Mindenekfelett, avagy újra lobog a tűz - P. Box interjú

 

- Természetesen, mert megkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk a benne felvetett témával… A Tűzben égni még 2010-ben született, mert akkor hirtelen felindulásból ez bukott ki belőlem. Sáfár Öcsi és Szabó István (két régi P. Box tag – a szerk.) nagyon felbosszantott, de azóta próbálom a helyén kezelni a dolgot, meg egy kicsit jobban helyrerakni magamban minden eseményt, de az az igazságtalanság, amit Pityivel (Cserháti István P. Box alapító, billentyűs – a szerk.) szemben meg mertek tenni – hogy semmibe vettek egy hajdani döntést –, eléggé nehézzé teszi ezt. Röviden annyi a történet, hogy amikor Pityi kiszállt a bandából, akkor ők elfogadták azt az érvet, hogy mivel ő a zenekarvezető, viszi tovább a nevet. Onnantól kezdve nem is használta senki. Ezt mindenki tiszteletben tartotta 1985-től egészen az ő haláláig. Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy volt közben egy formáció Boxer néven, és abban a zenekar arcai (Vikidál Gyula és Varga Miklós) voltak a tagok, plusz Zselencz László és Pálmai Zoltán, akik egy időben szintén a P. Box-ban játszottak, mégsem ezen a néven működtek, mert tiszteletben tartották, hogy az a Pityié. Ezért nem értem, hogy Sáfár és Szabó miért nem tudja ezt a tiszteletet megtartani, és miért akarnak mindenáron P. Box néven muzsikálni? Én többször elmondtam nekik, hogy amikor mi visszajövünk, akkor azt egy valamilyen ráutaló névvel akarjuk megtenni, ezért őket is erre kértem. Azt is elmagyaráztam, hogy ez azért lenne mindenkinek a legjobb, mert kár lenne megosztani azt a kevés rajongót, aki még megmaradt a zenekar körül, hiszen ez egyszerűen egy baklövés. Meg hát, ne alázzuk már meg a zenekar, és Bencsik Samu és Pityi emlékét azzal, hogy marakodunk a koncon. Azonban mindenre folyamatosan ’nem’ volt a válasz. Pedig nekik olyan túl sok új közlendőjük nincs, mondhatni egy retró csapat szintjén akarnak funkcionálni, amivel elkótyavetyélik a P. Box nevet.

Szóval, ezzel a szöveggel akkor célzottan Sáfárékat találtam meg, de ugyanúgy vonatkozik mindenkire, aki megpróbál nekünk keresztbe tenni, mert sajnos azzal, hogy mi az elején egy kicsit pipogya módon nem vettük fel a kesztyűt, elharapózott nagyon a dolog. Ez a szám tehát félig-meddig egy fricska, mindenkinek. Mi úgy gondoljuk, hogy bennünk még itt van ez a tűz, van közlendőnk, mondanivalónk, és mi előre megyünk. A koncerteken nem a régi dalokból akarunk megélni, hanem mindig frissítjük a repertoárt. Nyilván vannak olyan kihagyhatatlan nóták, amiket ha sokáig mellőznénk, akkor szóvá tenné a közönség, de mindig megpróbálunk egy egészséges arányú, mindenki számára megfelelő műsort összeállítani.

Nekünk amúgy is mindig Pityi véleménye volt a legfontosabb. Ha ő ebben a zenekarban nem látta volna azt a kurázsit, töltetet – ami tulajdonképpen már a kezdetektől benne van – akkor nem forszírozta volna, hogy mi P. Box-ként kezdjünk el zenélni. És ez a haláláig megvolt, hogy bombabiztosan hitte, hogy a legjobb helyen van, és így is tette a dolgát, és hagyta, hogy mi is tegyük. 

 

 

- Az teljesen, igen! Több évtizedig éltem ilyen-olyan segédanyagokkal, alkohollal, egyéb cuccokkal, de két évvel ezelőtt konkrétan majdnem ottmaradtam. Ezek után jött egy tisztulási fázis az életemben. Elkezdtem távol-keleti filozófiákkal és egyéb dolgokkal foglalkozni, és most nagyon jól érzem magam, hogy sikerül testben és lélekben is méregtelenítenem.

 

 

- Igen! (nevet) De ezt megelőzően is, aki hallgatta a dalaimat, olvasta a szövegeimet, annak tulajdonképpen mindig is nyitott könyv volt az életem, mert ott volt bennük minden. Ugyanis rengeteg dolgot a saját megtapasztalásomból vagy az élményeimből merítve fogalmazok meg ezekben.

