A hivatal és a média tudósításaiból és hallgatásából kitetszik, hogy világos és következetes szabályozás hiányában zavar és értetlenség jellemzi a kegyelmi eljárás intézményét. A bíróság előtt zajló perek többsége ugyan a nyilvánosság előtt zajlanak, az ítéletek is nyilvánosak, azonban, ha valaki kegyelmet kap az államfőtől, akkor arról csak véletlenszerűen szerezhet tudomást a társadalom. A Köztársasági Elnöki Hivatal ugyanis sem szóban, sem írásban nem ad tájékoztatást kegyelmi ügyekről és a határozatok tartalmáról.
Ez mindenkire vonatkozik, még a közszereplők sem jelentenek kivételt. Egy 2014-ben zajló parlamenti vita jegyzőkönyvéből például meg lehet tudni, mi a kegyelmi gyakorlat és mi az oka a teljes körű titkolózásnak. Répássy Róbert igazságügyi államtitkár magyarázatának külön érdekessége, hogy többek között olyan fideszes képviselőhöz intézte, akire azóta hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények miatt az ügyészség nyolc társával együtt hat év letöltendő börtönt, ötmilliós pénzbüntetést és 6,6 millió forint értékű vagyonelkobzást kér. Boldog István 2014-ben még amiatt nyugtalankodott, hogy a parlament olyan jogszabály alkotására készül, amely az amnesztiával az életfogytiglani büntetést fogja megszüntetni. Répássy ezt mondta:
„Nyilvánvaló, hogy a közszereplő esetén is lehet azonban olyan személyiségi védelem körébe utalható vagy abba tartozó adat, amit nem lehet nyilvánosságra hozni. Ne felejtsék el, hogy a kegyelmi határozatok nagy része egészségi okból születik, tehát kifejezetten valamilyen súlyos egészségromlás miatt születik kegyelmi döntés. (…) Tehát ezt az irányt nem javaslom az Országgyűlésnek, hogy a kegyelmi határozatok teljes nyilvánosságát követeljék.”
Aztán így folytatta:
„Nyilván más lehet a helyzet akkor, hogyha nem ilyen megfontolásból kapna valaki kegyelmet. De erre, nemcsak az utóbbi két-három év, hanem az utóbbi tíz év kegyelmi gyakorlatát ismerve, mint az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó állami vezető, nem volt arra igazán példa, hogy egészségi állapottól eltérő más okra alapozzanak kegyelmi határozatot, de minden esetben nagyon súlyos személyes körülménynek kell fennállni ahhoz, hogy kegyelmet kapjon valaki.”
Mivel a nyilvánosság kizárása jogszabályi előírás, nagyon érdekes, ha ilyen esetben eltér ettől és mégiscsak tájékoztatást nyújt az államfő hivatala, ami mostanáig nem fordult elő. A napokban azt közölte, hogy az úgynevezett Budaházy-ügyben, amelyben a Fővárosi Törvényszék terrorcselekmény bűntettét is megállapította, 17-ből 7 személy kegyelméről döntött. Répássy államtitkár képletével élve, esetükben nem egészségügyi problémák, hanem más, „nagyon súlyos személyes körülmény fennállása” az ok, és ez valóban tetten érhető Novák Katalin indoklásában: a bírósági eljárások ésszerűtlen elhúzódása elfogadhatatlan. Az államfő a 7 személy esetében úgy vélekedett, hogy „az előzetes letartóztatásban töltött idő és a 13 éve tartó vesszőfutás az érintetteket és családjaikat alaposan megpróbálta. Az eljárás további elhúzódása számukra aránytalan sérelmet jelentene a kiszabható büntetéshez képest”.
