Arra készültem, hogy a VII. kerületi K11 Művészeti és Kulturális Központban meghirdetett keddi eseményen ott lesznek majd a sajtó képviselői, vagy legalábbis az Index és a 444.hu újságírói, hiszen ezeken a portálokon jelentek meg a Nógrádi munkásságát, hitelességét leginkább megkérdőjelező cikkek. Az Index komolytalannak, a 444.hu pedig egyenesen szélhámosnak nevezte Nógrádit. A könyvbemutatójára végül sem az Indextől, sem a 444.hu-tól nem jött el senki sem, pedig a biztonságpolitikai szakértő készült, és a megjelent cikkek óta a csendet megtörve hajlandó volt bárkinek válaszolni a több mint százfős hallgatóság előtt.
Nógrádi két hibát követett el
Nógrádi azzal kezdte, hogy bár eddig családja és szűk baráti köre tanácsára nem szólalt meg a múlt hét szerdán megjelent Lehet utánam csinálni! című indexes cikk kapcsán, a könyvbemutatója elején mégis reagált a vádakra, amelyek baromira bántják.
„Nem érzem úgy, hogy büdös kurva lennék és sarokba kéne állnom”
- mondta Nógrádi, aki állítása szerint két hibát követett el. Az egyik, hogy ő nem rögzítette a beszélgetését az Index újságírójával. Negyven éve ad interjúkat, és még sosem került ilyen helyzetbe, most pedig azért nem tudja cáfolni a szájába adott mondatokat, mert nem tudja bizonyítani, hogy azokat nem így mondta. Később a kérdésemre, hogy kíván-e jogi lépéseket tenni, azt válaszolta, még átgondolja, mit fog tenni. A másik hiba, amit elkövetett: nem vette észre, hogy valóban félreértelmezhető adat állt a corvinusos önéletrajzában.
Az Index szerint egész pontosan az, hogy Nógrádi 2001 óta a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem elnökségi tagja. A lap azonban utánakérdezett, de az egyetemen még sosem hallottak a szakértőről. Az Index cikkében Nógrádi erre azt mondta: az ő önéletrajzában ilyen nincs, ezt ő soha nem állította, ha mégis van, akkor az csak elírás lehet. A könyvbemutatóján elismerte, hogy valóban hibás volt az önéletrajza, ami le is került a Corvinus oldaláról, de minden más adat igaz volt, amelyet viszont az Index már elfelejtett megemlíteni. Nógrádi felajánlotta, hogy bárki, aki szeretné megtekinteni az önéletrajzát és kérdése lenne, annak áll a rendelkezésére.
Az Index azt is kifogásolta Nógrádi esetében, hogy „tudományos tevékenységet nem végez”. A névtelenül nyilatkozó szakértők a hírportálnak azt mondták, hogy mivel Nógrádinak „nincs tudományos tevékenysége”, ezért nincs miről véleményt alkotni. Az Index szerint Nógrádi ezt úgy kommentálta, hogy ha kutatna, akkor tizedannyi ideje lenne a médiaszereplésekre. A biztonságpolitikai-szakértő másképp emlékezett a könyvbemutatón erre a beszélgetésre, ugyanakkor az is kiderült, hogy bármikor számszerűsíteni tudja: egy évben milyen és mennyi szereplése, előadása volt, emellett hová, illetve mennyit publikált.
Arra már én kérdeztem rá, pontosan mi is a helyzet azzal, hogy az Országos Doktori Tanács honlapján lévő szakmai életrajzában az szerepel: a 2011-től működő ausztriai Európa Egyetem rektor-helyettese. Az Index erről azt írta, az egyetem nem is létezik, Nógrádi pedig azt a választ adta, hogy „az egyetem formailag létrejött, a valóságban még nem”, egy-két év múlva fog működni. Ezt lényegében nekem is megerősítette, azzal kiegészítve, hogy ő ezért eddig nem kapott pénzt, azt akarták, hogy rektor legyen, de azt nem vállalta el, jelentkezők már lennének, tanárok is, várhatóan pedig 2016 nyarától indulhat az első kurzus.
Egy másik kérdésre Nógrádi elvetette azt a gondolatot, hogy az őt ért támadások időzítése és a könyve megjelenése között összefüggés lenne.
Pontokba szedett negyven év
Sajnos a könyvbemutatón csak magáról a könyvről nem esett szó. A rengeteg biztonságpolitikával és geopolitikával kapcsolatos kérdés miatt már nem maradt idő a beígért beszélgetésre Nógrádi és Szűcs Balázs között. (Szűcs hozta létre a szakértő rajongói Facebook-oldalát, azt is elárulta, hogy PM-es önkormányzati képviselő a VII. kerületben.)
