Hová tűnt a magyar élelmiszer? Drámai számok a mezőgazdaság állapotáról

Hová tűnt a magyar élelmiszer? Drámai számok a mezőgazdaság állapotáról

Egykor Magyarország nemcsak saját lakosságát tudta ellátni mezőgazdasági termékekkel, hanem jelentős exportőrnek is számított. Mára azonban egyre gyakrabban találkozunk külföldi tejjel, lengyel almával és burgonyával az üzletek polcain.

Adorján Béla, a Jobbik elnöke YouTube-csatornáján közzétett videójában a magyar mezőgazdaság romló helyzetére, a termelés visszaesésére és a gazdákat sújtó gazdasági környezetre hívta fel a figyelmet.

A politikus mezőgazdasági őstermelőként is beszélt a problémákról, és több ágazat teljesítményének visszaesését emelte ki. Az általa ismertetett adatok szerint a gyümölcstermesztés volumene összességében 32 százalékkal csökkent, ezen belül a kajszibarack-termelés 68, az almatermesztés pedig 48 százalékos visszaesést mutat. A kukoricatermesztés hektáronkénti mennyisége szintén jelentősen, 29 százalékkal maradt el a korábbi szinttől.

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében különösen fájó az almatermesztés hanyatlása. Adorján felidézte gyerekkori emlékeit, amikor még az iskolások is részt vettek az őszi almaszüretben, mert a termés betakarításához nem volt elegendő munkaerő. Ma már sok helyen a földeken marad a termés, mert a gazdáknak nem éri meg leszedni. A múlt bősége és a jelenlegi helyzet között nehéz nem észrevenni a különbséget.

A problémák hátterében a politikus az adózási környezetet, a magas költségeket és a kisgazdaságok folyamatos visszaszorulását is megnevezte. Kifogásolta, hogy miközben a szomszédos országok termelői kedvezőbb feltételekkel versenyezhetnek, a magyar zöldségek és gyümölcsök áfája továbbra is 27 százalék. A korábbi ígéretek ellenére nem valósult meg az élelmiszerek áfájának 0 vagy 5 százalékra csökkentése. A dízel üzemanyag magas ára pedig tovább növeli a termelők terheit.

A helyzetet az aszály, a növekvő hőmérséklet és a vízhiány is súlyosbítja. Adorján ezért a vízgazdálkodás rendezését, a mezőgazdasági innováció támogatását és a költségvetési források átgondolását sürgeti.

A jól szabott öltöny, a frappáns parlamenti mondatok és a hangzatos gazdaságfejlesztési programok önmagukban nem teremtenek almát, kukoricát vagy kenyeret. A kérdés az, hogy a kormány mikor kezeli valódi stratégiai ügyként a hazai élelmiszer-termelést, mielőtt a magyar vidék és a kisgazdaságok további teret veszítenek.