A kormány osztja Novák Katalin véleményét, ami abból is látszik, hogy az indoklás valójában megismétli Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter korábban ismertté vált véleményét. E szerint az ítélet
„olyan mértékben sérti a jogbiztonságot, olyan mértékben sérti a jogállami alapelveket, hogy az biztos, hogy a bíróság ebben az ügyben már leszerepelt, …elfogadhatatlan, tűrhetetlen, hogy ilyen ügyekben nincs jogerős döntés 13-14 év után, ezután már jó döntést nem lehet hozni”.
Kérdés viszont, hogy vajon mikor és miért dönt az államfő arról, mely ügy tartozik a nyilvánosságra és melyik nem. Miért nem köti minden egyes, a közéletet érintő esetet a társadalom orrára? Nemcsak Budaházyékét, hanem például a volt balmazújvárosi polgármestere kegyelmi ügyét is, ami „véletlenül” került a nyilvánosság elé.
A nemzeti együttműködés rendszeréhez ezer szállal kötődő Veres Margit polgármestert 2018-ban öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság vesztegetés elfogadása miatt. Ügyéről egyszer maga is sajtótájékoztatót tartott, amit a Balmaztv is rögzített. Egyebek között a következőket mondta:
„Természetesen mindent megteszek annak érdekében, hogy bizonyítsam az ártatlanságomat, és minden fórumon megkísérlem azt, hogy bebizonyíthassam azt, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtem el. Ezzel tartozom magamnak, tartozom a családomnak, tartozom azoknak az embereknek, akik minden körülmények között kiálltak mellettem és kiállnak a mai napig, a becsületemet meg fogom védeni.”
Veres Margit bizonyítási kísérletei három, különböző szintű bíróságon is elbuktak, ezért a polgármester a becsülete megvédéséért folytatott harc mellett más utat is választott. Kegyelmi kérvényt nyújtott be Áder Jánoshoz. S ugyan ettől függetlenül be kellett volna vonulnia a börtönbe, de az Igazságügyi Minisztérium volt parlamenti államtitkára, az azóta szintén vesztegetés elfogadásával gyanúsított Völner Pál segítségére sietett és Veres Margit büntetésének elhalasztásáról határozott – írta a 24.hu.
A 5 év börtönbüntetést kiszabott ítélet után évek teltek el, a politikus mégis hatósági zaklatás nélkül élvezhette a szabadságot. Áder János a hivatali idejének csak utolsó pillanatában részesíthette kegyelemben Veres Margitot. Tájékoztatás híján azonban a 24 erre a következtetésre kizárásos alapon jutott, mert sem az érintett, sem a bíróság, sem Áder János, sem a Köztársasági Elnöki Hivatal nem válaszolt mindmáig arra a kérdésre, hogy végül kapott-e vagy nem kapott kegyelmet. Veres Margit ügyvédjétől tudta meg, hogy védence nincs börtönben, él és dolgozik. Sőt, azóta a vesztegetés miatt elítélt nő már több mint 8,5 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást vett fel, céget alapított, és kulturális eseményeken is részt vett. 2019 karácsonya előtt például a hajdúnánási városbálon mulatott többek közt Tiba István fideszes országgyűlési képviselő és Jakab István Magosz-elnök, parlamenti alelnök társaságában. Korábban Romániában, Csíkszentdomokoson Kövér László társaságában tűnt fel, ahol az Országgyűlés csapata és a székelyföldi önkormányzati képviselők barátságos labdarúgó-mérkőzését tartották. Ha tehát kegyelmet kapott, akkor annak okaként egészségügyi probléma feltehetően nem merült föl nála, és az sem, hogy ügye sokáig húzódott.
Áder János hivatali idejének utolsó hónapjaiban 6 esetben adott kegyelmet. A 24 szerint az biztosan állítható, hogy Veres Margit kegyelmi kérvényét elbírálták, mert az új köztársasági elnök, Novák Katalin hivatala azt nyilatkozta, hogy előtte nincs olyan függő kegyelmi ügy, ami hivatalba lépését megelőzően érkezett volna. Márpedig a volt polgármester már évekkel korábban benyújtotta kérvényét, tehát azt már biztosan el kellett bírálni.
