A 4,1 millió aláírással ellátott, a szociális média által csúcsra hájpolt ívet London a mai nap folyamán dobta vissza végleg, úgyhogy a csalódott maradáspártiaknak, illetve az uniópárti tüntetéseken piknikező, szavazni viszont nem hajlandó nebáncsvirágoknak hamarosan új pattogni való után kell nézniük.
Az aláírásgyűjtők - demokratikus szellemiségtől mélyen átitatva - azt szerették volna elérni, hogy a kormány hozzon olyan törvényt, mely kimondja:
Nagy-Britannia nem léphet ki az EU-ból, ha a távozók, vagy a maradásra szavazók 60 százalék alatti győzelmet aratnak, 75 százalékos részvételi minimum mellett.
A petíciót azzal az indoklással utasította el az angol külügy, hogy a népszavazásról határozó rendelet a parlament túlnyomó többségének támogatását élvezte, illetve az a népszavazás kapcsán nem szabott meg részvételi minimumot, vagy szavazati arányosságot, így az arra hivatkozó érvelés, miszerint "túl kevesen döntöttek" az ország sorsáról, jogilag értelmezhetetlen.
Hozzá tehetjük, hogy morálisan is, hiszen a most az EU-tagság mellett tüntetők, illetve kampányolók java része fiatal, aki amiatt panaszkodik, hogy a kilépéssel az idősebb generáció elszúrta a jövőjét, holott 64 százalékuk nem tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a voksoláson és lusta volt elmászni a szavazóurnákig. Akkor még biztos nem volt ilyen fontos a jövő...
A külügyminisztérium közleménye azt is leszögezte, hogy 33 millió brit állampolgár nyilvánította ki a véleményét a szavazás révén, teljesen demokratikus keretek között, mindenféle szabálytalanság nélkül.
"Most fel kell készülnünk arra, hogy elhagyjuk az Európai Uniót, a kormány pedig elkötelezett az iránt, hogy a brit polgárok számára a lehető legelőnyösebb végkifejletet harcolja ki a tárgyalásokon."
- zárul a kommüniké.