Hajlamosak vagyunk a magyar egészségügy helyzetét a kórházak állapotával összekapcsolni, azonban a problémák már az alapellátás szintjén tapasztalhatóak. Sőt, talán a háziorvosok hiánya nagyobb kockázatot jelent a lakosság számára, hiszen az alapellátást többször vesszük (vennénk?) igénybe, mint a kórházi gyógyítást.
A leselkedő veszélyt az Orbán-kormány is észlelte, és csakúgy, mint tavaly, az idén is letelepedési, illetve praxisvásárlási támogatásokkal próbálja a leendő háziorvosokat, fogorvosokat a tartósan betöltetlen praxisokba csábítani. Az Országos Alapellátási Intézet (OALI) honlapján megtalálható nyilvántartásból kiderül, hogy hazánkban
több mint 200 üresen maradt praxis van
(a lista folyamatosan változik, az mno.hu-t az Országos Egészségügyi Pénztár egy hete még arról tájékoztatta, hogy az aktuális adat 238), még úgy is, hogy az idén - az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) adatai szerint,
szeptember 30-ig 58 háziorvosi és 20 fogorvosi praxis került betöltésre.
Gyorsan tegyük hozzá, mindössze.
Pedig lenne rá pénz, az idei költségvetésben 500 millió forintot különítettek el erre a célra, de így is csak a praxisok 15 százalékát sikerült feltölteni.
Tavaly sem mutathatott fel nagyobb sikert az Orbán-kormány a támogatási rendszerével:
összesen 46 pályázat érkezett, amelyből 38 pályázóval került megkötésre a támogatási szerződés, ebből 24 praxis található kedvezményezett járás területén.
S, ahogy valószínűleg idén, úgy 2014-ben sem használták fel a rendelkezésre álló teljes keretösszeget.
Jellemző ugyanakkor az is, hogy Lukács László György, a Jobbik egészségügyi szakpolitikusának írásban feltett kérdésére válaszolva Rétvári Bence államtitkár a néhány tucat betöltött praxist sikerként aposztrofálta.
Mi lehet az oka ennek az egyre vészesebb háziorvos hiánynak?
A megoldás nyilvánvaló módon rendszerszintű szemléletet, beavatkozást igényel, ugyanakkor látni kell azt is, hogy a probléma nem új keletű jelenség;
hihetetlennek tűnik, de Magyarországon (vö.: az Európai Unióban) vannak olyan települések, ahol több mint 10 éve nincsen háziorvos,
de például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelenleg is 40 praxis betöltetlen.
Pedig a letelepedési támogatás szabad-felhasználású, azt vesz belőle az orvos, amit akar, igaz szerződésben kell vállalnia, hogy 4 évig az adott településen marad.
Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének (Fakoosz) elnöke a Magyar Nemzetnek korábban úgy nyilatkozott,
pusztán ettől az intézkedéstől nem várható, hogy megoldódjon a betöltetlen praxisok helyzete. Szerinte nincs elég orvos Magyarországon, a fiatal, motivált szakemberek inkább külföldre mennek
- utalt Selmeczi a már hivatkozott rendszerszemléletre.
Egyrészt csökkenteni kellene a fiatal orvosok elvándorlását, pályaelhagyását, amihez nem elég pusztán a fizetések növelése. S itt azt is alá kell húzni, hogy nem elegendő csak az állami ösztönzőre hagyatkozni,
az önkormányzatoknak is muszáj aktív szerepet vállalnia,
annak érdekében, hogy úgymond magukhoz csalogassák az orvosokat.
Az OALI honlapján is találhatunk olyan ajánlatokat, amelyekben például az önkormányzatok
praxisvásárlási támogatással, jogi támogatással, könyvelési szolgáltatással, adótanácsadással, marketing támogatással, internet-megjelenéssel „kampányolnak”, de még névjegykártya, okostelefon, üzemanyagkártya is járna a betöltetlen praxis mellé.
Mindez tehát egy teljes paradigmaváltást feltételez, viszont akárhogy is, de minél gyorsabban meg kell oldani ezt a problémát, ugyanis az idő nem nekünk dolgozik.
Mint, ahogy arról korában beszámoltunk, a szegedi önkormányzat humán közszolgáltató irodájának adatai szerint jelenleg
31 házi gyermekorvos dolgozik a csongrádi megyeszékhelyen. Közülük a fele már nyugdíjas korú. Kilencen 61 és 65, négyen 66 és 70 év közöttiek, míg két orvos már betöltötte a 71 éves kort is.
Az Alfahír Szőreg kapcsán foglakozott az egyetemi város alapellátási helyzetével. Emlékezetes, hogy idén májusban a szocialista városvezetés veszni hagyta a szőregi gyermekorvosi praxist. Az önkormányzat döntése 500 családot érintett, az indoklás szerint ugyanis nem éri meg az erőfeszítés (sic!), mert nincs olyan gyermekorvos, aki a nyugdíjba vonuló kollégát pótolná.
Mint látható, radikális, a teljes rendszerre vonatkozó változtatás nélkül, komoly krízis alakulhat ki az alapellátásban.