A kegyelemben részesítést alátámasztja az is, hogy Veres Margit visszavonta a korábban benyújtott perújítási kérelmét a Debreceni Ítélőtáblán. Azaz kevesebb mint egy hónappal Áder János utolsó hivatali napját követően Veres már nem akart harcolni az igazáért. Márpedig, ha a kegyelmi kérvényét elutasították volna, és börtönbe kellene mennie öt évre, aligha volna logikus lépés a perújítási kérelmet visszavonni.
A köztársasági elnöktől tehát az kaphat kegyelmet, akinek súlyos egészségügyi gondja van, vagy amikor nagyon súlyos személyes körülmény áll fenn. Budaházyéknál ez világosan látszik, Veres Margiténál azonban nem.
Budaházyék erős társadalmi támogatást élveznek. Esetükben mind az elnöki kegyelem ténye, mind az indoklás, mind a reakciók megjelentek a lapokban, beleértve a kormánymédiát is. A vesztegetésért elítélt Veres Margit kegyelmi ügye kérdéséről azonban utóbbi egy hangot sem közölt, pedig nyilván eljutott hozzá a 24 riportja. Még a leginkább érintett fórum, Balmazújváros hivatalos oldalán sem olvasható semmi az esetről, miközben az emberek a volt polgármesterrel nap mint nap találkoznak az utcán. Pedig mindkettőre igaz, hogy nem lenne szabad kibeszéletlenül hagyni az ilyen fontos és izgalmas társadalmi kérdéseket, amit bizonyít a Budaházyékról szóló kegyelmi döntés nyilvánosságra hozatalát követő élénk vita.
Lattmann Tamás nemzetközi jogász erről úgy fogalmazott, hogy az elnöki kegyelem egy rendkívüli eszköz, nem szokás az igazságszolgáltatásban lévő rendszerszintű problémákat orvosolni. Politikai értelemben abszolút megteheti Novák Katalin, hogy erre használja, de eddig ez nem volt szokás egyik elnök esetében sem. Ugyanakkor vannak ügyek, ahol jogilag egyszerűnek tűnik a kép, de akadnak olyan emberi szempontok, amelyeket nem tud figyelembe venni a bíróság, ekkor lehet szükség az elnöki kegyelem intézményére.
Maga Budaházy György is nyilatkozott társai ügyében. Azt írta, hogy az államfői döntés eddig rendben is van, viszont ő és az ügy többi vádlottja is ugyancsak kegyelemre vár, mert
„mindannyiunkat hasonlóan »súlyos« vádakkal illetett és illet az ügyészség és »bűnszervezeti« elkövetéssel is. A bíróság ítéletét eleve törvénysértőnek, egyoldalúnak és elfogultnak vélik, s mint fogalmaz, „fenntartom a reményt, hogy szilveszter után az Elnök Asszony a reakciók és vélemények fényében újragondolja az ügyet és egy második körben a többi tíz vádlott kérelmének pozitív elbírálása is megtörténhet”.
A Népszava összeállításában a kegyelmi döntés indoklásáról szólva több ellenérv is olvasható. A cikkben fölvetődik például, hogy nem arról van-e inkább szó, hogy a kormány engedett a kormánypárttal is jó kapcsolatokat ápoló szélsőjobboldali csoportok lobbizásának, illetve szélsőjobbnak tett egy karácsonyi gesztust. Mások azt vitatják, hogy Budaházyék ügye túlságosan elhúzódott volna. Egy büntetőjogász azt említette a lapnak, hogy volt olyan ügyfele, akinek 19 év után zárult le a büntetőügye. A Fővárosi Törvényszéktől pedig az derült ki, hogy jelenleg náluk első fokon két, a Pesti központi kerületi Bíróságon négy, a Budai Központi Kerületi Bíróságon két olyan büntetőeljárás van, ami legalább tíz éve tart.
