Írtunk korábban is a roma származású tanítónőről, hiszen ő volt az, aki az Országgyűlés Kulturális bizottságának ülésén a jobbikos Dúró Dóra felkérésére szakértőként felszólalt, és olyanokat jelentett ki, hogy olyan iskola, ahova cigány gyerekeket nem vettek fel Magyarországon nincs, s szerinte ez a vád csupán az MSZP-SZDSZ szemfényvesztése. Menyhért Ildikó kiállt a fundamentalista jogvédőkkel szemben is, megvédte a Huszár-telepi romaiskolát. Majd arról is beszámoltunk később, hogy egy nagyon mérges szülő úgy megütötte, hogy a foga is kilazult. A rendőrség a támadót előállította.
Ideje volt annak, hogy a sokat emlegetett tanítónőt személyesen is felkeressük, a saját otthonában. Menyhért eredetileg nem tiszabői, hanem Budapestről, Ferencvárosból érkezett ide néhány éve. Szavai szerint szándékosan egy homogén cigányfaluban tanít (a lakosság látható többsége roma), nem akart ugyanis elbújni a pesti értelmiségi körökben, ahogyan azt a legtöbben teszik. Holott megtehette volna; a debreceni tanítóképző főiskolát is elvégezte, a BME-n közoktatás vezetői szakvizsgát tett. Könyvet és újságcikkeket írt a roma népismeretről, de ennél többet akart; személyes tapasztalatokat.
Egy konferencián beszélgetett a tiszabői iskola igazgatónőjével, majd meg szerette volna nézni azt, hogy milyen az, amikor az emberek körül szinte nem is élnek mások, mint cigányok.
„Ezt látni kell, benne kell élni, máskülönben nem tudunk változtatni.”
– mondja Menyhért, majd hozzáteszi: kíváncsian tanulmányozza a kulturális deficit okait, ami szerinte egyrészt a nyelvi, másrészt a magatartásbeli zavarokban, harmadrészt pedig a közjog lecsapódásában van. Míg mi a frissen főzött kávét iszogatjuk, Menyhért arról beszél nekünk, hogy a nyelv és a gondolkodás összefügg. Eszerint a mai módszerekkel egyre inkább meglehet határozni, hogy ki az aki rosszul használja a nyelvet és ki az, aki tényleg értelmi fogyatékos. A kulturális deficitnek tehát más okai is vannak.
Itt nincs törvény
Elmondása szerint Tiszabőn a közjog tulajdonképpen nem létezik, csak az öntörvény számít: az hogy ki az erősebb. Szeretetről is kár beszélni, egy ilyen közegben csak érdekek vannak – küldi ránk a kulturális sokkot a tanítónő.
A tanításról elmeséli, hogy a gyerekeknek első és másodikban még a tanítónő a minta, illeszkedni akarnak, 4. osztály körül azonban agresszívebbek lesznek, bandákat szerveznek, mert azt látják, hogy így tudnak érvényesülni. Problémát okoznak a drogterjesztők és az egyéb bűnözök is, akik ebből az állapotból hasznot húznak – nekik nem érdekük a változás. Ilyen az élet túl a négyeshatos vonalán, a kettészakadt Magyarország másik felén, ahol küszöbön a szociális Trianon.
Ezért lenne létjogosultsága a bentlakásos kollégiumoknak – mondja.
Menyhért Ildikó szerint az is nagy baj, hogy az érettségizett embereknek sincs olyan feladata, ami jobban igénybe veszi őket, mint a szemétszedés vagy a palántázás. A településen a csúcs az önkormányzat épületén belül elvégzett közmunka. A kör így bezárul.
Nem kellett a rend
De nem csak a diákokról van szó. Amikor ideköltözött, a helyi munkaközösség nem látta szívesen a „gyüttment” tanítónőt, aki egy új státuszt jelenített meg: nem értették ugyanis, hogy lehet valaki képzett roma pedagógus. Ezt csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a helyi tanerő egy részének képzettsége sem volt, többsége pedig még csak nem is roma. Az állapotokról sokat elárul amikor azt halljuk, a tanárok cigiztek az udvaron, az első tanítási napon pedig tanítási időben pálinkával akartak ünnepelni. Menyhért ekkor az asztalra csapott:
„Nekünk méltónak kell lenni a szakmánkhoz”
- mondta. Majd ehhez hozzáteszi:
„....a legnagyobb bajuk az, hogy harcoltak ellenem, de én maradtam”
Elmondása szerint ezek a sértődött tanárok bujtottak fel másokat arra, hogy ellene tegyenek, nyilatkozzanak. Igyekezték lejáratni a diákok és a szülők előtt, de közben őt semmilyen szakértői véleménnyel, vagy gyerekekkel nem szembesítették. Határozottan cáfolja, hogy diákokat ütött volna. Sőt, mint elmondja, más tanítókkal ellentétben pont ő az, aki ellenzi ezeket a módszereket. Még akkor is így van ezzel, amikor kollégái kritizálják, hogy tanítványai hangoskodnak, mert ő nem tud rendet tenni.
