Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek épp 45 éve, 1975. május 6-án hunyt el bécsi száműzetésben. A Pehm Józsefként született katolikus főpap 1892. március 29-én látta meg a napvilágot Csehimindszenten Pehm János és Kovács Borbála házasságából, mély vallásos nevelését édesanyjától kapta. Az elemi iskola elvégzését követően a szombathelyi premontreiek gimnáziumát végezte el, ezt követően jelentkezett a szombathelyi püspöki szemináriumba.
Mikes János megyés püspök szentelte pappá 1915. június 12-én, másfél évvel később a zalaegerszegi főgimnázium hittantanára lett. Plébánossá 1919. október1-jén nevezték ki a zalaegerszegi Mária Magdolna-templomba. 1924-ben címzetes apát, 1937-ben pápai prelátus lesz.
Elkötelezett királypárti volt, aktív hitéleti és közéleti tevékenysége az egész megyére kiterjedt. Zalaegerszegen szeretetotthont, iskolát alapított. A Szociális Missziótársulat bevonásával szegénygondozást, kórházmissziót, fogház- és vasúti missziót végzett.
Németes hangzású családnevét a németországi náci propaganda elleni tiltakozásul magyarosította 1942-ben, ekkor vette fel szülőfaluja nevét. Legitimsta barátjának özvegyéhez, özvegy dr. udvardi és básti Udvardy Jenőné boldogfai Farkas Margithoz írt 1942. szeptember 10-i levelében így fogalmaz:
A névváltoztatás nagy gondot okozott. Ötven évig hordtam – úgy érzem becsülettel. Ha ismertek, ezzel ismertek. Most már az új név inkább a fejfámra kell. Legjobb esetben enged Isten tíz évet munkára, ez már naplemente tollnak, szónak… Megtettem. Németországban irtózatos propaganda folyik annak igazolására, hogy hazánkat nevek szerint németek lakjak. Egy vezető zalai tisztviselőt felszólítottak neve után: lépjen a Volksbund-ba. Hosszú ideig vívódtam, megviselte a lelkemet. De ha ezt egyszer magyar érdeknek láttam, meg kellett tennem.
XII. Pius pápa 1944. március 4-én nevezte ki veszprémi püspökké, a püspökké szentelésre március 29-én került sor Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek által. Székét 52. születésnapján foglalta el. Jelmondatául ezt választotta: „Devictus vincit” (Legyőzetve győz).
A nyilas hatalomátvétel után megtagadta, hogy esküt tegyen, később a Dunántúl főpásztorainak memoranduma címmel boldog Apor Vilmos győri, Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel, valamint Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal közösen levelet írtak az ország elpusztítása és a zsidóüldözések elleni tiltakozásul.
A Sztójay kormány 1944 júniusában gettóba záratta a zsidókat. A könyörtelen intézkedésre az Egyház azzal válaszolt, hogy védelmébe vette az üldözötteket. A Püspöki Kar igen erélyesen tiltakozott az új hatalomnál és körlevélben is tudomására hozta az egész ország közvéleményének felfogását. (…) Közbenjárásunknak köszönheti a budapesti zsidóság, hogy nagy részben megmenekült a gázkamrától. A püspöki kar állásfoglalása után az egyházi intézmények minden rendelkezésükre álló eszközzel, a papok és apácák pedig életük és szabadságuk veszélyeztetésével is védelmére siettek az üldözötteknek, és pedig mind a megkeresztelt, mind a meg nem keresztelt zsidóknak …
…Budapesten megpróbáltam összehívni a Felsőházat, hogy a rendkívül súlyos helyzetben megtárgyaljuk a lehetséges magatartást. De nem találtam egyetlen püspököt sem Budán. A világi tagok pedig dermedten, egyik napról a másikra tengették életüket a náci megszállás és a nyilaskeresztes terror tetőfoka idején. Apor püspök velem együtt úgy gondolta, hogy a fanatikus eszméiktől megszállott nyilas vezetőknél aligha fogunk eredményt elérni, mégis úgy találtuk, hogy a nemzet és híveink védelmében vállalnunk kell történelmi felelősségünket. Memorandumunkat a négy főpásztor aláírásával ellátva magam vittem személyesen Budára.
Két hét múlva a nyilasok letartóztatták, 1944. december 22-én került a sopronkőhidai fegyházba 26 pappal és kispappal együtt, majd december 29-én boldog Apor Vilmos közbenjárására átvitték az Isteni Megváltó Leányai apácarend soproni kolostorába és házi őrizet alatt tartották. Innen szabadult 1945. április 1-jén, majd április 20-án visszatért püspöki székhelyére, Veszprémbe.
