Az orosz Szpecnaz (oroszul: cпецназ) alakulatokat évtizedek óta megfoghatatlan misztikum lengi körül. Az elnevezést gyűjtőfogalomként használják az orosz különleges egységek elnevezésére. Nagyjából így summázhatnánk a jelenlegi állapotokat: vannak az ős-Szpecznac egységek, és vannak, amelyek viselik a nevet.
Az „ős-Szpecnazt” a mai napig létező, 1918-ban létrehozott GRU (Hírszerző Főigazgatóság) keretein belül jött létre még 1957. augusztus 29-én. Akkor még minden katonai körzetnek és flottának volt egy-egy Szpecnaz-egysége. A hivatalosan a hadsereg kötelékébe tartoztak, legfontosabb feladataik a különleges kiképzést igénylő felderítő és szabotázs akciók végrehajtása volt.
A '70-es évek végén állította fel Jurij Andropov a Szpecnaz keretén belül az első antiterrorista alakulatot. A '90-es években, a terrorfenyegetettség fokozódásával aztán újabb speciálisan képzett egységeket is létrehoztak.
Oroszországban manapság, aki valamilyen különleges alakulatnál szolgál, az szpecnazosnak mondja magát. Ez kicsit olyan kifejezés náluk, mint nálunk a kommandós, mindenki az, aki maszkban van. Tehát Szpecnaz-alakulatból rengeteg van, ezek kivétel nélkül nagyon jól képzettek, de az „igaziak” az „ős-szpecnazosok” továbbra is a GRU és a szárazföldi hadsereg vezérkarának parancsnoksága alá tartoznak.
A speciálisan kiképzett egységeik az elmúlt évtizedek számos konfliktusában ott voltak, ha nem is hivatalosan akkor titokban. Harcoltak többek között Afganisztánban, Csecsenföldön, és Grúziában is, biztosak lehetünk benne, hogy jelenleg Szíriában is bekopognak időnként egy-két iszlamista ajtaján.
A szovjet időkben a GRU a KGB-vel párhuzamosan működött, a két szervezet rivalizált is egymással. Utóbbi azonban nem élhette túl a Szovjetunió felbomlását. 1991. október 11-én létrejött új szovjet vezető szervezet, az Államtanács úgy döntött, hogy felszámolja a KGB-t, és annak részlegeire építve önálló hírszerző szolgálatot, biztonsági szolgálatot, határvédelmi szervezetet hoz létre.
Az eredeti, GRU Szpecnazhoz tartozó katonákat ránézésre lehetetlen megkülönböztetni a többi orosz egység speciális felszerelést viselő tagjaitól. Ha egy mód van rá, nem nagyon reklámozzák, hogy kik is valójában. Bizonyos esetekben pipacs és a denevér motívumokkal ékesített karjelzés lehet árulkodó, feltéve, ha van rajtuk.
A Szpecnaz tagjai közé meglehetősen nehéz bekerülni, csak olyanok jelentkezhetnek, akik korábban már hivatásos katonaként szolgáltak. A jó fizikai állóképesség és a küzdősportoló múlt alap elvárás. Előnyt jelet a nyelvtudás, továbbá egyéb, a harcban hasznosítható képességek ismerete is.
A kiképzés oroszosan kemény és brutális. A katonák pszichés és fizikai tűrőképességét a végsőkig terhelik. Olyan gyakorlatokon vesznek részt, amit más országokban nem is engednének végrehajtani. Az oroszoknál azonban az emberélet soha sem jelentett nagy értéket. Ha valaki ne adj Isten, meghal a kiképzés alatt, akkor majd jön helyette más. Jellemző rájuk, hogy “szisztyema” néven speciális közelharc-technikájuk is van. Ez olyan brutális, hogy a civilek között nem is terjedt el, bizonyára senki sem járna szívesen olyan edzésre, ahol az első alkalommal eltörnék az orrát, vagy a lábát.
Az igazi szpecnazosok tehát valóban nagyon kemény legények, akihez elmennek az nagyjából el is kezdheti fogalmazni a végrendeletét, feltéve, ha jut rá ideje, de valószínűleg nem fog...