Ahogy lapunk korábban megírta, óriási kihívás előtt áll a magyar egészségügyi alapellátás. A több mint 200 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis mellett (hihetetlennek tűnik, de Magyarországon vannak olyan települések, ahol több mint 10 éve nincsen háziorvos) egyszerre jelent problémát
a még mindig pályán lévő orvosok idős kora, nyugdíjba-vonulása, illetve a pályakezdők kivándorlása.
Az Orbán-kormány letelepedési, illetve praxisvásárlási támogatással igyekezett a helyzeten változtatni, ami persze dicséretes, de sajnos önmagában kevés; egyáltalán nem oldja meg az alapellátásra leleselkedő veszélyeket. Rendszerszintű beavatkozásra volna szükség, amely az egészségügy minden szereplőjénél teljes paradigmaváltást feltételez.
Ónodi-Szűcs Zoltán adatai szerint egyébként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében hét, Pest megyében kilenc, Csongrád és Vas megyében öt-öt, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében három háziorvosi praxist tölthetnek be.
Hozzátette, tavaly 38 háziorvosi helyet töltöttek be, ehhez jött az idei nyolcvan pályázat, így Ónodi-Szűcs Zoltán furcsa számítási módja szerint akár a felére is csökkenhet a tartósan betöltetlen praxisok száma. Az ügyes kis csúsztatás lényege:
hogy ha idén októberben még 239 betöltetlen praxis volt, és abból kivonunk nyolcvanat, sehogy sem jön ki az ötvenszázalékos csökkenés
– de hát ilyen apróságok nem akasztják meg a magyar reformok működését.
Az egészségügyért felelős államtitkár kérdésre válaszolva ugyanakkor elmondta azt is, hogy az ágazatban olyan konkrét ügyeket kell továbbvinni, mint például az alapellátás megerősítésének folytatása népegészségügyi szempontból, amihez forrást és eszközt is kapnak majd a háziorvosok.
Továbbá fontos feladata lesz az intézményeket úgy irányítani, hogy ne "egymás elől szipkázzák el" a munkaerőt és a forrást, de elvégzendő feladat a szociális ellátás leválasztása az egészségügyi ellátásról, hiszen - mint mondta - még mindig sok helyen szociális ellátás folyik az eredetileg gyógyításra finanszírozott ágyakon.