- Ez a lemezetek már a Hammer Music gondozásában jelent meg. Hogy kerültetek a kiadóhoz?
- Lényegében ők kerestek meg minket, egy barátunk által, aki jelezte, hogy elvállalná a készülő lemez produceri munkáit. Ennek az együttműködésnek lett az eredménye ez az album, amely így szerencsére és nagy örömünkre az ország minden szegletében kapható. Ígéretet kaptunk a régebbi lemezeink kiadására is, és a Kis magyar historica már elérhető a digitális platformokon. Reményeink szerint hamarosan fizikai formában is megjelenhet a Hammer Music gondozásában.
- A borítót böngészve jó néhány név – talán az eddigi legnépesebb gárda – olvasható zeneszerzőként, szövegíróként, és közreműködőként is. Változott-e emiatt valamilyen szinten az eddigi munkamódszeretek?
- A látszat ellenére szinte alig van változás. A dalok szerzői eddig is Egerszegi Zsiga, Hegyi Karcsi, Németh Laci valamint jómagam voltunk. Ehhez a lemezhez két szám erejéig Gönci Gyuri is hozzájárult, valamint Zsiga úgy döntött, hogy gyermekei édesanyját, Mónikát – aki elsőként hallja mindig az ő általa alkotott dalokat és jó tanácsokkal, ötletekkel látja el – társszerzőként maga mellé veszi. Eddig is így dolgoztak, csak most írásban is nyoma van.
- Én úgy érzem, hogy most a szokásosnál több személyes téma került fel a korongra, és ezeket a szövegeket mind te írtad. Konkrétan az Ilyen vagyok, a Változott a rendszer, az Őszinte blues, és az Elkísérnek a dallamok című szerzeményekre gondolok. Ezek miért kívánkoztak ki belőled?
- Az Ilyen vagyok régi tartozásunk. A dal még az első H-599 demó egyik száma, valamikor 2002-2003 tájékán született. Az eredeti szövegben még az „elmúltam 33, rohan az idő” sor szerepel, pedig akkor még nem is tudtam mennyire is rohan. Ezt foglalja össze kicsit vidámabb formában a Változott a rendszer című szerzemény. Tizenöt éve küzdök ezzel a zenekarral, az életem jelentős része. Rengeteg mindent feladtam érte. Hihetetlen sok és szép élményem van, rengeteg örömöt okozott, számtalan helyre jutottam el a zene által. Persze, vannak az életnek árnyékos oldalai is. Tavaly előtt ősszel elvesztettem édesapámat, ami természetesen nagyon mélyen érintett. Tavaly számos változás volt a zenekar körül. Ezek mind benne vannak az Őszinte blues-ban. Úgy éreztem, hogy ki kell írnom magamból ezeket a gondolatokat. Nagyon hálás vagyok Csabinak, Csokinak és Charlienak, hogy kitartanak mellettem és a zenekar mellett. Mi együtt csodákra vagyunk képesek! Az Elkísérnek a dallamok pedig a közönségnek szól, azokról a szerzeményekről, amiket éneklünk. Nagyon sok embertől hallottam már, hogy a mi dalaink segítik át a hétköznapokon. Gondoltam leírom, hogy mindenki tudja. (nevet)
- Egy-egy szöveg létrejöttekor – és itt nem csak a tieidre gondolok – van olyan megfontolás, hogy milyen korosztályhoz szóljon? Kérdezem ezt azért, mert most (is) született néhány olyan dalotok, amelyek mondanivalója szerintem nem biztos, hogy egy bizonyos kor alatt teljesen „átjön”… Hogy érzed, tapasztalod, érti, értékeli a fiatalabb generáció is ezeket?
