- Január közepén a Jobbik szolidaritását fejezte ki a sztrájkoló sziléziai bányászokkal. Honnan a párt érdeklődése a lengyel gazdaság iránt?
- Ez egy teljesen természetes és alapvető érdeklődés. Attól, hogy EU tagok vagyunk, a volt KGST országai azóta is egyfajta "sorsközösségben" élnek, így Nyugat-Európa és Lengyelország mellett ugyanúgy figyelünk nem csak a Magyarországgal szomszédos államokra, hanem például Csehországra, a Baltikumra vagy épp a balkáni térségre. A lengyelekkel ugyanakkor egy közös ezer év köt minket össze, történelmi, kulturális, vallási értelemben is, tehát egyébként sem közömbös számunkra a lengyel nép sorsa. Ugyanakkor azt látnunk kell, hogy az EU a 2004-ben csatlakozott országokat sokszor másodrendű tagokként kezelik, és a régi tagországok kihasználják gazdasági erőfölényüket. A Lisszaboni-szerződés ennek egyik legjobb példája.
Korántsem tehetjük meg mi magyarok vagy Önök lengyelek azt, amit egy német vagy egy francia megtesz a saját gazdasági céljai eléréséhez. Ha mi kiállunk a saját élelmiszer önrendelkezésünk, feldolgozóiparunk szuverenitása mellett, ha ugyanolyan béreket szeretnénk Budapesten vagy Varsóban, mint mondjuk Berlinben akkor azonnal falakba ütközünk és majd megmondják nekünk Brüsszelben, hogy mit miért nem tehetünk meg és ezt fogadjuk el. A később csatlakozott népek sokkal kiszolgáltatottabbak, gazdaságilag és politikailag is és ezért fontos számunkra, hogy ez a közép-kelet európai régió sokkal szorosabbra fűzze egymással a viszonyait minden területen, így vehetjük fel hosszútávon a versenyt a nyugat európai államokkal.
A Jobbik ezért dolgozik nap, mint nap. Nekünk a brüsszeli elvárások és iránymutatások nem írják felül a magyar érdekeket és azt szeretnénk, ha a lengyelek is így tennének és szorosan együttműködve már jóval könnyeben elérhetnénk céljainkat, vagyis népeink gyarapodását.
- Ön 2014-ben az Európai Parlamenti választáson a Ruch Narodowy listáján indult jelöltként. Honnan származott ez a rendhagyó ötlet, hogy egy másik országban induljon ezen a választáson?
- 2014 januárjában Szczeczinben tartottunk egy rendezvényt közösen a Ruch Narodowy elnökével, Robert Winnickivel, ahol ő maga vetette fel ezt az ötletet. Nekem nagyon megtetszett, mert egyrészt nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy magyarként egy lengyel listán szerepelhetek, másrészt pont azt láttam ebben a javaslatban, hogy ez már egy olyan konkrét lépés volt (még ha a szimbolikus ereje nagyobb is volt), mint amilyeneket a jövőben szeretnék megvalósítani. Hogy ne csak beszéljünk a lengyel-magyar dicső közös múltról, barátságról, hanem konkrét programokat szervezzünk a jelenben, vegyünk részt aktívabban egymás életében, hozzunk létre közös szervezeteket, tehát hogy valóban úgy éljük meg egymás barátságát a mindennapokban, mint ha testvérek lennénk. Jóban és rosszban egyaránt! Ezért is hozunk most létre Magyarországon egy civil szervezetet, amelynek az lesz a neve, hogy "Mindig Együtt". A tervek szerint ugyanezt megcsináljuk itt Lengyelországban is "Zawsze Razem" néven.
- Hogyan látja a lengyel-magyar kapcsolatot napjainkban?
- Őszinte leszek. Sajnos még mindig csak protokoll szintűek, formálisak a politikai mezőben. A nagypolitika színterén megpróbál mindkét fél a múltból élni, egymásra licitálunk a szimbolikus gesztusokban, de igazi, átütő erejű programok döntések sajnos még mindig nem születnek és én ezt érzem a magyar parlamentben is a mindennapokban. A jövő azonban sokkal reményt keltőbb, mert a két ország fiataljai már mintha kikalandozták volna magukat szerte a nagyvilágban és most újra fölfedezték egymást. Ebben az internetnek óriási szerepe van. A fiatalok többnyire itt veszik fel először a kapcsolatot egymással, itt ismerkednek meg. Majd jönnek a lengyelországi és magyarországi közös programok, nyaralás, síelés, fürdőzés, borozás, koncertek, kirándulások és most már a politikai rendezvények is. Például rengeteg magyar érkezik évről évre a varsói függetlenségi menetre, ahol újabb és újabb barátságok köttetnek, még inkább megismeri mindkét fél a másik gondolkodását, történelmét és közös dolgainkat.