 

 

 

- A P. Box-ra a nyílt politizálás sosem volt jellemző, de igen, ezekben a számokban ezt próbáltam meg megfogalmazni. Az a vicc az egészben – és ezt már valahol le is nyilatkoztam – hogy az Ostobák körtánca és az Ébredj szövegeit még a Gyurcsány kormány idején írtam, az alapötlet akkor jött. És már akkor sem az aktuálpolitika ellen szólt, hanem a mindent irányító, mindenhol ott lévő háttérhatalomról… de aki lát a sorok között, akkor annak ez egyértelmű. Olyan mindegy ki van hatalmon, kormányon, hiszen a politika nem a köz érdekét szolgálja, ezért el kellene felejteni az embereknek azt, hogy hallgassanak a politikusokra, bármely irányból is szóljanak. Mert az ’oszd meg és uralkodj’ elve már Róma óta sikeresen működik. Most is ez van, hogy szembeállítják az ország lakosságát, és addig nyugodtan lehet a zavarosban halászni. Amíg ezt észre nem veszik a tömegek, addig orruknál fogva lehet őket vezetni. Tehát meg kellene próbálni egy irányban gondolkodni, és szerintem, alulról építkezve lehetne ebből a mostani helyzetből kimászni, de ahhoz tényleg öntudatra kellene ébredni a magyarnak. 

 

 

- Egyértelműen! De lennének sokkal vagányabb vagy csibészebb ötleteink is, csak a P. Box név miatt nagyon oda kell figyelnünk, hogy egyszerre nagyon-nagy stílusváltást ne eszközöljünk, mert akkor elveszíthetjük a régi rajongókat.

Az a tapasztalatunk, hogy ennek a zenekarnak a rajongóbázisa valahol a 40+-os, és a fiatalabbak – akik mostanában ismernek meg minket –, azaz a 18+-os generáció közül kerül ki, tehát a 25 és 40 év közötti emberkék valamiért elmaradtak mögülünk, vagy legalábbis az az időszak valahogy kimaradt ebből a szegmensből. Nyilván a potenciális rajongókat is próbáljuk megcélozni, de igazán nem nagyon gondolkozunk azon, hogy mennyire lesz ez piacorientált, új közönséget behozó történet, hanem mi így érezzük jónak.

Cézi (Ferenczi Tibor, basszusgitáros – a szerk.) hozta egy az egyben ezt a dalt, és már az ő demóváltozatán is torzított ének volt. Amikor megírtam rá a szöveget, akkor mondtam neki, hogy szeretném, ha ez ugyanúgy benne is maradna. De a komplett szám frissnek mondható, mert az intrója is sokkal modernebb, mint az eddigiek. Most is, futás közben pont ezt hallgattam, és legszívesebben visszatekertem volna a gitárszóló részt, mert amit abban Günter (Sándor József, gitáros – a szerk.) gitározik, az annyira összefoglalja a stílusát – modern, dallamos, dögös, húzása van –, tehát egy kész kerek kis sztori a dalon belül. Nem nagy virga, meg nincsenek benne nagy truváj akrobata mutatványok, de az annyira perfekt módon oda van téve, és annyira oda passzol, hogy le a kalappal. De én elfogult vagyok… (nevet)

 

 

- Ez eredetileg Günter egyik koncert szóló betétje volt azokon a bulikon, amikor akusztikusan játszottuk a Zöld, a bíbor, és a feketét, kifejezetten Pityi emlékére. Csak zárójelben, de ez is egy érdekes sztori… Mert ez a szerzemény alapvetően egy kegyeleti dal lenne, és nekem soha nem stimmelt az, hogy erre tombol legjobban a közönség. 

Amikor szegény Pityi elment, akkor a zenekarral megbeszéltük, hogy ezt csináljuk meg akusztikusan, kerüljön a helyére a nóta. Így egy csodaszép, egy szál zongora és ének feldolgozást sikerült belőle kreálni, és a közönség megdöbbenve hallgatta minden egyes koncerten. Ez után jött mindig ez a szóló, amit úgy konferáltam fel, hogy most Günter a gitárjának a hangjaival emlékezik Pityire, és annak is megvolt a hatása.

Most pedig valahogy adta magát, hogy a Bukott angyal – ami egy elég nagy energiával elinduló dal – elé rakjunk be egy kicsit melankolikusabb, líraibb kezdést, mert akkor még jobban kijön ez eredeti szám ereje. 