- Hogyne! A koncertjeinkre huszonévesen és hatvanon túliak is járnak. Vannak olyan barátaink, akik évekkel ezelőtt itt ismerkedtek meg egymással, volt már Historica koncerten eljegyzés is. Széles korosztály van a bulikon, nagypapák unokáikkal, apák fiaikkal, de volt olyan, hogy tizenéves lányok sikoltoztak az első sorban, de ez tényleg csak egyszer volt a 15 év alatt. (nevet) Ezeknél a daloknál van aki éppen átéli ezt az időszakot, van aki túl van rajta és van akinek majd eljön. Ha annyira nem jön át a szöveg, akkor szórakoztat a zene. Ebben ez a legnagyszerűbb! (nevet)
- Jó szokásotokhoz híven, természetesen történelmi témákat megéneklő szerzemények is a helyet kaptak a CD-n. Mi inspirálja ezek lemezre kerülését, mi alapján választjátok ki ezeket időről-időre?
- Általában a zene hangulata határozza meg, milyen szöveg kerül rá, a szigorúbb zenei alap mindig valami súlyosabb téma után kiált. Ezen a lemezen ugyan kicsit kevesebb a konkrét történelmi témájú dal, de a koncerteken még mindig olyan 60-70%-ban ezek adják a műsor gerincét.
- Helyet kapott a korongon egy lírai, mondhatni szerelmes szám is, ilyen jellegű dal eddig még nem volt Historica lemezen hallható. Most minek köszönhető?
- Lemezen nem, de a koncertek egyik kedvenc dala volt az Ülök a metrón című számunk, ami szintén a legelső demó CD-ről származik, még 2004-ből. A megalakulásunktól kezdve játszottuk időnként, és most úgy gondoltuk, hogy nem leszünk túl nyálasak és unalmasak ha ennyi idő után egy másik ilyen lírai dalt is eljátszunk.
- A Magyarok című számotokban arról énekeltek, hogy „….segítsünk, ahol baj van!”, valamint, hogy „fogjuk meg most egymás kezét!” Ez lehet, hogy pár embernek közhely, de ti nem csak daloltok ezekről, hanem valóban ilyen szellemben tevékenykedtek már jó néhány éve. Többek között határon túli gyerekeket segítetek, de nemrég például egy nemes ügy érdekében szerveztetek jótékonysági koncertet, ahol a hazai zenészszakma jó néhány neves képviselője is fellépett mellettetek.
- Minden évben igyekszünk segíteni valakinek, ezután sem lesz másként. A mi támogatásunk fő iránya a holtmarosi Tulipán Gyermekotthon, őket 2008 óta támogatjuk a magunk módján. Leginkább azzal, hogy mesélünk róluk és mindig találunk barátokat, jó szándékú embereket, akik segítenek nekik azzal, hogy hozzájárulnak a gyűjtéshez. Ilyen segítőkész emberek vannak a Halásztelki Bokszklubban is, ezért amikor szóba került ez a rendezvény, hogy most nekik segítsünk, örömmel vállaltuk. Szervezni nem mi szerveztük, bár úgy indult. A zenésztársaim elvállalták, hogy a többi fellépőt is kísérik, így sokat kellett készülniük. Övék az érdem, hogy ilyen magas színvonalú muzsikálás volt.
- Tavaly júliusban egy rövid interjú keretében már mi is bemutattuk az Út a harcon át számhoz készült videótokat, azóta viszont már a címadó dalhoz is elkészült egy klip, amelyben mellettetek két ismerős is felbukkan. Mesélnél erről?
- Egy régi nemesi kastély kertjében forgattunk. Kicsit más filmet szerettem volna mint eddig, olyat, amiben nem csak a zenekar parádézik, hanem valami kis történet is van. Az Olyan fa vagyok, aminek Thököly Vajk írta a szövegét, nagyon alkalmas volt erre. A dalszöveg magáért beszél, ezért adtunk neki egy alternatív értelmezést is. A fa, ami a nemzetet szimbolizálja, a nemzet legkisebb egységének, a családnak is lehet a szimbóluma. Mint például a családfa. Így a film két fiatal egymásra találását is bemutatja, ahogy megtalálják a saját fájukat, ahol gyökeret ereszthetnek. A két szerepre barátainkat kértük fel, Poncski Lillát, akit sokszor láthattak már ünnepi alkalmakon velünk fellépni, és Ráduly Levente barátunkat, a Szkítia zenekar énekesét.
