Mit üzen a kazánadó?

Az Orbán kormány valószínűleg a kazánokra is kiveti a termékdíjat, tovább nehezítve a háztartások függetlenedését.

Két érdekes szempont szerint érdemes megközelíteni az információt; egyrészt hű képet kaphatunk a Fidesz törvényalkotási metódusáról (vö.: salátatörvény), másrészt ez is tökéletesen passzol a kormány egy pillérre támaszkodó energiapolitikájába.
 
A kazánok körüli helyzet egyébként zavaros, de emlékezhetünk, hogy a napelemekre kivetett környezetvédelmi termékdíj kapcsán is nehezen tisztult ki a kép. 
 
Azon készülékek után kell majd a termékdíjat fizetni, amelyek elektronikus vezérléssel rendelkeznek, azonban a modern kazánok esetében ez a sztenderd. Ebben a formájában a fizetési kötelezettség 57 forinttal terheli meg a kazánok árát, és ha a forgalmazók ezt a plusz költséget áthárítják, akkor a fogyasztói ár egy 120 kilogramm súlyú berendezés esetében majdnem 7000 forinttal növekszik meg.
 
Azonban a jogszabály értelmezése mentén komoly problémák adódtak. Ugyanis egyelőre nem világos, hogy a kazánok szerelvényei után is meg kell fizetni ezt a sarcot (például: szivattyú, hűtő, hőszivattyú, mérőműszere, termosztát), vagy ezek kivételnek számítanak. Arról sincs pontos információ, hogy vajon a kazán teljes súlya, vagy csak a beépített elektronikai alkatrészek súlya után kell fizetni. Ez nyilvánvalóan nem mindegy, már csak anyagiak miatt sem.
 
A szakmai szervezetek által is kért hivatalos állásfoglalás azonban egyelőre várat magára.
 
Viszont nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy ezzel a lépéssel az Orbán kormány továbbra is a megújuló energiaforrások, azaz a háztartások hálózattól történő függetlenedése elé gördít akadályokat.
 
Ez veszélyes játék, mert a paksi atomerőmű bővítése önmagában nem lesz képes ellátni energiával az országot, az energiabiztonság minél szélesebb kiterjesztéséhez, illetve hazánk importigényének visszaszorításához elengedhetetlenül fontos, hogy támogassuk (jogszabályokkal, adókedvezményekkel) az alternatív megoldásokat.