A magyar menekültjog a menekült, az oltalmazott, a befogadott és a menedékes státusát ismeri. A menekültügyi eljárás célja annak megállapítása, hogy a menedékkérelmet előterjesztő jogosult-e a menekült- vagy oltalmazotti státusra, illetőleg esetében a visszaküldés tilalma fennáll-e. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény szerint
Magyarország menekültként ismeri el azt a külföldit,
aki faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatti üldöztetése vagy az üldözéstől való megalapozott félelme miatt származási országán kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni. A menekültstátus visszavonásig vagy lemondásig illeti meg a menekültként elismert embert.
Oltalmazottként Magyarország kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit,
aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy országába történő visszatérése esetén (például a hazájában dúló polgárháború miatt) súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja származási országa védelmét igénybe venni. Az oltalmazotti státust a menekültügyi hatóság hivatalból legalább ötévente felülvizsgálni köteles.
Ha az elismerését kérő származási országában faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt üldöztetés veszélyének, halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja, nem lehet visszaküldeni származási országába. Ilyenkor a külföldit befogadottként ismerik el.
A menedékes ideiglenes védelmi kategória, az ország területére tömegesen menekülők csoportjába tartozó emberre vonatkozhat, vagyis nem szinonimája sem a menekültnek, sem a menedékjogot kérőnek. A menedékes státust az Európai Unió Tanácsa vagy az Országgyűlés döntése alapján adhatják meg, ha olyan nagy tömegben érkeznek menekülők az országba, hogy nincs lehetőség a menedékjogi eljárás egyéniesített lefolytatására és azonnal rendezni kell a helyzetüket.
A magyar jog nem ismeri a "bevándorló" fogalmát, az a korábbi, 1993. évi törvény szóhasználata volt, a 2007-es törvényben már felváltotta a "letelepedett" kifejezés. Ugyancsak nem létezik a magyar jogszabályban a "migráns" és az "illegális migráns" kifejezés sem, köznyelvi értelemben azokat az embereket értik alatta, akik rövid vagy hosszú távú tartózkodás céljából mennek a származási országukból egy másik országba.