- Várhatóak még további megfilmesítések is?
- Terveink szerint igen. A múlt héten A csend benn vár dalunk hivatalos szöveges videója jelent meg, és A Dal 2016 versenyre beküldött változata digitális kiadásban a Hammer gondozásában.
- Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig erre az új anyagra? Ha jól emlékszem, a megjelenéskor elég szép helyen nyitott a Mahasz listán…
- 12. helyen nyitottunk a Mahasz listán, aminek nagyon örültünk és az újságok is elég jó kritikákat fogalmaztak meg. A koncerteken népszerűek az új dalok, különösen az Olyan fa vagyok, A csend benn vár és az Út a harcon át, de a többit már kívülről fújja a törzsközönség.
- Én úgy látom, hogy szépen lassan, azonban magabiztosan – nem kisebbítve az addigi albumok színvonalát, de – egyre jobb lemezeket készítve lépegettek előre, mindig csak felfelé (és jó irányba) halad a szekér az úton. Elégedett vagy a zenekar mostanáig elért eredményeivel?
- Engem mindig hajt valami előre, nem tudom igazából leszek-e elégedett valamikor. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon büszke vagyok a zenekarra. Olyan emberek vannak benne, akik tényleg komolyan gondolják azt, amit csinálnak. Itt szeretném megköszönni az együttes tagjainak a munkáját, különösen Németh Laciét, aki – akárcsak a legelső Historica lemeznél – most is nagyon kitett magáért! Rengeteget dolgozott az anyagon. Váratlanul ért bennünket a kiadó megkeresése, és azért, hogy beleférjünk a határidőbe, ami két héttel rövidebb lett, megfeszített tempóban kellett dolgozni. Csoki rengeteg munkaórát töltött el a hangszerek felvételével, nélküle ez az album nem készült volna el. A legjobbkor tért vissza közénk!
- Kényes, de megkerülhetetlen témához érkeztünk. A zenekart szinte az első lépéseitől ismerem, ezért számomra is nagyon meglepő volt, hogy a majd’ másfél évtizedes – már a H-599 óta tartó – közös munka után Hegyi Károly billentyűs nyár vége felé kilépett a csapatból. Nemrég pedig Gönci „Apuka” György is bejelentette távozását. Ezeket hogyan kommentálnád?
- Aki menni akar, azt el kell engedni. Gyuri nyilatkozatait olvasva az elmúlt néhány hónapban nem volt váratlan, ami történt. Kívánjuk neki, hogy találja meg a számítását, jó volt vele muzsikálni. Karesz kilépése már másik történet. Arra igazából egyikünk se számított. Ő nagyon sokat tett hozzá az elmúlt 15 évben a zenekar szerzeményeihez. Elévülhetetlen érdemei vannak, olyan dalokat alkotott, amiket tizenöt év múlva is játszani fogunk. Sokszor azért nagyon hiányzik!
- A honlapotok jelenleg átalakítás, frissítés alatt áll, de a Facebook-oldalatokon jeleztétek, hogy minden megy tovább, nem kerestek senkit Apuka helyére, négyesben folytatjátok. Milyen tavasz és nyár elé néztek?
- Folyamatosan érkeznek a felkérések, ezért reméljük sűrű lesz! Igyekszünk mindenhova eljutni. A honlapunk napokon belül kész, egy új címen leszünk elérhetőek, ez a www.historica.hu, valamint az e-mail címünk is változik, mostantól a historica@historica.hu az aktuális. Persze a régiek is élnek még. Néhány hétig sajnos volt egy kis zavar, mert szervert váltottunk, de most már minden jó kezekben van, szóval csak zenélni kell és tolni a koncerteket rogyásig! (nevet)