 

 

- A Hammer Records-szal szerencsére jó viszonyt ápolunk, és elmondhatom, hogy nem csak mint kiadó állnak a zenekar mögött, hanem látjuk rajtuk, hogy szeretik, amit csinálunk. Mindig is hittek bennünk. Most is, amikor jeleztük, hogy elkezdjük a lemez munkálatait, megkerestük őket, hogy beszéljük meg, hogy ezt hogyan tudnánk a legtöbb emberhez eljuttatni, akkor ők javasolták, hogy ebben a megjelenési formában érzik a legnagyobb potenciált, mert így legalább minden egyes magazin megvásárlójához, tehát több ezer emberhez eljuthatunk. Nyilván, ezek között biztos lesznek olyanok, akik meg sem hallgatják egyszer sem a CD-t, de úgy gondolom, hogy azok vannak többségben, akik olyanok, mint én, mert ha én megveszem az újságot, és olyan korong van mellécsomagolva, aminek előadóját eddig nem ismertem, vagy nem feltétlenül az én műfajom, annyi esélyt adok neki, hogy berakom egyszer a lejátszóba és meghallgatom. Akkor kiderül, hogy bennragad-e, mert megtetszett, vagy megköszönöm a lehetőséget, hogy legalább megismerhettem. Bízom benne, hogy ugyanígy járunk mi is, tehát olyanokhoz is eljutunk, akik egyébként nem is hallottak volna rólunk.

 

 

- Azt vettük észre, hogy a folyamatos jelenlét számít a mai fiataloknál. Ha eltűnik az ember fél évre, egy évre, akkor elfelejtik. Információdömpingben élnek a gyerkőcök, és mindenük a Facebook. Ami jön velük szembe, és gyorsan, az a lényeg. Ha nem reagálsz azonnal az ő igényeikre, akkor lemaradsz. Sajnos, nekünk (is) nehéz felvenni ezt a tempót – neked nem kell mondanom – mert mi még olyan korban nőttünk fel, amikor a vonalas telefon is luxus volt. (nevet) Viszont, ha akkor kiraktál húsz plakátot a városban, akkor annak megvolt az ereje. 

 

 

- Szerencsére mind a szakma, mind a közönség részéről eddig kizárólag csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Negatívumként, tehát amibe bele lehet kötni, legtöbbször annyit írnak, hogy rövid. (nevet) Esetleg a hangzásban valaki kevesli a gitárt, valaki viszont sokallja, de ezek azok a szubjektív dolgok,  amikkel nem tudunk mit kezdeni, mert melyikre hallgassunk? Nyilván valahol meg kell találni az arany középutat. Úgy gondolom, hogy ha csak ennyi negatívum van egy lemezzel kapcsolatban, akkor az ember, ha nem is hátradőlhet, de megveregetheti a saját vállát, hogy azért annyira rosszat nem csinált. Ezt éreztük mi is a készítés során, nekem pedig az a mérvadó, hogy a lemez megjelenése után meddig tudom hallgatni a saját anyagomat. (nevet) Felpörget, jólesik hallgatni… jó dolog, hogy ez megtörténhetett velünk, ezt így adták az égiek, hogy ezt az albumot így kellett megcsinálnunk. 

 

 

- Ennyi, hogy mostanra érett be. Persze, mindazokat meg lehetne ünnepelni, amiket felsoroltál, de ha azt nézzük, akkor nem is 35 éves a P. Box, mert az igaz ugyan, hogy 1980-ban alakult, de nagyon sok kihagyásuk volt. Az is igaz, hogy velünk 2000-ben indult el az új formáció, de itt sem beszélhetünk teljes 15 évről, mert két-három esztendő kimaradt a sztoriból.

Csináltunk egy jubileumi pólót, amin a 80-00-15 dátumfelirat van a logó alatt, és aki el akar gondolkodni rajta, az megfejti, hogy ez mit jelent, de semmilyen jubileumi turnét nem tervezünk. Tavaly megünnepeltük Pityi születésének a 60. évfordulóját, mert úgy gondolom, hogy azzal tartoztunk is neki, és ha további kerek számos jubileumok lesznek, akkor majd inkább azokat akarjuk kiemelni, nem a halálának az évfordulóját. Nyilván a családnak, vagy a közeli hozzátartozóknak, barátoknak a halálának a dátuma is fontos, de nekünk inkább az volt az ajándék, hogy közénk érkezett és hogy együtt dolgozhattunk. A koncerteken mindig szóba kerül Pityi, ott ezért említést teszünk ezekről a dolgokról, de külön apropót nem adott az albumhoz. Ez a lemez tényleg mostanra lett kész. Már meg voltak írva az ötletek, és folyamatosan dolgoztunk rajta, de a tavalyi évben ráztuk gatyába a zenei anyagot, a szövegeket pedig év végén, és most év elején fejeztem be. 

