A kutatásban 8 ország (Lengyelország, Németország, Portugália, Spanyolország, Magyarország, Olaszország, Csehország és Ausztria) 2007-2013-as időszakban kifizetett vállalkozásfejlesztési támogatásait vették górcső alá, különös tekintettel a nagy cégeknek adott pénzekre.
A vizsgált időszakban ezek az államok összesen mintegy 4,6 milliárd eurónyi brüsszeli forrást költöttek nagyvállalati projektek finanszírozására, ez az összes vállalkozói támogatás 13 százaléka volt. Ebből az összegből nagyjából 2800 cég 4500 beruházására jutott pénz.
A nyolc országban átlagosan a támogatott nagy cégek 40%-a volt hazai, további 29% pedig hazai bejegyzésű, de számos más államban is jelen levő multinacionális cég. Magyarország gyakorlata azonban jelentősen eltér ettől. Nálunk a nagyvállalatoknak szánt uniós források
kétharmadát külföldi multiknak osztották ki.
Ennél még tanulságosabb, hogy a KMPG megvizsgálta a támogatott beruházásokat is, és arra jutott, hogy legalább egyharmaduk
az uniós dotáció nélkül is megvalósult volna,
sőt számos olyat is találtak, amelyet az adott vállalatnak mindenképpen muszáj volt elvégeznie. A kutatók szerint ugyanis
nehezen elképzelhető, hogy komoly multinacionális cégek ne tudnának finanszírozást állítani egy-egy projektjük mögé.
A maradék kétharmad nagy része is szerepelt a támogatott cég közép-vagy hosszú távú tervei között, tehát az uniós forrás nélkül is előbb-utóbb megvalósult volna. Ezt támasztja alá az is, hogy a vállalati vezetőkkel folytatott beszélgetésekből kiderült: a projektek megvalósításáról szóló döntések elsöprő többségénél (83%-ánál) nem szerepelt a legfontosabb érvek között, hogy megkapják-e a támogatást.
Magyarul az uniós források nagy része
nem azoknak a cégeknek jutott, akiknek feltétlenül szüksége lett volna a pénzre, hanem azoknak a dolgát könnyítette meg, amelyeknek amúgy is van.
Ez első blikkre is igazságtalannak tűnik, de nem is ez az igazán nagy baj.
Hanem az, hogy a EU-s támogatási rendszert egyszerűen nem erre találták ki. A brüsszeli pénzeknek a gazdaság élénkítését kellene szolgálnia. Ha azonban egy beruházás – teremtsen bármennyi munkahelyet is, növelje bármennyivel is a GDP-t – az uniós források nélkül is szinte biztosan megvalósult volna, akkor
az erre adott összeg valójában ablakon kidobott pénz.
Hiszen a projekttel járó pozitív hatások akkor is jelentkeztek volna, ha az Unió egyetlen eurót se költ rájuk.
Az elemzés a 2014-2020-as támogatási ciklusra sokkal nagyobb körültekintést, és a kis és középvállalkozásokra való nagyobb odafigyelést javasol.
Amikor még a kormány sem elégedett
Az uniós források elosztása az az igen ritka terület, amelyen a kormány sem elégedett önmagával. Igaz, jelentősen megkönnyíti az önkritikát, hogy a támogatási ciklus első fele balliberális kormányok idejére esett, így a Fidesz nem egyedül viseli a felelősséget. Az uniós forrásokról szóló hétfői parlamenti vitanap során Lázár János ugyan egyenesen „bravúrnak” nevezte a 2013-as intézményrendszeri átalakítást, és azt, hogy a lehívható összegek 100%-át sikerült elnyerni – ám kénytelen volt hozzátenni azt is:
"sok projektnek nem látjuk a célszerűséget, a fenntarthatóságát"
A jobbikos Bana Tibor szerint 2010 előtt és most is helytelenül használják fel a brüsszeli forrásokat. A politikus szerint a "presztízsberuházások, látványberuházások” helyett a munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő beruházásokat kellene középpontba állítani, és sokkal több forrást kellene biztosítani a kis-és középvállalkozásoknak.
Az LMP szerint a fő baj az, hogy a brüsszeli pénzekből megvalósuló beruházások nagy része „semmit sem lendített a gazdaságon”. Schmuck Erzsébet hangsúlyozta, hogy olyan struktúrákra volna szükség, amelyek nem termelik újra a mai súlyos problémákat, ám ezek még kialakulni se kezdtek.