Mi és miért történt a német választásokon? Mi fog jönni ezután?

Buknak a néppártok?

Nagy Sándor Gyula szerint szavazói lázadásnak nem nevezhetjük azt, hogy a CDU/CSU 1949 óta nem kapott ilyen kevés voksot, vagy azt, hogy a szociáldemokraták történelmi mélypontra süllyedtek. Szerinte inkább egy tendencia figyelhető meg Nyugat-Európában, ami a kisebb pártok megerősödését mutatja. Ezek az alakulatok az utóbbi választásokon jobban tudták mobilizálni a bázisukat és olyanokat is meg tudtak szólítani, akiket a nagy pártok nem. Németországban már a legutóbbi választáson is csökkent a néppártok tábora a korábbi időkhöz képest, nem csak most. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a tendencia később újra visszafordulhat, ami a néppártok visszaerősödését hozhatja.

Mi történt Merkelékkel?

A CDU/CSU négy évvel ezelőtt 41,5 százalékot kapott, az idei évre ez 32,9-re csökkent. A veszteség jelentős, de a legfontosabb pozíció így is az övüké lesz. A kutató szerint Angela Merkel folyamatosan hibázott, rosszul kezelte a menekültválságot, ami a CSU-t is alaposan megtépázta.

A Horst Seehofer vezette Bajor Keresztényszociális Unió támogatói hagyományosan konzervatív érzelműek, ők keményebb politikát követeltek a migránskérdésben, ez az álláspontjuk a mai napig nem változott, évi 200 ezer főben szeretnék maximalizálni a befogadott menekültek számát.

Az együttműködés miatt viszont értelemszerűen nem mehettek teljesen szembe Merkel politikájával, ami jelentősen erodálta támogatottságukat. Az Alternatíva Németországért (AfD) tőlük is tudott szavazókat átcsábítani. Bajorországban továbbra is a CSU a vezető erő, de veszítettek bázisukból. Ezután vélhetően egy hangsúlyosan jobboldali programmal fognak készülni, hogy visszaszerezzék az AfD-hez pártolt embereket.

A jobboldali populista alakulat a CDU/CSU táborból közül egymillió főt tudott megnyerni magának. Ezért is nevezte Merkel a következő ciklus egyik legfontosabb feladatának, hogy visszacsábítsák az elpártolt szavazókat.

Nagy Sándor Gyula kihangsúlyozta, hogy a CDU/CSU szavazatvesztése nem csak a menekültválságra vezethető vissza. Sok német szavazópolgárnak Merkel eurózónás politikája is szúrta a szemét, különösen kihegyezve a görög válságra. Az állampolgárok úgy érezhették, hogy az ő adóeuróikból kell életben tartani az athéni gazdaságot.

Schulz sem tudta megmenteni a szociáldemokratákat

Az CDU/CSU nagykoalícióban kormányzott eddig a Szociáldemokrata Párttal. Az SPD a mostani választáson történelmi mélypontra süllyedt 20,5 százalékkal, négy éve 25,7 százalékot értek el.

A hajó már évekkel ezelőtt süllyedni kezdett, pár hónap erejéig Martin Schulz visszatérése Brüsszelből és kancellárjelöltté avanzsálása ugyan tudta javítani az arányt, de aztán újra visszaesés következett.

Nagy szerint egyértelmű, hogy az SPD rosszul jött ki a koalíciós kormányzásból.

„Nehéz úgy támadni a kancellárt, hogy mellette ülsz”

 - mondta.

A Schulz érkezése utáni pillanatnyi erősödést az újdonság erejének tulajdonítja. Azt is kifejtette, hogy Angela Merkel hagyományosan kinyírja a mindenkori koalíciós partnereit. A liberálisokat anno annyira sikerült lenulláznia a 2009-2013 közötti közös kormányzás során, hogy a Német Szabaddemokrata Párt 2013-ban, 64 év után ki is esett a Bundestagból, mert nem sikerült elérniük a bejutási küszöböt. Innen sikerült visszajönni idén 10,7 százalékra.

Merkel az elmúlt években átvette a szociáldemokraták pozitív üzeneteit, így részben megfosztotta őket a saját témáiktól, az SPD viszont a menekültválság legsötétebb óráiban is kitartott a kancellár mellett. Martin Schulz aztán megpróbálta visszaépíteni a valódi baloldali arculatot, de nem sikerült. Később maga nyilatkozta, hogy az eredmény egyértelműen ellenzéki szerepre predesztinálja őket.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az SPD már Gerhard Schröder kancellársága (1998-2005) óta gyengülőben van, bár ő a kampányok során mindig tudta növelni a támogatottságot.

