Napi jegyzet - Ha az ember a közéleteben tevékenykedik és újságíróként nyíltan fogalmaz meg véleményt, akkor elkerülhetetlen, hogy ellenvéleménnyel, kritikával és támadásokkal is szembenézzen.
Az utóbbi időben több olyan tartalmat is megosztottam a saját közösségi oldalamon, ami azzal foglalkozott, hogy a civil szervezetek által a Földközi-tengerből kimentett illegális bevándorlókat az olasz hatóságok – többnyire Matteo Salvini fellépésének köszönhetően – nem engedik partra tenni.
Egy pillanatig sem titkoltam, sőt le is írtam, hogy egyetértek Salvini álláspontjával, vagyis nem lehet a humanitárius segítségnyújtás címén százával, ezrével minden illegális bevándorlót átszállítani az európai kontinensre.
Azt sem tartom elfogadható indoknak, hogy az embercsempészek által tudatosan lélekvesztőkön elindított, és az afrikai partoknál bajba jutott illegális bevándorlókat nem lehet visszavinni Afrikába, csak mert nem biztonságos országokból indultak útnak.
Ezzel az erővel azonnal automatikusan kéne fogadnunk Afrika minden lakosát Európában, ugyanis egyetlen biztonságos országról sem beszélhetünk ott.
Ebben az esetben azonban Európa társadalmai azonnal összeroppannának, mint ahogy idővel akkor is erre számíthatunk, ha százával, ezrével szállítanak át illegális bevándorlókat a civil szervezetek hajói.
Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek azt képviselik, hogy a humanitárius segítséggyújtást az afrikai kontinensen kell gyakorolni, visszaszorítva az illegális bevándorlást. Afrika társadalmi, demográfiai problémáit helyben kell kezelni, konkrétabb és határozottabb európai fellépéssel.
Ilyenkor éri az a vád az embert, hogy salvinista, populista, rasszista, illetve orbánista és fideszes. Ezeket olykor én is megkapom (persze a nyilvánvaló támogatói reakciók mellett), pedig az az igazság, hogy az illegális bevándorlással kapcsolatos véleményem nem valami hirtelen megvilágosodás szüleménye, esetleg pálfordulás eredménye.
Már 2015-ben is több cikkben foglalkoztam az illegális bevándorlás veszélyeivel (abban az összefüggésben is, hogy miként hat a bűnözés növekedésére és a terrorfenyegetettségre), riportokat készítettem illegális bevándorlókkal, amikor ellepték Budapest utcáit és tereit, de Röszkén is többször jártam.
Azokban a napokban még csak formálódott a magyar politika hozzáállása az illegális bevándorláshoz, és sem Salvini, sem a populizmus (aminek nem mellékesen jelentése/értelmezése vitatható módon eltorzult) emlegetése nem volt olyan gyakori, mint most. Ehhez képest, mondhatni az én véleményem semennyire sem változott, még úgy sem, hogy egyes pártok, politikusok az illegális bevándorlással szereztek maguknak politikai tőkét. Azt viszont le kell szögezni, hogy a probléma az éppen aktuális pártpolitikai érdekektől függetlenül létezik.
Bár a nyomás jelen állás szerint inkább Európa déli határait érinti, a klímaváltozás hatásai, a fejletlen régiók népességrobbanásaival párhuzamosan egyre súlyosbodó kihívások elé fogják állítani a kontinensüket.
Salvini, Orbán és amit ma sokan a populizmus alatt értenek egy tünet félrekezelésének az eredményei.
Nem kell velük egyetérteni, nem kell rajongani értük, a módszereiket lehet vitatni, a motivációikat meg lehet (kell is) kérdőjelezni, de az első hibát az az Európa követte el, ami nem ismerte fel, hogy az illegális bevándorlást nem lehet pusztán csak a humanitárius felfogásból vagy kötelezettségekből kiindulva kezelni. Európának most pedig azt kéne felismernie, hogy az illegális bevándorlás és a klímaváltozás kihívásai összefüggnek, az egyik következik a másikból. Miközben Európának a saját belső válságaival is meg kell majd küzdenie, a határain kívül egyre többen fognak olyan édenkertként tekinteni rá, ahol mindenkinek alanyi jogon jár a bőség áldása.
De ez csak délibáb, ahogy egyre jobban ráébredünk arra, hogy Földünk kincsei sem korlátlanul állnak a rendelkezésünkre, úgy Európa erőforrásai és lehetőségei is végesek. Európa nem lehet mindenkié.
Ez nem salvinizmus, ez nem orbánizmus, hanem a józan ész diktálja.