Aki számmisztikával foglalkozik, az biztos megfejtené, hogy ennek miért pont most kellett készen lennie és megjelennie, miért lett ilyen sikeres, lehet, hogy tényleg jók voltak a számkombinációk, vagy a csillagállás… Úgyhogy köszönjük a csillagoknak vagy bárminek, ami ezt eredményezte! (nevet) Büszkék vagyunk rá és kész!

 

 

 

- Ez sem titok, hogy a feleségemnek írtam. Mindig a kezem ügyében van egy diktafon, hogy ha bármi eszembe jut, akár szövegben, akár dallamban, akkor azonnal fel tudjam venni, mert nem biztos, hogy fél-egy óra múlva is emlékszem rá. Már jártam úgy, hogy mire hazaértem már egész más dolog volt a fejemben. Szóval, jött ez a dallamötlet, és amikor elkezdtem feldünnyögni a diktafonra, akkor hallotta a feleségem, és azt mondta, hogy ez nagyon szép. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy akkor ez hozzá fog szólni, mert azok az érzések vetültek fel bennem, amelyek az ő irányába mutattak.

Úgy érzem, hogy az ő személyében egy olyan társat sodort mellém a sors, akivel maximálisan jól érzem magam, mert tényleg megérti minden hisztimet, bajomat. Mert azért ez a zenész életmód jár néha kellemetlenségekkel. Például amikor eltűnök hétvégékre, mert játszunk folyamatosan, azt is tolerálni kell. Egy zenésszel való együttlét az mindenképpen egy bizalmi kapcsolat, mert az ebben a szakmában tevékenykedőket könnyebben megkörnyékezik a rajongó hölgyek, és azt minden ember magában dönti el, hogy mennyire csábul el ezekben a kísértésekben. Nekem ezt már sikerült átrendezni magamban, tudom, hogy mit veszíthetek, ezért nem is megyek bele semmilyen felesleges körökbe. Nem éri meg az a félóra-óra, amit mással tölthetnék, mert utána a saját lelkiismeretemmel kell elszámolni. Valahol erről is szól ez a dal, hogy partot értem, már nem kell tovább sodródnom a szerelem és az élet viszontagságos vizein. 

 

 

 

- Ez volt a második szám, amire jött az ihlet, de nem volt az kitalálva, hogy ez mindenféleképpen Pityiről szóljon, azonban valahogy szinte közösen ezt éreztük. Ebben benne van, hogy mit érzünk Pityi iránt, de nagyon nem akartuk direktre venni, hogy gyertya meg zongora, meg az ő keze, satöbbi, inkább azt próbáltam hangsúlyozni, hogy ő most egy olyan biztos helyre került, ahol kiélheti önmagát. Mindig is kompromisszumok nélkül igyekezett élni az életét, soha nem akart megalkudni, és most itt úgy gondolom, hogy szabadon szárnyalhat az ő kis lelke, és közben – remélhetőleg – büszkén tekint ránk, hogy ezt műveljük az örökségének a továbbvitelével.      

 

 

- Szerintem, ha ebben Pityi közreműködött volna, nem hiszem, hogy belekötött volna bármibe. Nagyon fontos szempont volt, hogy mi igazán neki akartunk megfelelni. Meg persze magunknak is. Ezért is választottuk a Mindenekfelett! címet, mert úgy éreztük, hogy nem kell foglalkoznunk semmivel. Az kiderült az évek alatt, hogy azok a rajongók, akik eddig mögöttünk és mellettünk álltak, azok ezután is itt lesznek velünk, sőt, ha tudunk újakat szerezni, annak természetesen örülünk, mert hadd szélesedjen a P. Box tábor. Akik viszont eddig szemben álltak velünk, vagy ellenünk voltak, azokat ha sikerül meggyőzni, jó, ha nem sikerül, akkor lelkük rajta, ők tudják. Akik nem tudják objektíven szemlélni ezt a formációt, azokkal nem tudunk mit kezdeni. Az az út, amit Pityi kijelölt nekünk, és közösen el is indultunk rajta, az ebbe az irányba vezetett. Nyilván majd a jövőben derül ki, hogy ezzel az új anyaggal mennyire lesz sikeres a zenekar, nézőszámban hová tudunk eljutni, de azt is látjuk, hogy ez a műfaj teljesen mostohán van kezelve, és tény, hogy ma Magyarországon nem a hard rock zene az, ami nagy tömegeket vonzana. Ezért szeretnénk, hogy akikhez eljut a produkciónk, azok – ha a környékükön játszunk – meg is tisztelnének azzal, hogy eljönnek a koncertünkre, mert ez tartja életben a zenekart. A CD eladásokat és a rádiós sugárzás jogdíjait, vagy bármilyen jogdíjat el lehet felejteni, mert ezek arra sem elegendőek, hogy a lemezborítót kifizessük belőle. A YouTube-os vagy másmilyen netes felületes nézettségi mutatókkal a szponzoroknál pedig hiába kopogtatunk…