Minek köszönhető az Alternatíva Németországért előretörése?

A jobboldali populista párt története során először jutott be a német törvényhozásba, ráadásul rögtön harmadik erőként, 12,6 százalékos aránnyal.

Szavazataik jelentős többségét Kelet-Németországban szerezték, ami a szakértő szerint azt mutatja, hogy Németországban, társadalmi szinten továbbra is tapasztalható a kelet-nyugat törésvonal. 

Az AfD-nek a protest-szavazók megszólítása is az erőssége volt. Valószínűsíthetően rengeteg olyan ember voksolt rájuk, akik ugyan nem értenek egyet minden tervükkel, de úgy érzik, hogy radikális változásra van szükség. Ennek esélyét pedig az újdonságban látják. Ez főleg kettő problémakörből ered, az egyik a menekültválság, amitől féltik a német identitást, ezért határozottabb kormánypolitikát szeretnének Berlintől.

Az Alternatíva Németországért felemelkedése viszont nem ezzel indult el, az ő motorjukat az eurózóna válsága és a görögök összeomlása rúgta be. A német állampolgárok egy jelentős hányada nem támogatja azt az Európa-politikát, hogy az ő pénzükből mentsenek meg csődbe jutott EU-s államokat. Később csak tovább erősítették őket az érkező tömegek. 

Az viszont még kérdéses, hogy mennyire lesz egységes a frakciójuk. Frauke Petry a választás után bejelentette, hogy függetlenként fogja végezni munkáját a Bundestagban, sőt, a pártból is kilép. Így a megszerzett 94 Bundestag mandátum helyett csak 93 AfD-s képviselő lesz. Vele távozott férje is, Marcus Pretzel, aki az észak-rajna-vesztfáliai AfD társvezetője volt. Ő is mérsékeltebb politizálást folytat, mint például a társelnök Martin Renner, akivel komoly konfliktusai voltak.

Min veszett össze Petry és a párt?

A konfliktus 2017 áprilisára csúcsosodott ki. Frauke Petry ekkor jelentette be, hogy nem ő lesz a párt fő jelöltje a választásokon, főleg azért, mert a tagsággal ellentétben mérsékeltebb politikát folytatott volna.

A Bundestagba való bejutás után aztán kijelentette, hogy nem ül be a frakcióba, hanem inkább függetlenként dolgozik, mert nem ért egyet például az olyan kijelentésekkel, hogy vadászni fognak Angela Merkelre. Konzervatív reálpolitikát szeretne, nem szélsőséges kijelentéseket. Azt is kifejtette, hogy az AfD-ben egyre jobban háttérbe szorultak a szakértők és a mérsékeltebb vonalat képviselők.

Petry nem csak a frakcióból, hanem a pártból is kilép és lemond a szászországi tartományi parlamentben betöltött frakcióvezetői posztról.

A legfrissebb hírek szerint új pártot is alapít Die Blauen (a kékek) néven. Ami érdekessé teszi a helyzetet, hogy két Twitter-fiók is elindult. Az egyik a leendő párté (@DieBlauen_de), a másik viszont egy frakció megalakítását jelentheti (@DieBlauen_Bund). Valószínűleg megpróbál egykori AfD-s társai közül átcsábítani képviselőket egy új frakció megalakításához. A szakításra korábban készülhettek, mert a hozzájuk tartozó honlap (dieblauen.de) már július 3. óta létezik, tartalom nélkül. Az illetéket Sven Petry fizette, Frauke exférje.

További komoly változásokról egyelőre nem hallani, de a véleménykülönbségek miatt távozott Kirsten Muster, a szászországi Landtag AfD-frakciójának helyettes vezetője és Uwe Wurlitzer is, aki ügyvezetői tisztet töltött be.

Most először fognak a Bundestagban politizálni, a tapasztalatlanságuk pedig egymás között is szülhet feszültségeket. Nagy Sándor Gyula szerint nem biztos, hogy ez hátrányára válik a pártnak. A kilépőkkel és a későbbi konfliktusokkal tisztulhat az AfD, ami egységesebbé és erősebbé teheti őket.

A szakértő azt is kifejtette, hogy mérséklődést a parlamenti munkában sem vár tőlük, mert Merkel egyértelműen elfoglalja a politikai közepet, így az AfD-nek csak a kancellártól jobbra van helye, ott viszont betölthetik az űrt, ahogy teszik azt most is. Az viszont egyértelmű, hogy a leendő kormánykoalíció és a szociáldemokraták is azon fognak dolgozni, hogy elszívják előlük a levegőt.