Csintalan Sándor, akinek megverésével is megvádolta az ügyészség Budaházyékat így fogalmaz a Népszavának:
„Ambivalens érzések vannak bennem. Egyrészt helyénvalónak gondolom, hogy nincs kegyelem azoknak, akikre első fokon is súlyos ítéleteket szabtak ki. Szomorúan, ám megértően gondolok arra, hogy a kisebb súlyú cselekményeket elkövetők kegyelemben részesültek. Az ugyanis nem helyénvaló, ha egy fiatal életet tönkretegyenek ítélet nélkül. Azt ugyanakkor nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egy ilyen súlyú ügyben a magyar igazságszolgáltatás képtelen volt célját megvalósítani, hogy a bűn nyerje el a büntetését és elriassza a potenciális bűnelkövetőket.”
– fogalmazott.
Az októberben közismert jobboldali szereplőkből alakult Budaházy Bizottság az Igazságtételért Gulyással és Novákkal azonosan ugyancsak a bíróságot okolják. Budaházyékat Gyurcsány Ferenccel és csapatával állítják szemben, mondván, nehéz feldolgozni, hogy míg előbbiek börtönben, utóbbiak szabadlábon vannak.
Veres Margit ügyében viszont elmarad a széles társadalmi vita, az emberek nagy része nem is tud az esetéről. Az érintett csöndben van, a Köztársasági Elnöki Hivatal hallgatásba burkolózása miatt senki sem vitatkozik a korrupcióról, a jog előtti egyenlőségről, nincsenek pró és kontra érvek az esetében.
„Budaházy Györgyék példátlanul szigorú büntetése súlyos támadás a magyar emberek igazságérzete ellen”
– állítja a bizottság nevében Kondor Katalin.
A makacs hallgatás alapján valószínűsíthető, hogy belátható időn belül nem derül ki, pontosan mi történt Veres Margit kegyelmi kérvényével. Elméletileg lehetnek olyan körülmények, amelyek alapján indokoltan kaphatott kegyelmet. Ha nem kapott kegyelmet, akkor csoda történhetett, hogy szabadlábon van. Ám az sem kizárt, hogy indokolatlanul kapott kegyelmet, ami a magyar jogállamiság egyik legsúlyosabb botrányát jelentené. Akkor - Novák Katalin szavaival élve - ez súlyosan sértené az emberek igazságérzetét, Gulyás Gergely szavait kölcsönvéve pedig olyan mértékben sértené a jogbiztonságot, olyan mértékben sértené a jogállami alapelveket, ami elfogadhatatlan és tűrhetetlen.
Jogászok szerint a hazai kegyelmi intézményrendszer gyakorlata az igazságszolgáltatással ellentétben inkább a kiszámíthatatlan politikai akaratot tükrözi. A témával többek között foglalkozott egy a változásokra és a jövőre koncentráló jogász csapat is, amelynek egyik cikke épp erre hívja fel hangsúlyosan a figyelmet.
„A kegyelem a szuverenitás aktusa, amely az igazságszolgáltatás fölött áll. A kegyelem ellentétes a büntető igazságszolgáltatással, idegen test, feltéve, hogy az igazságszolgáltatás híven teljesítette a feladatát: az igazság és igazságosság szolgálatát. A kegyelem megakadályozza az igazságszolgáltatást, illetőleg törli annak eredményét, és benne néha olyan politikai célok érvényesülhetnek, amelyek túlmutatnak a büntetőjog és igazságszolgáltatás társadalmi küldetésén. Amennyiben ezt elfogadjuk és tartjuk a történelmi hagyományok útján a királyoktól származó kegyelmet, úgy a jelenlegi szabályozáson nincs mit változtatni. Azonban, ha más országok kegyelmi rendszereit figyelembe vesszük, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának, a Kúriának és az Alkotmánybíróságunk állásfoglalását, akkor a jogállamiság érdekében mihamarabbi változtatásokat lenne célszerű hazánkban bevezetni.”