A csatáról sok forrás maradt hátra, magyar, európai és török szerzők tollából. Utóbbiakat Thúry József fordította le és adta közre a 19. század legvégén. Az egyik leghitelesebb leírást Brodarics István készítette közvetlenül az ütközet után, aki a csatavesztés okául a magyarok közötti széthúzást jelölte meg. A szerző végigkövette az eseményeket a készülődéstől egészen az ütközetig, majd megírta, hogy mi történt a csúfos vereség után. Nem volt elég, hogy a csatamezőn több ezer magyar katona halt meg. Menekülés közben a királyon kívül a püspökök közül elpusztult Szalkai László esztergomi érsek, Tomori Pál* kalocsai érsek, a had fővezére, Perényi Ferenc váradi püspök, Móré Fülöp pécsi püspök, Paksi Balázs győri püspök, Csáholi Ferenc csanádi püspök, Palinay György boszniai püspök. A bárók közül: Zápolya György szepesi gróf, a had második vezére, Drágffi János országbíró, Országh Ferenc főkamarás, Korlátkői Péter és Trepka András főajtónállók, Horváth Simon királyi főpincemester, Szécsi Tamás, Perényi Gábor, Sárkány Ambrus, Pálóczi Antal, Czetrini Mátyás, Frangepán* gróf, Bánffi Zsigmond, Hampo Ferenc, Bathiányi János, a cseh Schlick István és még sokan mások, csehek és morvák. Valamennyi ágyú, azok is, amelyek a csatában voltak, és azok is, amelyek részben a táborban, részben a hajókon maradtak, az ellenség kezére jutottak.
Vérengzés és fosztogatás
Augusztus 30-án a foglyok közül is ezerötszázat, nagyrészt főnemeseket lefejeztek a török táborban. Brodarics szerint nagyon kevés foglyot hagytak életben, főleg azokat, akiktől Szulejmán szultán és Ibrahim basa információt tudott szerezni. Éjjel és a csatát követő napon az ellenség a környező vidéken gyorsan szerteözönlött és mindent elpusztítottak, amit találtak. Nem kegyelmeztek a helybélieknek nemre, korra, vallásra való tekintet nélkül mindenféle iszonyatos és kegyetlen dolgot műveltek a szerencsétlen néppel. Az ellenség egészen a Balatonig haladt előre, miután felperzselte Pécs városát: úgyhogy csak a vár és a híres-nevezetes templom maradt épen.
Szapolyai késedelme
A történészek sokszor felhánytorgatják, hogy Szapolyai direkt nem ért oda időben. Brodarics viszont úgy értesült, hogy a vajda serege éppen a csata előtt ért Szegedre az erdélyi seregekkel, sajnos a had nem tudott gyorsan előrehaladni. Állítólag Szapolyai maga szekérre ült, és pár emberével a királyhoz sietett, hogy akár egyedül is ott legyen a csatában, mert tudomására jutott, hogy semmiképpen sem fogják elhalasztani. Más csapatok is elkéstek az ütközetből, voltak, akik Székesfehérvárnál, mások Győrnél értesültek a csatavesztésről.
Menekülő királyné
Mária királyné, II. Lajos Habsburg származású felesége nem férjét siratta, sokkal inkább a menekülésre gondolt. Összepakolta a budai vár kincseit és a veszprémi püspökkel és Thurzó Elekkel meg a pápai követtel Pozsonyba menekült. Holmiját nagyrészt a Dunán szállították utána, ezekből azonban sok - a nagy rakomány miatt - elsüllyedt.