Kikkel fog kormányozni Merkel?

Nagy Sándor Gyula szerint nem kérdés, hogy létrejön a Jamaica-koalíció. Ez a pártok érdeke, Merkel pedig tud olyat ajánlani, amit nem fognak visszautasítani. A liberálisok maguknak követelik a pénzügyminiszteri pozíciót, amit meg is kaphatnak. Ezt jelenleg a nagy tekintélyű Wolfgang Schäuble tölti be, de a szakértő szerint őt kárpótolhatják a külügyi tárcával. A legfrissebb hírek szerint végül a parlament elnöki pozícióját kaphatja. A Zöldek a számukra fontos energiapolitikai és klímaváltozással kapcsolatos területet vihetik, így mindenkinek jó lesz.

A liberálisok azért várhatóan óvatosabban vágnának bele a nagykoalícióba, a korábbi negatív tapasztalatok miatt.

Mennyit fog változni a német külpolitika?

Itt először beszélnünk kell Emmanuel Macron és a német liberálisok viszonyáról. A francia elnök külön kasszát akar az eurót használó országoknak, ehhez rendelne egy közös pénzügyminisztert is, és demokratikus ellenőrzést, ami euróövezeti parlamentet takarhat, de egyelőre a pontos részletek nem ismertek. Nagy szerint a legfontosabb kérdés ebben az, hogy a pénzügyminiszteri pozíció csak formális, amolyan kommunikációs szintű lenne, vagy tényleges jogköröket is kapna-e az azt betöltő személy.

Itt jön a bökkenő. Merkel potenciális koalíciós partnere, a szabad demokraták leginkább a szabadelvű gazdaságpolitika iránti vágyban liberálisok, de egyébként már-már populista, euroszkeptikus üzeneteket is közvetítettek. Christian Lindner, a párt vezetője azt mondta, hogy ő ideiglenesen ki is dobná a görögöket az eurózónából, de azért szívesen segít nekik, persze nem úgy, hogy bármennyit is elengedjenek az adósságukból.

Lindner eltörölné az állandó uniós mentőalapot, amiből Macron egy hangsúlyosabb, állandó valutaalapot csinálna. Ez még hagyján, a liberálisok vezetője odáig ment, hogy Macron terveit a nagy közösködés miatt szovjetnek nevezte. Határozottan visszautasítja az adósságmegosztást, a közös euróövezeti költségvetést, meg úgy általában mindent, ami Macron ötlete és szerepel benne a közös szó.

Nem hiába mondta azt a francia elnök még júliusban Merkelről, hogy

„ha az FDP-vel áll össze, halott vagyok.”

Nagy Sándor Gyula ehhez az ellentéthez hozzátette, hogy a francia-német tandem megmaradása vagy az euróövezet reformja valószínűleg nem miniszteri, hanem Merkel és Macron szintjén fog eldőlni. Ezt viszont nem feltétlenül fogja befolyásolni a potenciálisan liberális pénzügyminiszter, mert a kancelláré a legerősebb pozíció.

Mi lesz Magyarországgal?

Több vélemény szerint Angela Merkel az AfD megerősödése miatt szigorítani fogja a menekültpolitika szabályainak betartatását és keményebben fog bánni az Európai Unióban renitensnek tartott Lengyelországgal és Magyarországgal. A kutató nem számít erre a forgatókönyvre.

Nem gondolja úgy, hogy hazánk és Varsó keményebb fenyegetéseket fog kapni ezután Berlinből. Már csak azért sem tartja ezt valószínűnek, mert ha megvalósul a vázolt forgatókönyv, miszerint Wolfgang Schäuble a gazdaság éléről átül a diplomácia vezető székébe és nem a parlament elnöke lesz, akkor személyében egy olyan ember fogja irányítani a német külügyminisztériumot, aki remek kapcsolatokat ápol Budapesttel.

Összességében a magyar kormány örülhet a választások eredményének, mert a lehetőségek közül a legjobban járt. Egy szociáldemokrata kormány, Martin Schulz vezetésével volt a legrosszabb opció, emellett eltörpül az, hogy a magyar kormány tevékenységét nem igazán díjazó Zöldek és liberálisok koalíciós partnerként kormányra kerülhetnek. A magyar külügynek a legfontosabb, hogy a CDU mellett továbbra is ott van CSU, ugyanis Horst Seehofer a legerősebb szövetségese Orbán Viktor kormányának Németországban.