Miért kell kivégezni a magyar húsipari üzemeket?

Amikor a legutóbb foglalkoztunk a törökszentmiklósi Surjány-Hús Kft. esetével, akkor arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a Fidesz-kormány ígéretével szemben, nem védi meg a magyarok munkahelyét. Most azonban egy másik szempontból vizsgáljuk meg az eseményeket, és Magyar Zoltánnal, a Jobbik agrárpolitikusával beszélgettünk.

Teljesen egyértelmű, hogy külső pénzügyi érdekek befolyásolták ezeknek a húsipari cégeknek a bedőlését, mind a győri Kapuvár Hús Zrt., mind pedig a már említett Surjány-Hús esetében – szögezte le a nemzeti párt szakpolitikusa az Alfahírnek. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy Zalaegerszegen, Gyulán és Pápán is hasonló módon jártak el.

 

Magyar Zoltántól megtudtuk, hogy ezekben a csődökben elsősorban az a közös, hogy minden esetben váratlanul következtek be, a cégek önhibáján kívül.

 

Ilyen Kapuvár esete, ahol bírósági ítélet mondta ki, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) teljesen jogtalanul és feleslegesen zárolta a gyár számláit, amivel egyébként a vállalat vesztét okozta. Kizártnak tartom, hogy a NAV-nál bárki ilyen fontos döntést meg merjen hozni központi utasítás nélkül – tette hozzá az országgyűlési képviselő.

 

Magyar szerint érdemes lenne kivizsgálni ennek a döntésnek a hátterét, ám nem tartja valószínűnek, hogy elfogulatlan, tisztességes vizsgálat zajlana le az ügyben, hiszen ahogy aláhúzta, azok az érdekcsoportok, akik hasznot húztak a győri üzem kiütéséből, nyugodtan nevezhetők kormány közelinek.

 

Mert minden váratlan csőddel egyesek újabb piaci részesedéssel gyarapodnak, ezért fontos, hogy ne egy üzem esetét vizsgáljuk, hanem a folyamat egészét értékeljük, hogy az elmúlt 10 esztendőben kik tettek szert milliárdos vagyonra a magyar agrárium szereplői közül – hangsúlyozta.

 

A tudatosság egyébként abból is világosan kiderül, hogy a tönkrement üzemek technológiájára, fejlesztéseire, modern gépsorai is nagyjából ugyanaz a kör licitál. Mert olykor nem pusztán a piac kisöprése a cél, hanem a tárgyi eszközök is fontosak.

 

Kapuvár esetében is hasonló mederben zajlottak az események – erősítette meg lapunk értesüléseit a képviselő. Csak egy szűk kör jutott információhoz az árverésről, így végül rendkívül nyomott áron jutottak hozzá a vevők ahhoz a technológiához, amelyet érdemesnek, értékesnek tartottak.

 

Hogy kik ezek a hullarablók? Nos, az agráriumban az a híresztelés járja, hogy a Pick mögött álló érdekeltségek szinte minden végelszámolásnál jókor vannak a jó helyen...

Magyar Zoltán ugyanakkor szégyenletesnek nevezte azt is, hogy tradicionális, olykor több mint 100 éves üzemek kénytelenek bezárni, amelyek helyben óriási jelentőséggel bírtak, mert ez az egyik legsúlyosabb következménye a jellegzetes, helyi termékek, márkák eltűnésének.

 

Ugyanis ezzel párhuzamosan a kis, családi állattartó gazdálkodások (sertés, csirke, marha) lehetőségei is erősen beszűkülnek, hiszen a multinacionális vállalatoknál nem az az elsődleges szempont, hogy a helyi gazdákkal kössenek hosszú távú partneri viszonyt, hanem hogy költségeik minimalizálása végett, még ha silány is a minőség, de holland vagy német sertéseket dolgozzanak fel.

