Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly decemberben nyújtotta be azt a jogszabály-módosító indítványát, amely a tízszázalékos önrevíziós teher melletti közvetlen hazautalási lehetőségen túl adóamnesztiát biztosított a cégek adásvételén keresztül is a vagyonelemek adótisztításához.
Szakértők szerint az idei adóamnesztia abban különbözött a többitől, hogy nemcsak a vagyonok hazahozatala vagy a belföldön szerzett jövedelmek tisztára mosása volt a cél, hanem arra is lehetőséget kínált, hogy átírhassák a vállalkozásokat a közbeszerzési eljárásokon "felhizlalt" cégek élére ültetett strómanok nevéről az igazi tulajdonosokéra.
A hivatalos nevén az utólagos adófizetés lehetőségét megnyitó törvény lényege, hogy a vállalkozások által kibocsátott részvény vagy más tagi részesedés 2017. január közepe és június 30. között átlátható körülmények között történő megszerzése nem eredményez adó- és más hasonló fizetési kötelezettséget. Magyar székhelyű céget csak akkor vehettek meg adó-, járulék- és illetékmentesen, ha tulajdonosa külföldi cég. A "hazahozott" cégből kivont osztalékot a hazahozatal után már csak 10 százalékos adó terhelte, és nem kell utána 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) és 15 százalékos személyi jövedelemadót fizetni (szja), amely offshore-forrású jövedelmek esetén további adóteher lenne.
Szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a törvény elfogadásával, életbelépésével, valamint a rendelkezésre álló szűk felkészülési és kivitelezési határidővel az Orbán-kormány a gyakorlatban beszűkítette a gazdaság szereplői előtti felhasználási lehetőséget, és a fél év tapasztalatai szerint jobbára egy kivételezett helyzetben levő vagyonos rétegnek kedvezett. A külföldi tulajdonos kivásárlása esetén – még a direkt hazautaláskor kirótt tízszázalékos – adót sem kellett bevallani, nem kellett egyéb vizsgálattól tartani, dokumentumok és egyéb engedélyek beszerzésével sem kellett bajlódni, pusztán a kijelölt bankoknak igazolni a cég adásvétel körülményeit. A „strómantalanítás” azért is válhatott esedékessé, mert a céghálók kinőtték a kezdeti „besegítőket”, és a névleges tulajdonosok egyszerűen túl nagy összegek, túl szerteágazó tulajdonosi struktúrák felett rendelkeztek. Ezek egyértelművé tételét szolgálhatta az adóamnesztia.