„Nem verem én őket, nem tehetnek arról, hogy élnek, elevenek...”
Noha Tiszabőn nem lenne példátlan, és talán még ürügye is lenne rá, azt állítja, mégsem folyamodott soha agresszív fizikai neveléshez. Elmondja, hogy tapasztalt olyanokat, hogy mások félkézzel a falhoz csapták a diákokat, de ő ilyet nem tesz. Tippeket is ad nekünk: nyugodtan megkérdezhetjük a romákat arról, hogy kik voltak a verekedős tanítók.
Pletykából rágalom
A pletykának indult, majd komoly vádaskodássá fajult történetekről azt mondta, előfordult, hogy felrántotta a szoknyáját az egyik gyerek – egy középsúlyos értelmi sérült –, és olyan is volt hogy a táskájába nyúltak. Megint máskor verekedő diákokat választott szét a folyosón, miközben a szülők tétlenül nézték a dulakodást. De eközben is megőrizte higgadtságát. Egy másik vádra azt mondja, ha több tucat eleven diákkal beül egy számítástechnika órára, akkor a kiskamaszok nyilván pornóoldalakra is rákattintanak, ha éppen nem tart szemmel egyszerre mindenkit, mert éppen valakivel külön is foglalkozik. Más kérdés, hogy a számítástechnika teremben miért nincsen letiltva az ilyen oldalak elérhetősége, de ez biztosan nem Menyhért felelőssége, hiszen nem ő üzemeltette ezeket a gépeket. A problémákat mindig jelezte a vezetőségnek, de a végén a szóbeszéd mégis belőle gyártott bűnöst – talán nem véletlenül.
Menyhértet politikai kapcsolatai miatt is kikezdték. Korábban azért kritizálták, mert Hoffmann Rózsa köznevelési törvényét dicsérte, amit szerinte jó szándékkal hozott létre az oktatási államtitkár. Amikor erről beszélünk, Menyhért kifejti azt is, hogy az államnak nem szabad kiadnia a kezéből az iskolákat, a helyi önkormányzatok ugyanis sokszor kiskirályokként viselkednek. Mikor belemegyünk ebbe a témába: a tanítónő elmondja, hogy azokban az esetekben nem feltétlenül ellenzi az önkormányzati irányítását, amikor erre a helyhatóság képes és arra méltó.
Menyhért azt is elmondja, hogy egyébként a sokat bírált Klik munkatársainak köszönheti, hogy még a helyén van, a hivatal ugyanis nem ült fel a szóbeszédeknek. Manapság pedig Dúró Dóra, az Országgyűlés Kulturális bizottságának jobbikos elnöke miatt kezdik ki, akinek szakértőként segít helyes döntéseket hozni.
Ez egy küldetés
Budapestről lemenni egy idegen kistelepülésre, egy hátrányos helyzetű térségben lévő kétezres cigányfaluba, eleve nagyon nehéz élethelyzetet teremt. Főleg nehéz a helyzet akkor, ha mindezt ilyen támadások követik, ezért vall óriási küldetéstudatra az, amit Menyhért Ildikó csinál.
Beszélgettünk roma és nem roma szülőkkel is, mind azt mondják, hogy Menyhért megbirkózott ezzel a küldetéssel. Az egyik apa büszkén mesélte, hogy a gyerekek írás- és matematikai készségét feljavította, és egyébként is rendes tanítónak tartják. Megkérdeztük, hogy akkor mégis mi lehet a baj Menyhért Ildikóval, miért kap támadásokat. A magyarok szerint azért mert nem tiszabői, a romák szerint pedig talán azért, mert egy közülük, azaz cigány.
A szokatlan áldozatkészség kezelése ugyan néhány kollégának nehézséget okozhat, és persze mindig akadhatnak olyanok is, akik hajlandóak ellene szólni. A tanítónő ellen tett feljelentés azonban még mindig nem járt sikerrel, ugyanis még a meghosszabbított nyomozás is máig eredménytelen. A többség akivel beszélgettünk, pedig kiállt Menyhért Ildikó mellett.
Menyhért Ildikó nem csupán egy képzett pedagógus, hanem egy intelligens cigány ember is, aki hajlandó volt kilépni a pesti kényelemből azért, hogy a számunkra felfoghatatlanul mély sötétségben élő tiszabői cigányságot valahogyan európai szintre emelje.
Tiszabő egy olyan hely, ahol arcon csap a valóság, s közben olyan sötét jövőt jósol, amit mindenáron el kell kerülnünk. S míg mi a tapasztalatoktól súlyos homlokkal indultunk vissza a vakságára mindig büszke Budapestre, addig a tanítónő továbbra is Tiszabőn él és tanít.