A magyarok kezdik ismét fölfedezni a lengyelországi magyar vonatkozású kegyhelyeket és történelmi gyökereket. A foci pedig egy külön kategória! Szinte nincs olyan magyar szurkolótábor, akinek ne lenne egy lengyel szövetséges tábora, mint pl. Újpest-Pogon Szczecin, Ferencváros-Słask Wrocław, Debrecen-Stal Rzeszów stb. És ezek a szurkolók később kiviszik majd gyermekeiket családjaikat is a másik országába, tehát őrzik tovább a barátságot a majdani generációk számára is! Nem túlzás azt állítani, hogy például szurkolói szinten sokkal élőbb és valóságosabb a lengyel-magyar barátság, mint politikai téren. Én azért dolgozok, hogy a politikai relációban is ismét olyan mélyek és őszinték legyenek a lengyel-magyar kapcsolatok mint a civil szférában.
- Lengyelországban nagyon népszerű lett az a parlamenti felszólalása, melyben a sportesemények biztonságáról értekezett és védelmébe vette a futballszurkolókat. Ebben a beszédében Ön többször is a lengyel stadionokra hivatkozott és a lengyel lelátókon uralkodó hangulatot említette példaként. Honnan ered az érdeklődése a lengyel futball iránt?
- Egy közép-kelet európai focidrukker előtt nem lehet ismeretlen a lengyel lelátók fantasztikus hangulata, a lengyel szurkolók elképesztően kreatív, látványos és irigylésre méltó koreográfiai. Nekem sem voltak azok, de nagyon sok idő eltelt, míg sikerült személyesen is jelen lennem egy-két stadionban és ahogy azt sejtettem előre, páratlan élmény volt. A felszólalásom célja éppen az volt a sporttörvény vitájában, hogy a magyar szabályozás ne legyen szigorúbb, mint a lengyel és nálunk is lehessen ugyanolyan hangulatot varázsolni, mint az Önök stadionjaiban! Amint időm és lehetőségem lesz, ismét menni akarok lengyel meccsekre. Mondjuk legszívesebben egy lengyel-magyar válogatott mérkőzést szeretnék már, ahol mindkét nemzet legjobb szurkolói csoportjai valami nagyon látványos, közös koreográfiát mutatnak be, de remélem hamarosan eljön ez is.
- Egy picit a futballnál maradva, azt tudja-e, hogy Bydgoszcz futballklubjának, a Zawiszának a neve Zawsisza Czarnynak állít emléket, akit Magyarországon Cserni Szávaként, Luxemburgi Zsigmondnak a lovagjaként ismernek. És egy másik kujáviai város, a Bygodszcztól délre fekvő Inowrocław városának védőszentje pedig Hedvig lengyel királynő, Nagy Lajos magyar király lánya. Ők ketten milyen helyet foglalnak el a magyar történelmi emlékezetben?
- Cserni Szávát nem ismerik annyian, hiszen ő nem volt uralkodó, de azok akik történelemmel foglalkoznak, különösen a lengyel-magyarral, nekik ezek alapvető ismeretek. Én sem tudtam, hogy egy lengyel futballklub a nevét viseli, ez nagyon megtisztelő és köszönöm az információt! Hedvigről már mindenki tud, hiszen a lengyel és magyar uralkodói családok között számos házasság és egyéb rokoni szál létrejött. Hedviget azért is ismerik többen, mert II. János Pál avatta szentté nem is olyan régen és ez mindkét nép számára hatalmas dolog volt; ellenben én eddig úgy tudtam, hogy Hedvig csak a Dunakanyar védőszentje. Viszont azért érdekes, hogy Magyarországon Hedviget mindenki Krakkóhoz köti, mert ott élt és uralkodott, illetve jól ismert, hogy a litvánok keresztény hitre térítésében milyen szerepe volt. Tehát az, hogy Inowrocławnak is védőszentje, ez megint csak egy új és érdekes információ, köszönöm!
- Minden évben magyar zarándokok ezrei keresik fel Czestochowában a Jasna Góra-i kolostort. Ez a hely miért fontos a magyaroknak? Van valami különös magyar vonatkozása?
- Minden kegyhely nagyon fontos a hívő magyarságnak, de Czestochowa azért is, mert a Jasna Góra-i kolostort 1382-ben a Magyar Pálos Rend alapította, így a szó pozitív értelmében egy kicsit magunkénak is érezzük. De nem csak a magyar alapítás miatt van ez így, hanem mert XVII. században a törökellenes felszabadító hadjáratban a magyaroknak is a Fekete Madonna volt a jelképük. Szóval ezen a helyszínen is igen mély és élénk a lengyel és a magyar közös történelem. A szentkép másolata számos magyarországi ferences templomban ott van a mai napig, szóval nekünk magyaroknak nagyon fontos Czestochowa. Én is most készülök márciusban oda, mert a feleségem még nem járt ott és már nagyon szeretném neki megmutatni! De fontos megjegyeznem, hogy számunkra ugyanilyen fontos a Szent Kereszt hegy (Swięty Krzyż), amelyen az apátságot első szentkirályunk fia, Szent Imre alapította.
- Milyen példákat, milyen jó ötleteket tud eltanulni Lengyelország a magyaroktól? Mire érdemes odafigyelnünk a mai Magyarországon?