Serédi Jusztinián 1945. március 29-i halálát követően első helyen szerepelt az érseki székre javasoltak között. Szeptember 8-án XII. Pius kinevezte esztergomi érsekké, amit két nap gondolkodás után elfogadott. Beiktatására október 7-én került sor, majd 1946. február 21-én nevezték ki bíborossá. Füzér Julián atya visszaemlékezései szerint a bíborosi kalap felhelyezésekor a pápa ezt mondta neki:
A harminckettő közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!
Érseki kinevezésekor ezt a jelmondatot választotta: Pannonia Sacra (Szent Magyarország).
A kommunista hatalom kiépülése előtt tudatosan vállalt erős közéleti szerepet, elítélte a németek kitelepítését és a katolikus sajtó korlátozását. A szociáldemokrata és kommunista társadalomképpel szemben alternatívát mutatott fel a kereszténydemokrácia világképével, melyet az 1947-48-as Boldogasszony-év során többször is elmondott nyilvános rendezvényeken. Emiatt egyre élesebb volt a szóváltás közte és a kommunista vezetők, köztük Rákosi Mátyás között. Utóbbiak a politizálás vádjával illették, amire Mindszenty Pázmány Pétert idézte:
Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam. Kötelességem az ország jogai és szabadsága felett őrködni.
Válaszul a kommunista rendszer az úgynevezett „nemzeti szuverenitásra”, a magyar demokráciára hivatkozott:
Hogyha Mindszentyvel az egyház nem csinál valamit a legközelebbi hetekben, akkor majd csinálunk mi, és ha egyszer kézbe vesszük a fiatalembert, akkor Róma kapálózhat, mert a magyar demokrácia stabilitásának jele, hogy mit csinál azzal az emberrel. És nekünk meg kell mutatni, hogy ez a rendszer stabil, nem lehet velünk tréfálni.
Négy évvel a nyilasok által történt letartóztatását követően, 1948. december 26-án a kommunisták tartóztatták le hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanújával, fogva tartására és kínzatására az Andrássy út 60.-ban került sor. Bár az embertelen kínzások és különféle pszichotróp szerek hatására elismerte bűnösségét, a jegyzőkönyvben neve alá odaírta a „c.f.” (coactus feci) kitételt, ami kényszer hatására tett vallomást jelent. Az 1949. február 3. és 8. közti koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítélték. Válaszul XII. Pius pápa mindenkit kiközösített a katolikus egyházból, aki részt vett Mindszenty elítélésében.
Betegsége (golyva), valamint a nemzetközi nyomás miatt 1955 júliusában házi őrizetbe került, előbb Püspökszentlászlón, majd a felsőpetényi Almásy-kastélyban tartották fogva. Innen szabadították ki 1956. október 30-án, másnap reggel Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy kísérte Budapestre, őt a forradalom utáni megtorlásban többek közt Mindszenty kiszabadításában való részvételéért kivégezték. November 1-jén híres (felvételről adott) rádióbeszédében az eseményeket forradalomnak minősítette:
November 3-án újabb, immár élő rádióbeszédet mondott, melyben Nagy Imre kormányát a bukott rendszer örököseinek nevezte.
November 4-én a Parlamentben találkozott Tildyvel, Bibóval és Vas Zoltánnal, ezt követően azonban már nem tudott visszatérni budai szálláhelyére, a Szabadság téri amerikai követségen kért és kapott menedéket. A magyar közéletet folyamatosan figyelemmel kísérte, az amerikai politikusokat rendszeresen tájékoztatta hazája helyzetéről.
1958-ban elhunyt XII. Pius pápa, ekkor a Szentszék a Vatikánba hívta Mindszentyt a pápaválasztó konklávéra. A magyar hatóságok azonban a kiutazási engedélyt elutasították. 1971-ben azonban VI. Pál pápa a kommunista országok miniszterei közül elsőként fogadta Péter János magyar külügyminisztert, ez a diplomáciai olvadás első jele volt. Így azután Mindszenty 1971. szeptember 28-án Magyarországról a Vatikánba távozott, de ezt nem önszántából, hanem a pápa iránt fogadott engedelmesség okán tette meg. Az MSZMP feltételül szabta azt is, hogy a bíboros kérje a kegyelmet, de ezt nem tette meg: ragaszkodott ahhoz, hogy őt koncepciós perben ítélték el.