 

Igaz, a multinacionális beruházások szemlélete természetükből fakadóan áll szemben a kis és közepes vállalkozók érdekeivel – figyelmeztetett a politikus. A mezőgazdaságot tekintve: e gigaüzemeknek az a legfontosabb szempontjuk, hogy komplett országokat, akár kontinenseket lássanak el termékkel, míg a lokalitás számukra lényegtelen, értelmezhetetlen.

 

Amíg egy kisebb üzem számára fontos volt a márka, éppen ezért a minőség is, addig az ipari mértékű termelésnél ez már kevésbé hangsúlyos.

 

Ez pedig már nemzetgazdasági szempontból is mérhető, érzékelhető károkozás. Márpedig a hazai agráriumban most egy jól érzékelhető centralizáció zajlik, az állam asszisztálása mellett – utalt Magyar Zoltán arra, hogy amíg például az 500 alkalmazottat foglalkoztató Surjány-Hús egy fillér támogatást sem kapott, addig Csányi Sándor mohácsi vágóhídja kiemelt fontosságú partnere lett a kormánynak.

 

Azzal is szokás érvelni a nagy beruházók mellett, hogy azok méretükből fakadóan versenyképesebbek, olcsóbban tudnak terméket előállítani. Ezek az emberek csak azt felejtik el hozzátenni, hogy a megtermelt profit csak a tulajdonosi kör gazdagodását szolgálja, a bevétel nem marad a helyieknél – állapította meg Magyar Zoltán. Aki elmondta: a Jobbik szemlélete ettől gyökeresen eltér, a párt a megtermelt profitot helyben, a lehető legszélesebb közegben osztaná vissza.

 

Mielőtt bárki is demagógiával vádolhatná meg, emlékeztetett, hogy Nyugat-Európában is azok a modellek működnek jól, ahol nem a pillanatnyi, napi árakon alkudozik a sertéstartó és a feldolgozó, hanem akár egy évre előre megegyeznek, és nem kölcsönösen egymás kiszorításán ügyködnek, hanem egy hosszú távú együttműködésben gondolkoznak.

Szóba került Lázár János oligarcha-ellenes kirohanása is.

 

Magyar Zoltán egy fideszes kommunikációs csapdára hívta fel a figyelmet, ami ugyan rendkívül álszent, de jól eladható.

 

A kormány ugyanis a családi gazdálkodók mellett tette le a voksát, legalábbis a szavak szintjén, és üldözendőnek nevezte ki a vállalkozásokat. Csakhogy – mutatott rá – a Fidesz számára az 1800 hektáron gazdálkodók is családi vállalkozóknak tekintendők, miközben nyilvánvalóan kevesebb munkahelyet teremtenek, mint akár egy-egy kft.

 

Egyszer és mindenkorra le kell számolni ezekkel a régi beidegződésekkel – szögezte le a nemzeti ellenzék képviselője. A legfontosabb szempontnak a közjó fogalmát kell tartanunk; azaz, hogy adott gazdálkodás hektáronként hány új munkahelyet képes teremteni, és ennek függvényében kellene a földbérleti pályázatokat is megfogalmazni, kiírni.

 

Ha a Jobbik ez irányú elképzelése megvalósulna – hangsúlyozta Magyar Zoltán –, az oligarchák sírva menekülnének az agráriumból. Számukra ez nem lenne üzlet, ők valójában a szó klasszikus értelmében véve, nem mezőgazdasági munkát végeznek, hanem egyszerűen csak ipari nyersanyagot termelnek.

Rákérdeztünk az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságában lezajlott költésvetési vitára is. Az agrárpolitikus elmondta: több mint harminc szakmai javaslatot nyújtott be, de csakúgy, mint a többi ellenzéki képviselő indítványait, ezeket is egytől-egyig elutasította a fideszes többség.

 

Azt, hogy a kormánypárt semmibe veszi az ellenzéket, már megszoktam, azonban az általam benyújtott módosítóknak a nagy része szakmai szervezetektől érkezett, az ő véleményüket tükrözi, így a hatalom a magyar agrárium szempontjait söpörte le az asztalról.

 

Nyilván, jól megfontolt érdekből – tehetjük hozzá.