"Halott várost csinált a polgármester Nagykállóból" - EU-s százmilliók nyomában

Juhász Zoltán, Nagykálló fideszes polgármestere onnan lehet ismerős a közvélemény számára, hogy ő az a polgármester, akinek a településén zajló gyanús folyamatokról is csak a Sargentini-jelentés és Soros György jutott eszébe 2018 októberében az N1TV kamerája előtt. Az akkor magából kikelve vádaskodó fideszes politikus portáján azóta sem mennek sokkal jobban a dolgok, és százmilliós európai uniós támogatások tűnnek el indokolatlan vagy enyhén szólva is megkérdőjelezhető beruházásokra.

Amikor arról értesülünk, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városban továbbra is minden látható eredmény nélkül tűnnek el a megállítandó Brüsszelből érkező eurómilliók, a településen már otthonosan mozgó N1TV-vel karöltve kocsiba pattanunk, és meglátogatjuk a kistérségi központot.

A több mint kétórás út alatt tévés kollégáink korábbi videójával hangoljuk magunkat arra, mi is vár majd ránk:

!(youtube-video://qx1S4j5v5JE)

Célba érve egy forgalmas, de a főutcától valamivel kijjebb már kifejezetten csöndes, álmos vidéki városban találjuk magunkat.

Első utunk rögtön Nagykálló nem éppen legelőkelőbb városrészébe, az Akácos úti cigánysorra vezet.

Welcome to the jungle

Itt található ugyanis az a roma közösségi ház és kulturális központ, amit még nyolc évvel ezelőtt adtak át, 553 millió forint európai uniós támogatásból. A Nagykállói Hírmondó 2011 májusi száma hosszan sorolja, milyen előnyökkel is jár majd a környéken lakók számára a lelakott parasztházból főnixmadárként újjászülető létesítmény, ahol a közösségépítés mellett a "kisebbségi érdekek érvényesítése" játssza majd a főszerepet. A promóciós cikk külön kiemeli, mekkora hangsúlyt fektetett az önkormányzat arra, hogy a központ környezetét is rendbe tegyék:

"Szeretnénk,  ha  a  programok, foglalkozások mellett, a közösségi házhoz tartozó földterület is egy virágzó kertté válna, mely gyümölcseivel megtermelheti a közösségi élet - esetleges közösségi főzések - alapjait is"

- hangoztatta dr. Török László, akkori jegyző az átadás alkalmából.

Nyolc évvel később a szóvirágokban lefestett, idilli állapot helyett kifejezetten lesújtó kép fogad minket, amikor leparkolunk a méretes gazzal benőtt, szétbontott kerítésű, feltűnően zárva lévő közösségi ház mellé, melynek kertjéből heverésző kóbor kutyák mustrálnak minket egykedvűen.

Jövetelünket némileg nagyobb érdeklődéssel kíséri két környékbeli cigányasszony, akik elmondják:

"Egy évben egyszer, ha kinyitják. Roma oktatási központnak építették, de itt aztán sosincs semmi"

- panaszolja nagy buzgalommal az egyik asszony, aki szerint legfeljebb akkor látják belülről az épületet, ha a polgármester vendéget hoz, akinek eldicsekedhet a város nagyszerű vívmányával. Ilyenkor gyorsan összehúzzák a szemetet, felkapálják a kertet, majd minden marad a régiben.

Az elvadult udvarra mutatva azt is elárulja: ők már számtalanszor kérték az önkormányzattól, hogy némi pénzért cserébe rendben tarthassák a kertet, de ettől a városvezetés mindig határozottan elzárkózott. Inkább hagyták szétzülleni a portát.

A másik cigány nő arról beszél, hogy az üzemeltetésével megbízott önkormányzati alkalmazottnak úgy kell rimánkodni, hogy egyszer-egyszer kinyissa az épületet, hogy a gyerekek használhassák a benti számítógépeket.

Az asszonyok szerint a térség cigány önkormányzatának képviselőinek sem engedik, hogy használják, vagy egyáltalán megnézzék a "közösségi" házat.