1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. Ezt Mindszenty szintén nehezen fogadta, megaláztatásnak vette, de az engedelmesség miatt elfogadta azt. Cserébe a kommunista magyar állam szabadon engedte a bebörtönzött papokat és más egyházi személyeket. Ezt követően az egyházjogilag magyar fennhatóság alá tartozó bécsi Pazmaneumba menekült, innen látogatott meg több, a szétszóratásban élő magyar közösséget.
Súlyosbodó vesebaja, valamint prosztatarákja miatt műtétet kellett végrehajtani Mindszentyn. A bécsi Irgalmasok Kórházában végzett műtét altatásából azonban 1975. május 6-án már nem ébredt fel. Holttestét – ideiglenesen – a mariazelli kegytemplomban temették el május 15-én. Sírfelirata magyarul így szólt:
„Ez a márványkő fedi most – míg a felszabadult haza földjébe megtérnek – földi maradványait Mindszenty Józsefnek, aki Csehimindszenten született 1892. március 29-én; pappá szentelték Szombathelyen 1915-ben, négy év múlva Zalaegerszeg plébánosa, 25 évre rá veszprémi püspök;
1945-ben esztergomi érsek, Magyarország bíboros hercegprímása. Helytállva Istenért, egyházért és szenvedő népéért, az elnyomó hatalom kétszer vetette fogságba;
1949-ben pedig életfogytiglani börtönre ítélte. Rabságából 1956-ban a szabadságharc kiszabadította, de miután a szovjet erőszak leigázta az országot, 15 éven át az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségén kapott menedéket. Engedelmességből vette magára a számkivetés nehéz keresztjét s aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja. Meghalt Bécsben 1975. május 6-án. Mindszenty József bíboros Magyarország prímása 1892–1975.
Élt és éljen a Szent Pannóniáért!”
És bár az utolsó magyar hercegprímás halála előtt azt kérte, addig ne hozzák haza hamvait, amíg szovjet csapatok vannak az országban („Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába!”), újratemetése még az utolsó szovjet katona távozása (1991. június 19.) előtt, 1991. május 4-én megtörtént. Esztergomi sírfelirata így hangzik:
„Az élet megalázta – a halál felmagasztalta. A Szent Római Egyház és a Coelius-hegyi Szent István templom presbiter-bíborosa, Magyarország utolsó hercegprímása, esztergomi érsek, az üldöztetés idején a leghűségesebb pásztor MINDSZENTY JÓZSEF 1892. márc. 29. – 1975. máj. 6. A háború viharában szilárdan helytállt, a zsarnoki hatalom megkínozta és börtönbe zárta. Hazájának száműzöttje lett. Az Anyaszentegyház engedelmes fia volt. Hőn szeretett hazájának becsületét mindhalálig erősítette. Máriacellben temették el, halála után 16 évvel hazahozták.
Itt békében nyugszik.”
A szentté (boldoggá) avatási procedúra során a bécsi érsek 1993-ban adta át az illetékességet az Esztergomi Egyházmegyének, pár hónappal később pedig a Szentszék rögzítette, nincs semmilyen gátló tényezője az eljárásnak (Nihil obstat). Az egyházmegyei eljárási szakasz 1994 márciusában indult és 1996 nyarán zárult le. A Vatikánban a Szentek Ügyeinek Kongregációja 1999 novemberében ismerte el az iratok hitelességét és az eljárás szabályszerűségét.
Hosszú idő után, 2016-ban történt újabb előrelépés, ekkor adják ki az egyházmegyei és vatikáni vizsgálatokat összesítő úgynevezett Positiót. 2018-ban felgyorsultak az események, a Kongregáció teológusai állást foglaltak az életszentség megvalósulásáról, amit ennek főpapi ülése 2019 januárjában egyhangúlag elfogadott. 2019. február 12-én Ferenc pápa dekrétumában kimondja:
ebben az ügyben és kérdésben teljesen bizonyos, hogy Isten Szolgája Mindszenty József, a római Anyaszentegyház bíborosa, néhai esztergomi érsek és Magyarország prímása a teológiai erényeket, a hitet, a reményt, az Isten és a felebarát iránti szeretetet, valamint a sarkalatos erényeket, az okosságot, az igazságosságot, a mértékletességet és a lelki erősséget, külön-külön és együtt véve hősies fokon gyakorolta.
A szentté (boldoggá) avatáshoz szükséges csodának a vizsgálata jelenleg is tart, hiszen arra a vonatkozó egyházi előírások szerint (lásd keretes írásunkat) csak az életszentség pápai kimondása után nyílik lehetőség. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (mely a kezdeményező Mindszenty Alapítvánnyal pertársaságra lépett) nevében Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek már jelezte, „nagyszerű lenne, ha az Eucharisztikus Kongresszust boldoggá avatás is kísérhetné”. A katolikus egyház Budapesten esedékes világtalálkozóját a járvány miatt egy évvel későbbre, 2021 őszére halasztották.