A 231 oldalas könyv néhány nap alatt könnyen elfogyasztható. A rövid, pontokba szedett, lazán összefüggő sztorik szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak akár két buszmegálló, villamos- vagy metrómegálló között is. A memoár 140 pontjából kiderül, hogy Nógrádi imád utazni, bejárta a világot, rengeteg előadást tartott az elmúlt évtizedekben, politikusokat, magas rangú katonákat, egyetemi vezetőket, szakértőket ismer, tudhat a barátjának, szeret szemétkedni, viccelődni ismerősökkel, ismeretlenekkel egyaránt, gyakran fáj a háta, nem szeret sportolni, ellenben szereti a szép nőket és az ultit.
Olyan szaftos, olykor poénos sztorikra derül fény, amelyek a bulvárlapok címoldalán is megállnák a helyüket. Hogyan próbált meg és milyen sikerrel becsajozni a Margitszigeten teniszezés után Horn Gyula, hova és miért szökött el egy hivatalos fogadásról Antall József és Helmut Kohl, ki volt a Gellért Szálló leghíresebb masszőrje, Göncz Árpádnak miből lehetett volna baja az Egyesült Államokban.
De azért az utolsó 30-40 oldalon komolyabb témák is megjelennek egy kis nemzetközi kitekintés keretében: Iszlám Állam, NATO, maláj gép lelövése, Charlie Hebdo elleni merénylet, Irán, Irak és Görögország helyzete. Antall József miniszterelnökről pedig külön pontban (az utolsó előttiben) is megemlékezik. Nógrádi szerint Antall azt akarta, hogy a magyar politika világpolitika legyen, „messze megelőzte korát stratégiai gondolkodásban, nyelvtudásban, maga irányította a magyar külpolitikát”.
A memoárban helyet kapott a Nógrádi elleni III/III-as vád is. 2009-ben közzétett az 1956-os Intézet egy 110 fős listát, amelyen a III/III-as ügynökök között a biztonságpolitikai szakértő neve is szerepelt. A dokumentum szerint Nagy Imre és mártírtársai 20 évvel ezelőtti újratemetésekor Nógrádi feladatot kapott a kommunista állambiztonságtól. A szakértő amint tudomást szerzett a listáról gyomorvérzést kapott, kórházba került, majd kikérte az aktáját és egy sztárügyvédhez fordult. Nógrádi több hamis információt is felfedezett a róla készült dokumentumban. Azt írták benne, hogy alkoholista, pedig soha nem ivott. Az sem volt igaz, hogy gyengén beszél angolul és németül, miközben orosz-német szinkrontolmács volt, azt azonban elismerte, hogy akkoriban még nem tudott angolul. Az aktában egy két évvel korábbi lakcíme szerepelt, és az, hogy a tudományok nagydoktora, de ez sem volt igaz. Autómániásnak tüntették fel, de saját állítása szerint 1974 és 1986 között csak Trabantjai voltak. Arról is szó esett az aktában, hogy egy nagybátyja él Nyugaton, de a valóságban kettő élt az Egyesült Államokban. Nógrádi bírósághoz fordult, a per végén pedig kiderült, esetében semmi nem teljesült azon kritériumokból, amelyek alapján III/III-as ügynök lehetett volna.
„Mivel a kartonon a fedőnevem Raguza volt, ez Dubrovnik régi neve, azonnal vett a lányom egy Raguza feliratú pólót, és látványosan elkezdtem hordani. A póló ma is megvan itthon”
- írta könyvében Nógrádi, aki húszéves korától sok évig minden nyáron három hónapot töltött Dubrovnikban.
Memórjában Nógrádi azt javasolja az olvasóinak, hogy
„ha valakit a történelem lényege érdekel, olvasson memoárokat, dokumentumokat, még akkor is, ha a memoárírás önigazolás.”
A könyv végén bónuszként még kapunk hét oldalnyi nógrádis viccet és anekdotát. Az én kedvencem az alábbi:
Nógrádi előad
- Egy lányt kérek! Az utolsót egy lány kérdezze!
- Bevándorlás ügyben szeretném kérdezni, hogy veszélyesnek tartja-e a „hosszú tedihengerek éjszakáját”?
- Magának olyan jó lábai vannak, hogy én inkább a hosszú combok éjszakáját tartanám veszélyesnek…
- Hogy?
- Mondom magyarul: a plakátszaggatás és a tedihenger között pont annyi a különbség, mintha egy nőről letépném a ruhát, vagy inkább simogatva feltárnám a lényegét. Svédországban, szinte az összes nemi erőszakot bevándorlók követik el…
- Tehát, a plakátok a tanár úrnak sem tetszenek?
- Én nem ezt mondtam, csak sajnálom, hogy a negyediket nem csinálták meg, amelynek a szövege: „Ha Magyarországra jössz, a szexért fizetned kell!”
Fotók: Hoffer Dániel