- Nehéz jó példákat vagy ötleteket mondani, hiszen minden országban más és más megoldások lehetnek jók ugyanazon bajokra. Ami talán közös ügy lehet: a devizahiteleket meg kell szüntetni és nem szabad engedni, hogy az elszabadult árfolyamok miatt a bankok a lakosságra terheljék a különbözetet. Ezt Magyarország megtette, noha nem egészen úgy, ahogy a Jobbik szerette volna.
Ami most közös ügy, az az ukrán-orosz konfliktus kezelése! A Jobbik álláspontja és remélem hogy Magyarország egészének nevében beszélhetek, hogy ez a konfliktus valójában egy amerikai-orosz konfliktus, amelynek csak a színterét adja Ukrajna. A mi országainknak az egyetlen jó döntés, ha a béke és a semlegesség oldalán állunk, vagyis nem avatkozunk be egyik fél ellen vagy mellet sem. Az az EU-s vagy NATO tagállam aki ebbe beleavatkozik, csak veszít rajta. Miközben nekünk nincs semmi közünk ehhez a konfliktushoz. Ami a lengyeleknek és a magyaroknak is fontos kell, hogy legyen, azok egyedül a saját, Ukrajnában élő kisebbségeink védelme, akiket egyébként aránytalanul magas létszámban soroznak be az ukrán hadseregbe, hogy harcoljanak egy olyan államért, amely évtizedek óta megalázza és elnyomja őket. Ez felháborító!
S, hogy mire kell figyelni nálunk? Hogy milyen pusztítást végzett a nyugati liberalizmus a rendszerváltás óta szellemi és gazdasági téren egyaránt, s ugyanez persze megvan Lengyelországban is, csak kisebb mértékben. Mi most egy átmeneti időszakban vagyunk, ezért a változásokat érdemes figyelni, hogy mi és hogyan zajlik Magyarországon. Tanúi lehetnek egy politikai garnitúra lassú, de biztos bukásának, amibe éppúgy benne van a Fidesz, mint az MSZP. Azok, akik levezényelték az 1989-90-es rendszerváltást, a rablóprivatizációt, a mezőgazdaságunk és feldolgozóiparunk tönkretételét, mára végérvényesen hitelüket vesztették a végeláthatatlan és gátlástalan korrupció miatt, hogy egyebeket ne említsek.
A Jobbik politikájára szerintem érdemes lesz azoknak odafigyelni, akik érdeklődnek a közélet iránt és a mainstream médiának nem hisznek el feltétlenül mindent, mert jelenleg mi vagyunk azok, akik ha nem is tökéletes, de megfelelő válaszokat adunk korunk kihívásaira, legyen az gazdasági, társadalmi vagy kulturális eredetű.
- Végül ismét a Jobbikról kérdezem. Az Önök pártja egyrészről egy sokat bírált, mások által folyamatosan vitatott, ellentmondásos, ráadásul relatív igen fiatal politikai csoportosulás. Másrészről ugyanakkor a támogatottságuk azt mutatja, hogy sokan szimpatizálnak Önökkel és biztosan nem véletlen, hogy Magyarországon egymillió ember - főként a fiatal generáció - egyetért Önökkel. Ez a támogatás betudható annak, hogy Magyarországon az ifjúság ennyire ellene vannak az egész politikai elitnek?
- Nem kifejezetten a politikai elit ellen vannak, hanem azok ellen akiknek részben sorsuk is köszönhetik. Fontos kiemelni, hogy pontosan az én generációm az, aki igazán vesztese a rendszerváltásnak! A többi párt ezzel a problémával nem tud mit kezdeni és talán nem is akar, mert ők nem hogy gátjai, hanem részesei, generálói voltak ezeknek a folyamatoknak. A Jobbik pedig nagyon határozottan nevén nevezi a problémákat, de nem pusztán annyiból merül ki a mi politikánk, hogy elmondjuk mi a rossz és megnevezzük a felelőst, hanem minden egyes kritikai észrevételünk mellé, azonnal odatesszük a megoldási javaslatainkat is! Ez az embereknek egyre inkább tetszik. Senki nem hisz már azoknak a liberális újságíróknak, akik még mindig ott tartanak, hogy mi nácik meg fasiszták vagyunk. Mindenki tudja, hogy ez nem igaz, csak mi úgy képviseljük a magyar érdekeket, ahogy azt mások nem merik! Őszintén, határozottan, következetesen és ami a legfontosabb, hogy előttünk nincsenek tabu kérdések.
Egy friss közvélemény kutatás szerint, már 27 %-os a támogatottságunk! Soha ilyen közel, mindössze 13 százalékra nem voltunk még a Fideszhez és soha ilyen magasan nem mértek még minket. Ez visszaigazolja az eddigi politikánkat, hitet ad a munkánkhoz, de ugyanakkor felelősséget ró ránk. Szeretnénk már most felnőni ahhoz a feladathoz, hogy 2018-ban a Jobbik fog kormányt alakítani Budapesten...
az eredetiből fordította: Szabó Balázs