A szentté vagy boldoggá avatási szertartás során a pápa kijelenti, hogy az adott személy a mennyországban a megdicsőültek között van. A szentté avatás az egész világegyházra, míg a boldoggá avatás egy kisebb közösség (például ország, szerzetesrend) számára mondja ki a tisztelet kultuszát.
A procedúra jelenlegi alapjait VIII. Orbán pápa bullában fektette le 1625-ben. A jelenleg hatályos, 1983-ban Szent II. János Pál pápa által kiadott szabályozás is ezen elveket követi. Egyébként nagyban hasonlít egy bírósági.
A boldoggá avatáshoz vagy vértanúságra van szükség (életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről), vagy arra, hogy az illető hitvalló volt (hősies fokban gyakorolta az erényeket), utóbbi esetben szükséges egy csoda bizonyítása is. (Erről majd később.) Szentté avatáshoz vértanú esetében is szükség van csodára. (Az esetek szinte teljes egészében csodás gyógyulásról van szó, rendkívül ritka az egyéb csodajel.)
Az eljárás egy egyházmegyei és egy szentszéki szakaszra osztható.
Az illetékes egyházmegye az, ahol az illető elhunyt (ez átruházható oda, ahol a jelölt életének nagy részt töltötte, vagy ahol a bizonyítékok fellelhetők, Mindszenty esetében ezért volt szükség a bécsi érseki illetékesség átadására). Csodánál az illetékes egyházmegye az, ahol a csoda történt.
Az egyházmegyei szakasz
Az eljárást bárki megindíthatja az illetékes egyházmegyei püspöknél, ha az adott személy halálától eltelt 5 év. A kezdeményező (actor) erkölcsi felelőssége a hitvalló vagy vértanú mivoltról való bizonyosság, míg anyagi felelőssége az eljárás költségeinek vállalása. Az actor a megyés püspök jóváhagyásával posztulátort nevez ki, aki mint egy felperes ügyvéd szakértő képviseli az ügyet az egyházmegyei eljárás során.
A megyés püspök az eljárás megindítása előtt kivizsgálja, hogy a jelölt életszentségének/vértanúságának híre valóban elterjedt-e a hívek körében, kikéri a környező egyházmegyék püspökeinek véleményét, és értesíti a Szentek Ügyei Kongregációját. Ha a Kongregáció nem talál az eljárás megindítását akadályozó tényezőt, kiadja az úgynevezett Nihil obstat (Nincs ellenvetés) nyilatkozatot, a jelöltet ettől kezdve illeti meg az Isten szolgája megnevezés.
A megyés püspök bíróságot állít fel, melynek élén ő maga vagy egy általa kinevezett megbízott áll, ennek feladata a bizonyítékok beszerzése. Az ügyész (promotor fidei) felügyeli az eljárás törvényességét (egyházjogi szempontból), illetve ellenőrzi az összeállított dokumentáció teljességét. Régebben advocator diaboli (az ördög ügyvédje) néven is emlegették, hiszen neki feladata volt az is, hogy az ügy szempontjából nem vagy kevésbé kedvező tényeket is összegyűjtse. A jegyző az adminisztráció felelőse.
A hitvallóságról vagy vértanúságról szóló eljárási részben hiteles dokumentumok segítségével (levelezések, levéltári anyagok), továbbá tanúk meghallgatásával tárják fel az ügy minden részletét.
A teológus cenzorok, akiket hivatali titok köt, megvizsgálják a jelölt írásait – melybe kiadott és kiadatlan művek, levelek, önéletrajzok, naplók, beszédek is tartoznak – megvizsgálják, és teológiai szakvéleményt mondanak róluk.
A Történeti Bizottságba a megyés püspök történeti és levéltári szakértőket nevez ki, akik a fellelhető kapcsolódó dokumentumokat gyűjtik össze és jelentést készítenek róluk.
A dokumentumok összegyűjtése után az eljárás során a tanúk meghallgatásával folytatódik. Ők vagy szemtanúk (de visu), vagy olyanok, akik a jelölttel közvetlen kapcsolatban állóktól ismerték meg a tényeket (de auditu a videntibus). Ez a „közvetett” tanú a leglazább kapcsolat, olyan nem hallgatható meg, aki „hallotta olyantól, akik hallotta valakitől”.
