A kelet-németországi Chemnitzben augusztus 26-ra virradóra halálos késelés történt. Dulakodás után, a belvárosban, menekültek három embert megkéseltek, köztük a szintén a bevándorló-hátterű, német-kubai Daniel H. belehalt a sérüléseibe. Két feltételezett elkövetőt, egy 23 éves szíriai és egy 22 éves iraki férfit még aznap elfogtak. Az indítékok pontosan nem ismertek, kettő verzióról olvashattunk:
- a szabadtéri fesztivál szombati programjait követően, éjszaka összetűzésbe keveredett egy csoport különböző nemzetiségű férfi
- a menekültek rátámadtak egy nőre, akit a végül megkéselt férfiak védelmeztek
Az esetből akkora balhé lett a városban, hogy Chemnitz fennállásának 875. évfordulójával kapcsolatos rendezvénysorozatot le kellett fújni. Nem csak demonstrációk, hanem – nincs jobb szó rá – szabályos hajtóvadászat indult minden olyan ember ellen, aki külföldinek néz ki. Nagyjából 800 fő kezdett tüntetni vasárnap délután, a kivezényelt 50-80 rendőr nem tudott mit kezdeni a helyzettel, elindult a „vadászat”. Többek között megvertek egy 18 éves szírt, egy 18 éves afgánt, és egy 15 éves német fiút is, mert együtt mutatkozott afgán ismerősével. Egy 30 éves bolgár férfi megúszta fenyegetéssel.
Hétfőn már bejelentett demonstrációk zajlottak, az egyik oldalon jobboldali tüntetők gyűltek össze, köztük szélsőjobboldaliakkal, akik náci karlendítéssel jelezték ideológiai hovatartozásukat az ellentábor felé, a másik oldalon antifasiszták és szélsőbaloldaliak álltak. Az összecsapást a rendőrség vízágyúkkal tudta megakadályozni, de többen így is kórházba kerültek, mert pirotechnikai eszközökkel lőtték egymást. A bevándorlásellenes tüntetők a hatóságokat is támadták, kövekkel és üvegekkel dobáltak, de korlátozott szintű összecsapások is történtek.
A probléma itt már egészen súlyos volt, a tartományi vezetők azt hitték, hogy elég lesz hatszáz rendőr, de a tömeg először hatezer, később már nagyjából 11 ezer fősre duzzadt. A létszámfölényben lévő bevándorlásellenesekhez csatlakozott futballszurkolók „puncik” kiáltásokkal üdvözölték a rohamrendőröket. A baloldali ellentüntetők körülbelül 1500 főt tettek ki, össze is csapott volna a két oldal, a rendőrség ezt úgy oldotta meg, hogy leparkolt két vízágyús kocsit közéjük, így „csak” petárdákkal, pirotechnikai eszközökkel és üvegekkel tudták dobálni egymást. A vége legalább 20 sérült volt, köztük két rendőrrel.
Több kép és videó:
Egy késelés miatt napokig hadakozott egymással több ezer szélsőséges Szászországban
Chemnitz (1953-1990 között: Karl-Marx-Stadt) hétvégén ünnepelte volna fennállásának 875. évfordulóját, ám a megemlékezéseket és utcabálokat le kellett fújni, mivel hosszú évek óta nem látott zavargások kezdődtek a városban, melyeket a rendőrség napokig képtelen volt kézben tartani.
A demonstrációk viszont azóta is zajlanak, gyengébb volumennel. Közben tartottak koncerteket is „Felkelés a szélsőjobboldali uszítás ellen – Rasszizmus helyett szolidaritás” mottóval, ezekre körülbelül 50 ezer ember látogatott ki.
Miért Chemnitzben?
Az egész tüntetés-sorozatról kétféle értelmezés jelent meg, ahogy azt már megszokhattuk valamennyi témában. A balliberális oldal egyszerűen elintézi azzal, hogy szélsőjobboldali, náci stb. felforgatók őrjöngése a sztori. A jobboldal pedig igyekszik beletuszkolni a helyzetet abba a keretbe, hogy Chemnitzben kezd ébredezni a német nép. Az igazság viszont valahol a kettő között van.
