A fenntartható fejlődés döntő éve? címmel tartott előadást Kőrösi Csaba, az eddigi ENSZ-nagykövet a Corvinus Egyetemen. Idén három alkalommal is tanácskoznak majd a világszervezet égisze alatt a tagországok képviselői a világgazdaság fejlődési irányáról. A sorozat végül majd a decemberi, Párizsban megrendezésre kerülő klímacsúcs alkalmával fog kiteljesedni.
Bizakodjunk vagy inkább csóváljuk a fejünket? A döntést Önökre bízzuk, ugyanakkor figyelmen kívül nem hagyhatjuk ezt a témát.
Miért változzon a fejlődési pályánk?
Ma már egyre nehezebb megcáfolni azt a tézist, hogy bolygónk klímája változóban van. Azon nem érdemes most morfondírozni, hogy ezt mekkora mértékben erősítette fel az emberi tevékenység, vagy esetleg ezek az időjárásunkban tapasztalható anomáliák, szélsőségek rajtunk kívül állú okok miatt követik egymást, a tény attól még tény marad. A problémával éppen ezért foglalkozni kell, már csak azért is, mert ha ugyanebben az ütemben növekszik a Föld népessége, 2030-ra 50 százalékkal több élelmiszerre lesz majd szükségünk, aminek az előállításához 35 százalékkal több vizet kell majd felhasználnunk.
Nyilvánvaló, és ez már a hazánkat is elérő menekültáradatból is kitűnik, még a manapság tapasztalt klimatikus és népességi helyzet mellett sem sikerült még ezt a kihívást megoldani. Azonban, mint az sejthető, a körülmények csak tovább fognak romlani a jövőben.
Ki vezeti majd a világot 2030-ban?
A fejlődésnek ugyanakkor van egy másik iránya is, amelyről egyelőre szintén nem lehet kijelenteni, hogy ideális lenne az emberiség számára. A gyorsuló urbanizáció hatására a bolygón élő 7,4 milliárd ember 52 százaléka él városokban, míg átlagosan hetente 1 millióval nő ez a szám. Ezzel párhuzamosan, másfél milliárd ember nélkülözi még mindig a folyamatos és biztonságos áramszolgáltatást. Az életszínvonal így korántsem magas ezekben a megapoliszokban.
A világ jelenlegi 5 legerősebb bankjából négy kínai, a világgazdaság valutatartalékának 55 százaléka is kínai kézben van, míg 13-13 százalékot Szingapúr és Tajvan birtokol. A nemzetközi erőviszonyokban is hangsúlyos változás ment végbe. Ezért is próbálnak az ENSZ fenntarthatóságot vizsgáló gyűlésein arra a kérdésre megtalálni a választ, vajon ki vezeti majd a világot 2030-ban?
Ennek eldöntése húzódik meg a manapság is zajló geopolitikai konfliktusokban, aminek hazánk szintén elszenvedője, és nemcsak azért, mert a szomszédos Ukrajnában a kárpátaljai nemzettestvéreinket hadba küldik, de az orosz-amerikai viszály miatt veszélybe került az ország energiaellátása is (lásd: Déli Áramlat, Paks2).
Milyen tanulságokat muszáj levonnunk?
Nagy gazdasági, társadalmi átalakulás nem először megy végbe a történelem során (gondoljunk például az ipari forradalomra), ugyanakkor a XXI. század jelentette kihívásokra már nem lehet spontán jelleggel választ adni. A végbemenő változásokat (változtatásokat) tervezetten kell végrehajtani, lefolytatni és menedzselni.
Önbecsapás lenne, ha nem vennénk figyelembe a változtatást sürgető jeleket. A bolygónkon jelentős számú olyan ember él, aki valószínűleg nem állítaná azt, hogy jelenleg jól mennek a világ dolgai; Közel-Kelettől kezdve, Dél-Európán át egészen Afrikáig. S persze eközben magyarok százezrei voltak kénytelenek elhagyni az otthonukat, hogy megalázó munkaköröket töltsenek be Nyugat-Európában.
Három dimenzióban kell változásokat elérni, reális célokat megfogalmazni. Társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontokat kell egyszerre (hangsúlyozottan: egyszerre) figyelembe venni, és olyan megoldásokat találni, amik a teljes rendszert képesek átformálni.
Ehhez átlátható politikai viszonyokra és stabil intézményi és jogrendszer kialakítására van szükség, a célok folyamatos újraértékelése mellett.
Az első és az utolsó
Természetesen, a közös cselekvésnek számos buktatója akad. Ezért is tekinthetünk félve ezekre az ENSZ-féle törekvésekre, ugyanakkor egy globális egyezmény, cselekvési terv elfogadásán kívül nehéz más megoldást találni.
Ami viszont biztos, hogy mi vagyunk az első generáció, amely érzékeli a Földünket, a klímánkat érő (káros) következményeket, ugyanakkor valószínűleg mi leszünk az utolsó nemzedék is, amelyik még tehet ez ellen.