A mi megjelenésünket viszont kiemelt érdeklődés övezi: egy hófehér autó épp csak leparkol tőlünk pár méterre a nem éppen a forgalom epicentrumát képező zsákutcában, a benne ülő két figura alaposan végigmér minket, és már tolatnak is vissza, hogy hamarosan eltűnjenek valamelyik keresztutcában. Érezzük, hogy szívesen látják az érdeklődőket.

A halott város

Következő utunk egy újabb önkormányzati projekthez vezet: az eredetileg az ipari park területére szánt, most pedig valahová az Isten háta mögé eldugott, leendő vállalkozói inkubátorház építési területére.

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében már 2018-ra beígért, több mint 3000 négyzetméteres csarnokrendszer elvileg a helyi kis- és középvállalkozások számára nyújtana fejlődési és kiugrási lehetőséget, ám

Jobban mondva, ez így nem teljesen igaz:

Arra, hogy itt bármiféle munkálatok zajlanak, mindössze az úttal párhuzamosan ásott árok szolgál szomorú bizonyítékként, ami már-már földtani szakszerűséggel tárja föl előttünk a méretes kupacok alá nem túl nagy precizitással eltüntetett hulladék különféle rétegeit.

A helyiek szerint a vállalkozásfejlesztés bölcsőjéül kijelölt, egyébként elég körülményesen megközelíthető telek jelenleg csupán az egerek és a patkányok kiapadhatatlan forrásaként funkcionál.

Egy környéken sétáló idősebb férfi eleinte bizalmatlanul méregeti kis csapatunkat, ám miután szóba egyedünk vele, felbátorodik, és keserűen mesélni kezd:

"Nem épül itt semmi, csak a pénzt szórják erre is. Úgy volt, hogy eredetileg az ipari parkba húzzák föl az inkubátorházat, aztán inkább eldugták ide, hogy ne legyen szem előtt a lopás."

Hozzáteszi, hogy a városban nagyon sokan nincsenek megelégedve a fideszes Juhász Zoltán teljesítményével:

"Halott várost csinált a polgármester Nagykállóból. Úgy hírlik, neki köszönhető, hogy nem itt épült meg a LEGO-gyár, de a börtönépítést is ellenezte, pedig az 500 új munkahelyet adott volna."

A férfi szerint viszont, amiből a Juhásznak nincs személyes haszna, azt elfelejteti a város.

"Nem is értem, hogy nem látja ez a város, hogy nem Nagykállóért dolgozik, hanem saját magáért..."

- mondja legyintve az úr, aki ezzel búcsút is vesz tőlünk.

Egy sörfőzde a papának, lehetőleg a luxusnyaraló mellé

Hamarosan elindulunk az uniós támogatásokat fekete lyukként nyelő település következő szégyenfolt-koncentrátuma felé: a Bocskai Domb Vendégházhoz.

A szintén egy poros dűlőút mellett, de talán Nagykálló egyik legszebb kilátását kínáló magaslatának tetején fekvő turisztikai létesítménybe nem valami egyszerű a bejutás. Nekünk sajnos nem is sikerül, annak ellenére sem, hogy a gondnoktól először ígéretet kapunk erre. Az idős férfitól arról érdeklődünk, vajon mennyibe kerül egy éjszaka a nyaralóban, de erről nem tud felvilágosítást adni, egy valamit azonban megtudunk tőle:

"Most úgyis tele az egész spanyol vadászokkal, egy tűnyi helyünk sincs."

A szintén uniós forrásokból épült luxusingatlan gyalogos bejárata egyébként nincs nyitva, a magas deszkakerítésen egyetlen bejutási lehetőségként funkcionáló automata kapu is makacsul zárva marad, hiába csöngetünk többször is. Valószínűleg a rövid út alatt, míg a telek hátsó traktusaitól a főbejáratig jutunk, közölték a felvigyázóval, hogy esze ágában se legyen beereszteni minket.