2016. december végén kamionos-gázolásos terrortámadás történt Berlinben, 12 halálos áldozattal – akár ezt is hozhatnánk példának, de mivel azóta is nőhetett a feszültség a német társadalomban, nem lenne releváns összehasonlítási alap.
Ellenben idén
- májusban, az észak-németországi Flensburgba tartó vonaton egy 24 éves afrikai menedékkérő, szóváltás után, késsel súlyosan megsebesített egy embert, majd szintén megkéselt egy rendőrnőt is
- júliusban, szintén az észak-németországi Lübeckben, egy távolsági buszon történt késes támadás, 12 ember könnyebben, 2 ember súlyosan megsebesült, az elkövető iráni származású német volt
- augusztus közepén, a dél-nyugat-németországi Offenburgban egy szomáliai menekült késes támadásban megölt egy orvost, és egy nővér is életveszélyes sérüléseket szenvedett
A chemnitzihez hasonló demonstrációk viszont egyik helyen sem törtek ki. Talán nem lövünk nagyon mellé, ha feltételezzük, hogy augusztus közepe óta nem változott ekkorát a német közhangulat, így más, tartományi-történelmi okokat is meg kell vizsgálni, mielőtt bárki egyoldalú megállapításokat tesz.
Történelem
2018 elején a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) német politikai alapítvány készített felmérést arról, hogy az európai államokban milyen mértékű a bevándorlók elutasítottsága.
Az élen Magyarország végzett 48 százalékkal, amire valószínűleg a kormány bevándorlásellenessége is rátett néhány lapáttal. Mögöttünk zárt Észtország 29, Csehország 28, valamint Litvánia 26 százalékkal. Tehát az első négy helyen olyan államok végeztek, amelyek korábban a keleti blokkhoz tartoztak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezzel szemben Lengyelországban csak 13 százalék a bevándorlók elutasítottsága, de a lista elejét így is dominálják a Vasfüggönytől történelmi távlatokban nemrég megszabadult országok.
Ez számunkra azért lesz érdekes, mert Szászország, és benne Chemnitz az NDK-hoz tartozott, 1953-1990 között Karl-Marx-Stadt néven.
A kommunizmus alatt ezek a társadalmak homogének és hermetikusan zártak voltak, nagyon kevés olyan emberrel találkozhattak, akik más kultúrából érkeztek, sőt, sokan senkivel. Elsősorban az egyetemeken lehetett megismerkedni olyan diákokkal, akik valamilyen program keretein belül Észak-Afrikából, vagy a Közel-Keletről érkeztek.
Franciaországba, vagy Nagy-Britanniába már a második világháború után özönlöttek bevándorlók a gyarmatokról. Az NSZK-ba az 1960-s évektől érkeztek például törökök, így a XX. század végére kezdett változni a társadalmi összetétel, ezért a nyugaton élőknek már nem jelentett akkora újdonságot a más vallású, vagy más kultúrájú emberekkel való találkozás, mint a keletieknek.
Az NDK-ban is megtörtént a szovjet típusú központosítás, a nép elidegenítése a politikától, és kiszolgáltatottá tétele a hatalommal szemben. A volt keleti blokk területén élők között – akik az előző rendszerben nőttek fel – könnyen megmaradhatott ez a nevelés. Történelmi tapasztalataik miatt úgy érezhetik, hogy nincs valódi beleszólásuk az elit döntéseibe.
Ez a szélsőséges és elitellenes pártok magas támogatottságához is vezethet, teóriánkat a friss szászországi közvélemény-kutatási adatok alá is támasztják. A bevándorlásellenes AfD 25, míg a szélsőbaloldali Die Linke 18 százalékon áll ebben a tartományban, ami mindkettő esetben erős eredmény az országoshoz viszonyítva. Hajo Funke politológus egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: a volt NDK területén az AfD „szélsőjobboldali népfronttá” vált.
Az önbíráskodásra való hajlam is összekapcsolódik ezzel. Ha elitellenes gondolatok fűtik a társadalmat, kevésbé bíznak a hatalomban, mélyebb táptalaja van a hatóságok helyett elvégzett ítélkezésnek. Chemnitzben érezhették úgy, hogy az állampolgárokat képtelen megvédeni az állam, ezért amikor bevándorlókra támadtak, valószínűleg úgy voltak vele, hogy saját magukat védik meg.
