A lap szerint az uniós országok megállapodtak abban, hogy az érintett országok polgárai számára megnehezítik az uniós vízumhoz való jutást.
Az Európai Bizottság megerősítette a Welt am Sonntagnak, hogy a vízumokkal való fenyegetés eredményképpen Bangladest már sikerült nagyobb együttműködésre bírni, továbbá több afrikai országgal is folynak egyeztetések.
Thomas de Maiziere német belügyminiszter üdvözölte az uniós döntést a Welt am Sonntagnak nyilatkozva, szerinte rendszeresen nehézséget jelent a visszautasított menedékkérők deportálása.
„Teljesen logikus, hogy cserébe szigorúbb feltételekhez kössük az adott országok polgárainak beutazását”
– tette hozzá.
De Maiziere a lapnak elmondta: az intézkedések célzottan azokat is érintik, akik közvetlenül felelősek a lassú visszafogadásért, tehát az adott ország diplomatáit, illetve tisztségviselőit. A miniszter szerint Banglades esete megmutatta, hogy működik ez a nyomásgyakorlási taktika, ha az uniós országok egységesen lépnek fel.
Az érintett országok vezető rétegében meg kell érnie a felismerésnek, hogy „elmarad a müncheni bevásárló túra, és nem tanulhatnak a gyerekek a heidelbergi egyetemen, ha nem fogadják végre vissza az elutasított menedékkérőket”
- mondta a lapnak Armin Schuster, az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik vezető biztonságpolitikai szakpolitikusa.
Joachim Herrmann bajor tartományi belügyminiszter is azt nyilatkozta a lapnak, hogy ez a taktika nagyon fontos megközelítést jelent. Megjegyezte: a visszafogadások nagyon nehezen haladnak, különösen az afrikai országok esetében.
„Az Európai Uniónak és a német kormánynak növelnie kell a nyomást velük szemben”
– szögezte le.
A CDU/CSU pártszövetséggel és a Zöldekkel koalíciós egyeztetést folytató liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) egyik legismertebb politikusa, Alexander Graf Lambsdorff szerint a fejlesztési segélyek csökkentése is hasznos nyomásgyakorlási eszköz és a nemzetközi szervezetekben folytatott együttműködés szintén, hiszen "a harmadik világ országai az EU támogatására szorulnak, amikor például el akarják helyezni az embereiket az ENSZ-ben" - mondta az FDP elnökségi tagja.
"Miért kellene segítenünk ebben egy országnak, ha az nekünk egy más területen nem segít?"
- vetette fel.
Megkérdőjelezte az intézkedések mögötti érvelést Katja Kipping, a német Baloldal (Die Linke) egyik vezetője.
„A Baloldal nem támogatja a vízumszigorításokat a visszafogadásra nem hajlandó országokkal szemben, mert a szigorítások nem a megfelelő embereket sújtják, hanem a turistákat, diákokat, azokat, akik itt akarnak dolgozni”
- mondta a lapnak. Kipping szerint az EU „Trump-i taktikát” vet be azzal, hogy az egyszerű állampolgárokat sújtja a kormányuk politikája miatt.
Az MTI is beszámolt arról, hogy Brüsszel nyomása révén a bangladesi vezetés vállalta:
betartja az EU-ból Bangladesbe hazatoloncolni kívánt elutasított menedékkérőkre vonatkozó szabályokat.
Banglades helyzete azért is fontos, mert onnan származik az észak-afrikai Líbiából a Földközi-tengeren át az EU-ba tartó migrációs útvonalon érkező menedékkérők egyik legnagyobb csoportja.
Németországban a menekültügyben az egyik legnagyobb gond az elutasított menedékkérők hazajuttatása. A Merkel-kormány törekvései eddig nem vezettek eredményre, a hazájukba visszatérő elutasított menedékkérők száma csökken. Az idén szeptember végéig az újrakezdési segéllyel járó önkéntes hazatérési programok keretében 24 569 ember költözött haza, további 18 153 elutasított menedékkérőt pedig hazatoloncoltak. Ez nagyjából 43 ezer főt jelent, szemben a 2016 azonos időszakában regisztrált 64 ezerrel szemben – idézi az MTI a Welt am Sonntagot.
A távozásra kötelezett, mégis Németországban maradó menedékkérők száma közben egyre emelkedik, jelenleg 230 ezer körül van. A hazajuttatásukat akadályozó körülmények gyakorisági listáján az első helyen szerepel az, hogy nincsenek érvényes úti okmányaik. Ennek oka pedig jellemzően az, hogy a származási ország hatóságai nem működnek együtt a német hatóságokkal - mutatott rá összeállításában a Welt am Sonntag. Hozzátették: számos oka lehet annak, hogy egy ország miért nem fogadja vissza az EU-ban elutasított állampolgárait, a többi között az, hogy
a kivándorlók sokkal több pénzt utalnak haza, mint amennyit a Nyugattól a nemzetközi fejlesztési együttműködés keretében segélyként kapnak.