De nem maradunk sokáig látnivaló nélkül, hiszen a kívülről erődítményszerű, belül viszont minden földi jóval kitömött vendéglátóhellyel szemben épül

Mielőtt közelebbről is szemügyre vehetnénk az építkezést, hatalmas terepjáró rohan át közöttünk az úton, nem éppen a KRESZ által lakott területen engedélyezett sebességgel, hangosan dudálva, mindannyiunkat beterítve az út porával. A sofőrben a város első emberének testvérét véljük felismerni, de biztosak persze nem lehetünk, mert a böhöm járgány már hetedhét határon túl száguld, még mindig ingerült dudaszóval megörvendeztetve a környéket.

A kisebb irodaház méretű családi sörfőzde egyébként már egész pofásan halad: van négy fal, két emelet, padló, plafon, ami kell. Az biztos, hogy jobban áll, mint a 2018-ra ígért inkubátorház.

Az egyelőre csupasz falak körül serénykedő munkásoknak jöttünkre hirtelen az épület hátsó szekciójában akad dolguk, rajtuk kívül pedig egy teremtett lélekkel sem találkozunk. A spanyolok valószínűleg épp az aktuális vadászkalandot pihenik ki, az üdülőövezetben pedig a madár se jár, így inkább mi is odébb állunk, hiszen van még megtekintésre érdemes pénztemető a városban.

Trónok harca-díszlet a '80-as évekből

Utolsóként Nagykálló egyik legvagányabb látványosságát, a Harangodi tó melletti Téka Népművészeti Tábor helyszínét keressük föl.

A gyönyörű természeti környezet valamennyire feledteti a nap eddigi, szomorú tapasztalatait. A '80-as évekre jellemző, szocreál esztétikába öntött, ősmagyar jellegűnek szánt tábori épületek mellett bóklászva a környékre jellemző, kiterjedt ürgepopuláció, és önfeledten pihenő fiatalok mellett haladunk el. A sűrű erdőben a szintén vitatott anyagi ráfordítással épült erdei iskolát is megpillantjuk.

A meglehetősen fura közvilágítási megoldások - vasrudakkal átütött, kiszáradt fák szolgálnak villanyoszlopként a rudak végére kábelkötözőkkel felerősített lámpatestek számára - bizarr jellegükkel még fényes nappal is szemet szúrnak. Erre az innovációra a Tiborcz István-féle Elios is méltán büszke lehetne.

De utunk még ennél is jóval beljebb visz minket a hangulatos, dimbes-dombos tisztás vége felé, egész a rengeteg torkáig, a két, elrozsdált kapuval közrefogott, kiszáradt fűvel jócskán benőtt focipályán túlra. Itt egy igencsak kopottas faházikó oldalára erősítve hirdeti a tábla:

"Köszönjük a magyar állam és az Európai Unió támogatását.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Hivatal által vezetett konzorcium

A nyírségi turisztikai kínálatának integrált fejlesztése

A támogatás összege:

1,438 milliárd forint"

Ennél már csak akkor lenne kevésbé szem előtt, ha elásták volna. A tájékoztatóból egyébként csak az nem derül ki, hogy a helyszínen ez pontosan milyen fejlesztések formájában valósult meg, illetve ide pontosan mekkora összeg csordogálhatott az uniós pénzcsapokból.

Széttekintve mondjuk az ismeretterjesztő céllal létesített energiaösvény, mára legfeljebb Braille-szakértők számára olvasható, foghíjas tábláin, vagy a masszív, bár festéket és lakkot talán a felállításuk óta nem látott faépítményeken, mi olyan 500 forintra tippelünk...

A hosszúra nyúlt felfedezőút végét mi más is koronázhatná meg, mint az a rendkívül gyanús zöld színű autó, ami padlógázzal iramodik el a környékről, mikor meglátja, hogy kifelé sétálunk a tábor területéről.

Hiába, no, egyesek szeretik tudni, kik mozognak Nagykállón. Példás, hogy néhányan ennyire figyelnek a közbiztonságra, bár csak a polgármesteri hivatal falain belül is legalább ennyire vigyáznának arra, hogy a rendelkezésre álló források a nagykállóiak igényeit és életminőségük tényleges javulását szolgálják.

!(youtube-video://fHOcGWqraRE)