Az elmúlt hetekben mindent megpróbált a kormányzati propaganda, hogy Vona Gábort és a Jobbikot valamilyen nyugdíjas ellenes pártalakulatnak állítsa be. Mindezt néhány kontextusából kiragadott mondatra építették fel. A Jobbik azonban most valami olyasmit csinált, amit eddig egyetlen párt sem. Meghívott több szakértőt, és idős emberek részvételével megszervezett egy nyugdíjkerekasztalt, ahol végre arról esett szó, hogy milyen is manapság nyugdíjasnak lenni hazánkban, milyen problémákkal szembesülnek az idős emberek, illetve milyen megoldások vezethetnek testi és lelki jólétükhöz.
A kerekasztalt megnyitó Vona Gábor hét problémagócot nevezett meg, majd megoldási javaslatokat vázolt fel a Jobbik programjára hivatkozva.
Vona szerint az egyik legfontosabb szempont, a nyugdíjrendszer közéletben betöltött szerepe. Hozzátette: a pártpolitikát rövid távú érdekek működtetik, ezért pedig sok esetben a hosszú távú célok feláldozásra kerülnek, éppen ezért
szükség volna egy független, pártok feletti és kormányokon átívelő, civil alapokon működő nyugdíjszakmai testületre, amely irányt ad, és kizárja annak a lehetőségét, hogy nyugdíjasok a politika játékszerei legyenek.
A Jobbik miniszterelnök-jelöltje fontos kérdésnek tartja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdését.
„Akkor tudunk jó nyugdíjakat fizetni, ha megfelelő bérek, járulékbefizetések vannak”
– mondta. A nyugdíjrendszer szempontjából elsődleges célként határozta meg a magyar bérrendszer kérdését, amely kapcsán kiemelte: éppen ezért fontos a Jobbik által indított béruniós kezdeményezés, amely a kelet-közép-európai bérek nyugathoz való felzárkóztatására irányul. Vona Gábor szerint,
ha ez megvalósulna, akkor a magyar nyugdíjszínvonal is emelkedne.
Fontos problémagócként utalt a nyugdíjszámítás metódusára is. Arra hívta fel a figyelmet, hogy szempont lehetne a nyugdíjak kiszámításánál a befektetett humántőke. Vagyis a nyugdíjakban jelenjen meg a felnevelt (ezt Vona külön kihangsúlyozta) gyermekek száma és a családalapításba fektetett energia, mivel ennek révén lesz több adófizetője az államnak. Kitért a Jobbik egy korábbi programpontjára is, hogy a férfiak 40 évnyi munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak. Ezt azzal indokolta, hogy magas a halandóság a férfiak körében, és sok esetben már meg sem érik a nyugdíjas kort.
A nyugdíjemelés ügyében Vona Gábor azt mondta, pártja szerint differenciált nyugdíjemelésre van szükség. Azt is mondta: Magyarországon magas áfakulcs van, ezért az áfát csökkenteni kell, ha valóban segíteni akarnak a nyugdíjasokon. Emellett igazságos gyógyszertámogatási rendszer kellene. Itt megjegyezte, hogy a prevencióra is gondolnának, vagyis kedvezményeket adni olyan egészségügyi termékekre, amelyek segítenek idős korra megőrizni, megvédeni az egészséget. Az életminőség kapcsán még hozzátette, hogy többet kellene költeni kutatásra.
Az idősgondozásról kijelentette: egy méltatlanul kezelt kérdés, és "a demencia problémája országszerte ellepte az idősek otthonát". Ezt részben arra vezette vissza, hogy a szociális szférában nem megfelelő a bérezés, emelni kellene az idősek otthonában dolgozók béreit, mert „egy kulturált európai országnak meg kell becsülni őket”. Ehhez kapcsolódik az önkéntesség kérdése is, amely Vona szerint egy olyan célterület, ahová a fiatalságot lehetne terelni.
A Jobbik miniszterelnök-jelöltje arról is beszélt, hogy az idős embereknek lelke is van, de ezzel nem foglalkozik az állam. Az egyik veszélyfaktornak az idősek biztonságérzetét nevezte meg. Vona főként a vidékiek esetében jegyezte meg, hogy
a rossz közbiztonság súlyos problémát jelent, mert elsősorban a védtelen idős embereken csapódik le.
Prioritásként beszélt a közösségi élmények és a kikapcsolódás kérdéséről is, hozzátette, hogy az állam kevés lehetőséget biztosít. Példaként említette, hogy a Jobbik Nemzeti Vándorszínházat hozna létre az ország legjobb színészeivel, és a kultúra magas minőségét juttatná mindenhová az országban.
Sneider Tamás, az Országgyűlés jobbikos alelnöke hangsúlyozta: büszke a Jobbik nyugdíjprogramjára, szerinte
a Fidesznek nincs, az MSZP-nek pedig már nincs.
A nyugdíjrendszer fenntarthatóságához hozzátette: jelenleg az állam nem veszi figyelembe a különböző élethelyzeteket. Nem ugyanazt jelenti 40 évet ledolgozni bankárként, mint mondjuk beteghordóként.
„Az egyének helyzetére szeretnénk a nyugdíjrendszert kialakítani”
– jegyezte meg.
A kerekasztal résztvevőiként lehetőségük volt felszólalni szakértőknek is. Nácsáné Dr. Kalán Eszter, a Tiszavasvári Szociális-, Gyermekjóléti és Egészségügyi Szolgáltató Központ vezetője arról beszélt, hogy a minőségi élethez testi és lelki jólét is kell. A lelki jólét kapcsán kiemelte, hogy már az is segítség lenne, ha fiatal önkéntesekkel pótolnák a családi segítséget az otthonokban, mert vannak olyan idős emberek, akiknek vagy nincs senkije sem, vagy a rokonaik külföldön élnek. Dr. Menyhárt Miklós háziorvos, az Alzheimer kávézó kezdeményezője kiemelte, hogy az egészségügyi és a szociális ellátásnak közeledniük kéne egymáshoz. Az önkéntességet szintén fontosnak nevezte az idősgondozás kapcsán. Varga István közgazdász szerint a rendszerben vannak tartalékok, és azért van szerényebb nyugdíjunk, mert nem tudunk Magyarországon a pénzzel bánni. Az európai béruniót nem csupán szükségesnek, hanem létkérdésnek nevezte.
A kerekasztal lezárásaként a meghívott nyugdíjasok tehettek fel kérdéseket, vagy fogalmazhattak meg javaslatokat a Jobbik nyugdíjpolitikájához hozzászólva. A felvetések között ismét előkerült az idősgondozás, a nyugdíjemelés kérdése, de az élelmiszerbiztonság is, vagyis, hogy sok olyan termék jut el Magyarországra, amelynek egészségkárosító hatása időskori betegségekhez vezethet.