Miután minden szükséges irat összeállt, „semmit el nem hallgatva az igazságból, még akkor sem, ha az kellemetlen vagy kényelmetlen lehet a jelölt életszentségére nézve”, lezárják a vizsgálatot, az így keletkezett irat az Archetipus. Ezt szöveghűen lefordítják általában olaszra (Transumptum). Ennek a promotor által lepecsételt és aláírt másolata a nyilvános másolat (Exemplar Publicum). A záró ülésen az egészet ünnepélyesen lepecsételik, egy példány megy az egyházmegyei levéltárba, egy pedig Rómába.
A szentszéki szakasz
A szentszéki szakaszban az actor személye nem változik, de a posztulátor egy római személy lesz. Hivatalosan nyitják fel az egyházmegyében lepecsételt iratanyagot, szükség esetén kéri annak kiegészítését, megvizsgálja a szabályszerűséget. Az iratanyag alapján állítják össze a relator felügyelete alatt a Positiót, mely egy vaskos kötet az eljárás összegzéséről. Nevét onnan kapta, hogy – ellentétben a több ezer oldalra rúgó Archetipussal – ezt le lehet tenni egy asztalra. Ezt egy kilenctagú teológusbizottság vizsgálja meg. Ők állítják össze véleményük belefoglalásával a Relatio et Vota nevű dokumentumot, mely a Positióval együtt egy héttagú bíborosi testület elé kerül. Ők minősített többséggel alkotnak véleményt a jelölt hitvallói vagy vértanúi mivoltáról, amit a prefektus a pápa elé visz. A regnáló pápa a főbíró, ő mondja ki Decretumban, hogy Isten szolgája hősies fokban gyakorolta az erényeket, vagy pedig életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről. A jelöltet ettől kezdve illeti meg a tiszteletreméltó jelző. (Mindszenty ügye itt tart.)
A csoda
Ezt követi egy feltételezett csoda hasonlóan két szakaszból álló orvosi kivizsgálása. A római posztulátor egy vice-posztulátort nevez ki, ő gyűjti össze a fellelhető információt, majd kérvényezi az egyházmegye illetékes püspökénél a csoda kivizsgálását.
A megyés püspök kinevez egy orvos szakértőt, aki a feltételezett csodával kapcsolatos orvosi vizsgálatot vezeti. Az orvos szakértő a dokumentumok (orvosi iratok) összegyűjtése után a feltételezett csodával érintett beteg gyógyításában részt vevőket is meghallgathatják tanúként.
Ezután ezt az iratanyagot is lezárják, lepecsételik, és megküldik Rómába. Ugyanaz az eljárás megismétlődik, mint a hitvallói vagy vértanúi szentszéki vizsgálatnál. A nem kicsi iratanyagról egy Positio super miro készül. Ha az érintett beteg még életben van, két, egymástól független felülvizsgáló orvos (ab inspectione) megvizsgálja őt, kiemelten arra a betegségre fókuszálva, melyből kigyógyult. Megállapítják az aktuális egészségi állapotát és a gyógyulás maradandó voltát. Szakértői jelentésüket egymástól függetlenül készítik el.
Az egész, feltételezett csodáról szóló dokumentáció ekkor kerül a Kongregáció mellett dolgozó orvosi bizottság elé, akik megvizsgálják, hogy a kérdéses eset tudományosan megmagyarázható-e. Ha nincs tudományos magyarázat, akkor egy héttagú teológus bizottság vizsgálja meg, hogy megtörtént-e a jelölt (tiszteletreméltó) kizárólagos közbenjárása. Ha a teológus bizottság úgy látja, megtörtént a jelölt közbenjárása, akkor erről is Relatio et Vota készül, amivel kiegészítik a Positio super mirót. Erről egy héttagú bizottság dönt, ami aztán a pápa elé kerül, aki kimondja a végső szót. Ezt követően készül el a Decretum a csoda hitelességéről és a Breve a boldoggá avatásról.
Ezt követően egy Compedinum készül az egész ügyet összefoglalva, ezt a Rómában tartózkodó püspökök és bíborosok kapják meg. Egy konzisztórium keretében véleményezik, majd a pápa kimondja, hogy a jelölt boldoggá, szentté avatható, az ezt tanúsító latin nyelvű dokumentum a Litterae Decretalis.
A végső lépés az ünnepélyes szentté vagy boldoggá avatási aktus (előbbit mindig a pápa végzi), az oltárra emelés.
Források:
- Magyar Katolikus Lexikon
- Magyar Kurir
- Mindszenty Alapítvány
- Wikipedia vonatkozó forrásai