Molnár Tamás Levente ezt a következőkkel egészítette ki:
„Egyáltalán nem gondolom véletlennek, hogy pont Szászországban törtek ki a demonstrációk. Szociológiai és történelmi okai is vannak. Több kutatás is azt a konklúziót vonta le – nagyobb néplelki következtetések nélkül – hogy a szászok a német átlaghoz képest magasabb arányban hajlanak az autoriter megoldásokra.”
Hozzátette, hogy ez a tartomány már 25-30 éve élen jár a nagyobb társadalmi megmozdulásokban, például közvetlenül a berlini fal leomlása előtt minden tartománynál hamarabb a szászországi városok utcáin követelték a megosztottság felszámolását.
Érdekesség, hogy Szászországban a rendőrség már 1991-ben sem tudta megakadályozni, hogy a xenofóbok Hoyerswerdában felgyújtsák a vendégmunkások szállását. Szintén a tartomány nyitottságát mutatja a szélsőségekre, hogy a Pegida először Drezdában, Szászország fővárosában jött létre.
Szervezés
Ez az impulzivitás a mai napig jól látható. A szélsőséges Pegida által szervezett hétfő esti demonstrációk gyakorlatilag három éve zajlanak a tartomány fővárosában, Drezdában. A tüntetéssorozat céljait úgy határozzák meg, ahogy magukat is, elmondásuk szerint a nyugati kereszténységet akarják megvédeni az iszlám kultúrától és vallástól. A rendszeres hétfői demonstrációk is mutatják, hogy a kelet-német tartományokban erősebben létező bevándorlásellenességet remekül tudják instrumentalizálni az itt markánsan jelenlévő idegenellenes mozgalmak.
Az AfD a szakértő szerint „Janus-arcú” álláspontot foglalt el Chemnitzben. Úgy próbálják megőrizni a szalonképességüket a demokratikus német alaptörvény tiszteletben tartásának hangsúlyozásával, hogy közben támogatják a tüntetéseket, amiből a legfrissebb kutatások szerint jól is jönnek ki.
Molnár Tamás Levente megemlített egy példát is: a Pegida által múlt szombaton szervezett ún. „néma menetre” Szászországból, Brandenburgból és Türingiából is érkeztek helyi vezető AfD-s politikusok Chemnitzbe, akik együtt tüntettek a Pegida szervezőivel – ilyen mértékű összeborulásra eddig még nem került sor a két csoportosulás között.
A szervezők között láthatjuk a jobboldali populista Pro Chemnitz mozgalmat, akik a neten szintén villámgyorsan gyűjtötték az embereket a megmozdulásokhoz.
A tartományi vezetés hibái
Már a legelső tüntetésen sem volt megfelelő mértékű a hatósági jelenlét, túl kevés rendőrt vezényeltek a helyszínre. Később, az egyenruhások emberhiánya miatt, már nem is lehetett megfelelő létszámot biztosítani, a nagyjából tízezres tömeghez egyszerűen nem volt elég szolgálatba hívható rendőr.
Szintén a tartományi vezetés álomvilágát mutatja, hogy sajtóinformációk szerint a helyi titkosszolgálat a legnagyobb demonstráció szerveződése előtt jelezte a szász kormányzatnak, hogy más városokból is útnak indultak Chemnitz felé tüntetők. Szászország CDU-s miniszterelnöke, Michael Kretschmer és csapata valószínűleg nem vette komolyan a figyelmeztetést, ezért csak 600 rendőrt vezényeltek ki, pedig kérhettek volna segítséget. Angela Merkel is érzékelte utólag ezt a problémát, ezért maga ajánlotta fel, hogy máshonnan is küldenek egyenruhásokat oda, ha szükséges.
Molnár Tamás Levente szerint a tartományi vezetésnek egyértelmű felelőssége van a helyzet eszkalálódásában, elég lett volna körbenézni a közösségi médiában, és láthatták volna, hogy mekkora tömegek érdeklődnek az események iránt.
A szakértő megemlítette azt is, hogy a rendőrség krónikus emberhiányának gazdasági okai is vannak. Még Wolfgang Schäuble munkásságához köthető a nullás költségvetés, ennek kivitelezéséhez sok forrást megspóroltak a rendőröknél is.