 

 

- Természetesen! Az mindig megtisztelő feladat és nagy kihívás, amikor ezek előtt a csapatok előtt is meg tudjuk mutatni magunkat, és ami a leglényegesebb, hogy az összes ilyen buliról jó kritikák jelentek meg. Mert azt el kell fogadni, hogy a hard rock zene közönségének a torkán bármit nem tudsz letuszkolni. Ők azért elég kritikusan állnak egy koncerten a küzdőtéren, és ha valami nem tetszik nekik, akkor jó, hogy ha nem is dobálnak le, de kimennek a teremből, vagy elmennek addig sörért, nem jelzik azt, hogy érdekli őket a dolog. Mi pedig eddig minden ilyen megmérettetésen nagyon jó visszajelzéseket kaptunk,tehát  érdekeljük az embereket. És ez valahol helyrerakja bennünk az esetleges kérdőjeleket, hogy van-e értelme csinálni. Mert ez a perpatvar is számtalanszor – főleg bennem – állandó kételyt okoz, hogy van-e értelme kardoskodni olyan emberekkel, akik nem látják át, hogy mindkét formációnak az lenne a legjobb megoldás, hogy az egyik jobbra, a másik pedig balra menne, más-más néven. De ilyenkor azért helyrebillen az egyensúly.

 

 

- Ez egy érdekes történet. Van egy öcsém, akivel jó a viszonyunk, viszont sok dologban másképp gondolkodunk. Nem politikai vagy egyéb dolgokról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy ő mindent a kritikusabb oldaláról szemlél. Én mindenben a pozitív dolgokat látom, és a megoldást keresem a problémákra, ő viszont először szeret mindent megkritizálni és megvéleményezni, és majd csak utána a tettek mezejére lépni. Szóval ez a dal félig-meddig egy üzenet neki, de azokhoz az emberekhez is szól, akik ugyanúgy élik az életüket, mint ő. Biztos a te környezetedben is vannak olyanok, akik mindenben csak a negatív dolgot látják és megoldást nem keresnek, meg egyáltalán nem is akarják megoldani a problémákat. „A szó elszáll, mint viharban a suttogás”, tehát a tett a lényeg. Valahol ez a nóta, vagy legalábbis a szövegi része erről szól, hogy igenis a tettekkel is bizonyítsa az ember, hogy mennyire komolyan gondolja a kimondott szót. Az a lényeg, hogy ha az ember talál olyat, aki a tettekkel is alátámasztja a szavait, és innentől kezdve ez a politikai helyzetre is vonatkoztatható, mert ha találnánk egy olyan vezért, aki nem csak pofázik, hanem tesz is bármilyen ügy érdekében, akkor minden percben számíthatna ránk. A testvéri viszonyon túl az egész magyarság helyzetére is vonatkoztatható ez a szöveg. Egyébként amikor ezt írtam, pont akkor olvastam Bán Mórnak a Hunyadi regényfolyamát, és annak az egyik kötetében volt egy olyan rész, ami elindította ezt a gondolatmenetet.

 

 

- A SzeptEmber Feszt keretén belül lesz egy háromnapos ingyenes rendezvény Rock On! néven a Népligetben, amelyen a P. Box szeptember 5-én lép fel. De mivel ez egy fesztivál, ezért nyilván egy rövidebb műsort adunk elő. Majd szeptember 19-én is láthatóak, hallhatóak vagyunk a Mindenki menjen a Pecsába..! című – a Petőfi Csarnok bezárása előtti – búcsúbulin. Oda terveztük a lemezbemutatót, de a sok fellépő miatt ott is meg lett húzva a műsoridő, így majd egy másik alkalommal lesz egy pesti direkte lemezbemutató. És persze lesz a szokásos év végi debreceni bulink, ami idén december 19-én lesz a Roncsbárban.