... de A Galaxis őrzőit azért még így sem sikerül lenyomnia humorban. Persze ezzel a kijelentéssel nyilván legalább annyian egyetértenek, mint ahányan nem. Már csak azért is, mert – egy gyakori szólásmondás után szabadon - ahány ház, annyiféle humor. A Deadpoolban akad mindenféléből bőven.
A szuperhős ember-alteregóján, azaz Wade-en ugyanis szabad- és mocskosszájúságában talán csak csaja, Vanessa tesz túl; aztán ott van Wade egy alkalmi lakótársa, az exkokszos és vak néni, aki a függőségével és a látásával a humorérzékét nem veszítette el, és ugyebár maga Ryan "Jóseggű" Reynolds, aki Deadpoolként nemcsak kiszól a közönségnek, figyelmen kívül hagyva a színház-és filmvilág "negyedik falként" aposztrofált tulajdonságát, hanem egy rakás (szuperhős)filmmel kapcsolatos kritikáját is megfogalmazza, áthallásokban létrejövő crossovereket építve így a sztoriba. (A saját 2011-es Zöld Lámpás-karakterétől a Pókemberig sok kollégáját pellengérre állítja.)
De mi is a sztori?
Adott Wade Wilson nevű főszereplőnk, akinél épp élete legjobb szakaszában – értsd: hatalmas szerelem, eljegyzés, effélék – diagnisztozálnak nagyon csúnya és gonosz, magyarul sok áttétes rákot. Emberi méltósága és férfiúi büszkesége ebben a helyzetben arra kényszeríti, hogy megkímélje szerelmét a szenvedései végignézésétől, így inkább lelép, és némi rágódás után végül úgy dönt, jobban utánanéz annak a speciális kezelésnek, amelyet a törzshelyén ajánlott neki egyszer egy, a kocsmafüst rejtélyes homályába burkolózó kétes alak.
Így kerülünk valami ex-raktárépületre emlékeztető, a kiégés szélén álló, így baljósan villogó neoncsövekkel felszerelt, beázott, némileg-kitört-ablakú épületbe, ahol láncravert és általában nem túl reménykeltő állapotban lévő embereket (?) kezelnek. És így fogják kezelni a mi Wade-ünket is, válogatott kínzásokkal. Aminek az lesz a vége, hogy kigyógyul a rákból és szuperképességei lesznek, cserébe viszont az arca örökre elcsúful – mint haverja fogalmaz: úgy néz ki, mintha Freddy Krueger közösült volna egy domborzati térképpel. És még egy fontos következménye lesz a kezelésnek: Wade – azaz most már Deadpool – bosszút esküszik a kezelését vezető Ajax ellen, mi több, be akarja vasalni rajta az ígéretét, miszerint visszaváltoztatja az arcát olyanra, amely nem alkalmas a nyugalom megzavarására.
A film további részének cselekménye tulajdonképpen ennyiből áll – így a végkifejletig, amelyről egy valamire való kritikában nyilván nem eshetik szó, egy rakás ember veszti fejét, és az Ajax megtalálásáért vívott harcba aztán további Marvel-hősök is bekapcsolódnak.
Abszolút szórakoztató, látványilag kifogástalan, jól koreografált tehát a Deadpool-film, amelyben a filmzene sem csak az aláfestést szolgálja, ellenben jócskán hozzátesz a sokdimenziós élményhez – és helyenként szintén a humor forrásaként operál. Alapvetően viszont mégis csak azért vicces igazán, mert nem akarja magát túlmisztifikálni. A korhatár-besorolás (16-os karika) a vulgaritás és a szétloccsanó agyvelők miatt teljesen jogos, de haverokkal mozibamenős vagy akár randizós filmnek is tökéletes.