezetőálláson történő elhelyezése sem okoz kockázatnövekedést." 
Jogos, végül is, ha nem jártunk pórul, és nem égtünk porrá a poroltó porzasztó hiánya miatt, akkor már igazán meg tudjuk várni azt, hogy a szétroncsolódott utastéren átbukdácsoló mozdonyvezető végigütögesse az összes kitörhető ablakot, így a miénket is az egyetlen Szent Kalapáccsal. Egyébként, ha mondjuk karambolozunk, akkor szerény becslések szerint is a vezetőfülke semmisül meg először, és vele együtt odaveszik a kalapács is (a poroltóról nem is beszélve), de tényleg ne kukacoskodjunk.
"Mivel a járművek konstrukciója biztosítja, hogy tűz illetve baleset esetén az utasok a járművet legkönnyebben és leggyorsabban a széles, kétszárnyú feljáró ajtókon keresztül hagyják el. Veszély esetén a feljáró ajtók kézzel könnyen nyithatóak az ajtók mellett elhelyezett mechanikus vésznyitó elforgatása után."
Ha épen maradtak az ajtók, akkor csak menjünk ki rajtuk. Sokkal kispolgáriasabb, de végül is, rendben. Vagy mégsem?
"Az ablaktörő kalapácsok helyett veszély esetén a menekülési útvonalat biztosító oldalablakok arra alkalmas kemény tárggyal (pl. akár hegyes sarkú cipővel, vagy erősebb táskával) stb. betörhetőek, és a betört ablakok kézzel kinyomhatóak a szabadba."
Szóval inkább hagyjuk az ajtókat, kapjuk le Margit néni topánkáját (miután elszégyelltük magunkat, hogy nincs rajtunk a báli cipőnk), és egy jól irányzott mozdulattal hajítsuk ki az ablakon. Használhatjuk persze a bőröndünket is, de ha még keményebbek akarunk lenni, akkor kis is fejelhetjük talán az üveget. Bár ezt 10-ből 9 orvos biztos nem ajánlja. 
 
Tehát nyugodjon le mindenki, nincs baj, ha hiányzik is az orosz ablaktörő kalapács, a megoldást most már tudjuk. Egyébként elárulták nekünk azt is, hogy tervben van a "nehezen eltulajdonítható" ablaktörő kalapácsok beszerzése is. Bízzunk benne, hogy minél hamarabb beépítésre kerülnek, és a kis magyar valóság széles pusztájába kiáltott újabb vasúti csodatörténet csak egy szép, de unokáink számára biztosan hihetetlen anekdotácska marad, amelyre az elsuhanó tájat fürkésző párás szemeink alatt elmotyogott néhány mondaton kívül semmi sem fog már emlékeztetni.
 
Addig is: balesetmentes utazást kívánunk!